Hogyan simogatja a hátat a tatami?

Harmadszor adta át az MKB Bank a tíz legjobb 26 év alatti sportolónak a Junior Prima-díjat. Idén először díjaztak futballistát, rögtön kettőt is: Varga Józsefet és Dzsudzsák Balázst (az elismerést, és az azzal járó 7 ezer eurót a bank elnökétől, Erdei Tamástól egyikük sem tudta személyesen átvenni). Az elnök örült a labdarúgók sikerének, bízik benne, hogy az U20-as csapat tagjai is hamarosan átvehetik tőle a díjat.

A cselgáncsozó Mészáros Anett, aki ott volt a díjosztáson, második lett a rotterdami világbajnokságon. Európa egyik legjobbját, két földrész bajnokát is verve jutott el a döntőig, ahol viszont kifogott a kolumbiai Yuri Alvear rajta, illetve a bíráskodás.

“Másnap is nagyon nehezen tudtam ellazulni, a helyszínen nem is ünnepeltem meg az ezüstöt, mert mégiscsak vereség után született, és ki tud örülni annak, ha legyőzi valaki? Két hét kellett, amíg egyáltalán, egy picit is örülni tudtam neki. Talán azért nyúlt ilyen hosszúra a folyamat, mert ha kicsit is felém bíráskodnak, de ez nem is kell, helyesebb, ha azt mondom: ha reálisan ítélik meg a helyzetet, akkor biztosan világbajnok leszek. Pár órája is megnéztem amúgy a döntő felvételét, és most is csak azt láttam, amit akkor is éreztem, nem járhatott volna vazaari ellenem, mert én indítottam a fogást, én mentem előre, és nem kontrázott meg az ellenfelem, csak elestem, nem maradtam a lábamon” - idézte vissza a két hónappal ezelőtti versenyt Mészáros, aki a juniorok között a világ legjobbja lett.

Hozzátette, akármilyen mércét is állít fel magának jövőre, minden a tokiói világbajnokság sorsolásánál derül ki. Ha a szerencse mellette lesz, még nagyobb sikert érhet el, igaz eddig már bronzot és ezüstöt szerzett vb-n, ám az arany egyelőre hiányzik.

“Gyakran kérdezik tőlem, hogy féltem-e, vagy félek-e? Erre csak azt tudom mondani, mitől? Nincs ütés vagy rúgás, ebből adódóan komoly sérülést nem szerezhetek. Nem is tudom, milyen érzés a félelem, mert még soha nem féltem. Ami megkínzott, az amúgy is egy furunkulus volt az olimpia előtt. Lehet nagyokat esni persze a szõnyegen, de nekem az már puha. Szinte simogat” - mosolygott a 70 kilós versenyző.

Napi kétszer edz, a német Bundesligában most nem indul, büszke arra, hogy tud nő is lenni, de azért jól döntött, hogy nem fodrásznak vagy divattervezőnek állt.

A tavaszi Final Fourba jutott Sopron egyik vezére Honti Kata volt, akiről kiderült, tízéves koráig tornázott, utána egy sírós éjszakán döntött úgy, hogy a kosárlabdát választja: máshogyan szeretné, ha pontok lennének a neve mellett.

“A magyar bajnokság megnyerése és az Euroliga négyes döntője természetesen kötelez bennünket, de előre senki sem beszél arról, hogy idén is el kell oda jutnunk, csak az a lényeg, minél többet nyerjünk zsinórban. Nagyon vártuk az első meccsünket, de a Kassa ellen is megszenvedtünk rendesen, mert talán mindenkiben a kelleténél nagyobb volt az izgalom. Nem mondanám, hogy túlzottan könnyű a csoportunk, de nyilván tovább kell mennünk” - mondta a bedobó.

A tornára ma már úgy gondol vissza, mint egy jó alapra, de hasznát különösebben nem vette fel a kosarazásnál.