Olasz csapat nyerte a baseball BL-döntőjét

A hétvégén került megrendezésre az európai baseball legrangosabb klubcsapatversenyének döntője. A Final Four elnevezésű tornára, bármilyen meglepő, négy csapat kvalifikálta magát, Hollandia és Olaszország egyaránt 2-2 csapatért szoríthatott.

Az első elődöntőn az L&D Amsterdam (még mielőtt valaki nekiállna egy Lucy in the Sky with Diamond jellegű teória kiötlésének, szögezzük le az L&D az nem az, amire gondolunk) mérkőzött meg a Fortitudo Bologna csapatával. Az olasz csapat remek dobóteljesítménnyel rukkolt elő és kapott pont nélkül hozta le a mérkőzést, támadásban viszont 6 pontot szedtek össze, köszönhetően a nagy napot kifogó catchernek, Angrisanonak, aki egy dupla és egy tripla ütéssel szomrította el a síkföldi liberálisokat (2/3. 2Run, 2RBI).

Az elődöntő másik mérkőzésén a Danesi Caffe' Nettuno és a Corendon Kinheim csapata mérte össze erejét. Ez az összecsapás már több izgalmat tartogatott. Az 5. játékrészig 0-0 állt az eredményjelzőn aztán a következő két inning mindent eldöntött, majd ismét két pontnélküli menet zárta a derbyt. A 6. elején a Nettuno 2 pontos előnyre tett szert, ám a 6. alján, kihasználva az olasz védelem megingásait 4 pontot szerzett a holland csapat. Itt talán elvárható lett volna egy olasz mély depresszióba süllyedés, hiszen 1 error után, amiből futó került az egyes bázisra, két sima strike out következett, majd a harmadik outig potyogott be a 4 pont, amiben nagy szerepet vállalt Jozefa, hiszen tele pályánál egy triplát küldött az olaszoknak.

A Nettuno nem esett össze, sőt, hogy gyorsan lehűtse a hollandokat egy 4 pontos inningel vissza is vette a vezetés, beállítva a 6:4-es végeredményt, bár ők ezt akkor még nem tudták. A 4 pont javát Mazzanti ütötte be egy 3 pontot érő homárral és ha hozzátesszük, hogy az előző inning két pontjából is az egyik az ő kétbázisos ütésével jött be, simán ráfoghatjuk, hogy MVP.

Másnap jöhetett a bronzmeccs holland házi rangadóval. Az amsterdami csapatnál külön pikantéria volt, hogy De Jong dobott De Jongnak, hiszen Sidney De Jong elkapó, míg Jos De Jong dobó pozicióban kezdte a mérkőzést, és aki igazi De Jong fetisiszta, annak még ott volt Bas De Jong, aki a jobb külsőt védte. Az L&D szerzett vezetést a 3. inning alján De Jong ütéséből. (Na jó elárulom, ez éppen Sidney volt.) Ezt az előnyt egészen a 7. inningig őrizték, majd a 8. tetején egyenlített a Kinheim, Rombley egy feláldozott magas labdával pontot hozott. A 9. alján is ez az eredmény állt a táblán, jöhetett az extra inning, ahol ismét Rombley vállalt főszerepet, egy 2 pontot érő homert tolt a bal külsőre. Az Amsterdamnak erre nem volt válasza, így a bronzot a Corendon Kinheim nyerte meg.

A döntőben (aki figyelmesen olvasott már kitalálta, hogy) olasz házirangadót láthatott a barcelonai közönség. Vagy azt még nem is említettem, hogy az egész dzsembori Barcelonában volt? Ejnye.

Mivel erről a mérkőzésről az Eurosport2 csatorna ma 20:15-22:00 között beszámol, ezért aki nem szeretné megtudni a végeredményt, az most nyomjon egy Alt+F4 kombinációt. Esetleg csukott szemmel olvasson, vagy fogja be a fülét és én hallkan írom majd.

A torna összefoglalója.

A Nettuno csapatában egy korábban az MLB-t is megjárt dobó, Jeff Farnsworth kezdett adogatni (2002, Detroit Tigers, 44 mérkőzés) és 8 játékrészt lehozott kapott pont nélkül, emellé 15 strike outot termelt. A mérkőzés már a második inningben lefőtt, hiszen egy error parádét követően a Nettuno szerzett 1 egész pontot, ami elég is volt a végső sikerhez. A hibák sorozatát Mazzanti használta ki, egészen a hármasig keveredett, majd Gasparri egy biztos ütéssel hazahozta őt. Innentől egyik csapat sem szerzett már pontot, mondhatjuk, hogy a Nettuno ráült az eredményre és 2 óra 30 percnyi játék után felülhetett Európa trónjára.

Érdekesség még, hogy a Nettuno csapatában egy másik MLB játékos is helyet kapott Manny Alexander személyében, akit 16 évesen draftolt a Baltimore Orioles csapata, igaz az MLB bemutatkozásra csak 21 évesen adodott alkalma. Szerencsétlent Cal Ripken Jr. pótlására szánák, de mint tudjuk Cal eléggé későn fejezte be MLB karrierjét. Innen került a New York Mets csapatába, ahol a tavaszi edzéseken vehetett részt, majd irány a Chichago Cubs, ahol elég sokat játszhatott 1997 és 1999 között 231 mérkőzést játszhatott. Innen került aztán a Boston Red Sox csapatába, ahol 2000-ben 101 mérkőzésen kapott lehetőséget, majd egy komolyabb bukta anabolikus steroidokkal. Innen egyenes az út lefelé, minor league csapatok, majd irány irány Mexikó. Az MLB-be 2004-ben térhetett vissza a Texas Rangers csapatában kapott helyet, de már korántsem játszott annyit, amennyit korábban. Texasból San Diegoba került, majd a Wahington Nationals tarcsijába bukkant fel. 2008-ban aztán Olaszországba szerződött, de hűen eddigi pályafutásához itt is a Nettuno már a második csapata, eredetileg a Telemarket Rimini játékosa volt mielőtt a Nettuno megvette volna.