Nincs problémánk, nem vagyunk mi dilisek

Csapatsportokban két kudarcot is szenvedett a közelmúltban a magyar sport, a férfi kézilabda-válogatott és a futsalválogatott is fontos Eb-meccsen kapott ki. Mindkét mérkőzésen Csehország volt az ellenfél, közös vonás még, hogy a nagyjából azonos tudású ellenféllel szemben a döntetlen továbbjutást jelentett volna, és mindkét csapatot erősen támogatta a közönség: a futsalosok Budapesten hétezer néző előtt játszottak, a kézicsapatnak több ezer magyar szurkolt Bécsújhelyen, de hiába, a kézilabdázók és a futsalosok is összeomlottak a végére.

Magyarországon 26 diplomás, végzett és gyakorlott sportszakpszichológus van - ez európai átlagban sok, a képzést dr. Lénárt Ágota indította el -, általában nincsenek leterhelve, holott ilyen esetekre felkészíthetnék a sportolókat. Téves az az edzői felfogás, hogy minden a pályán dől el, fejben is edzeni kell.

Az edzés a sportoló felkészítésének legfontosabb része, a maradék 30 százalékot adja minden más: táplálkozás, terhelésélettan, mozgástan, sportpszichológia. A mentális felkészítést ezekkel kéne összehangolni, a sportpszichológusnak ezekkel együttműködve kell dolgoznia.

Tapasztalat, hogy sokgólos vezetésnél gyakran lelassulnak a mozdulatok, a sportolón látszik, elhitte, megvan a meccs, nem vállalja be úgy a lövést, mint még éles helyzetben. Ha ezekről a hibás reakciókról a meccs előtt beszélnek, megjelenésükre fel lehet készülni.

Gyakori, hogy zavaró és felesleges gondolatok jelennek meg mérkőzés közben, a játékos bepánikol a sikertől: vajon lesz jobb szerződésem? Hányan látnak, mit szólnak hozzá? Nyerünk-e, hány perc van még, lecserélnek-e? Az ilyen gondolatok mind rontják a mozgást, növelik a reakcióidőt.

Nem intelligenciafüggő

A sportpszichológus egyszerű dolgokat tanít, a mentáltréningen relaxált állapotban a különböző érzékszervekhez kapcsolódó jó emlékeket felidézteti a sportolóval, milyenek voltak a szagok-fények a meccsen, mikor jó eredményt ért el, így teste is képes felidézni az akkori mozgást. Ezzel bevésődnek a jó minták, melyek később gyorsabban és könnyebben előhívhatók: téthelyzetben a legbegyakoroltabb mozgások, megoldások jönnek elő.

A játékban megjelenő negatív érzelmeket (félelem, szorongás, öröm) már gyerekkorban ki lehet játszani, képzeleti szinten szinte mindent fel lehet dolgozni. Fontos, hogy ez nem intelligenciafüggő, agyi-biológiai és mentális háttere van.

Az edző is csapattag, intenzív érzelmi állapotban van. Legyen domináns (én vagyok a vezető, és csak én), de ezt jól kell kommunikálnia, a pozitív hozzáállás a kulcs. Három-négy egyszerű információ kell a sportolónak, több az időkérés alatt úgysem megy át. Pályán mindig a testbeszéd a legerősebb, stresszt kezelni, koncentrálni pedig már fiatal korban meg kell tanulni.

Népszerű sztereotípia, de tévhit: a szakemberek állítják, nincs különbség férfi és női sportoló között, előitéleteinket visszük át a sportra. A statisztika szerint nincsenek eltérések a két nem között, a nők sem buknak el nagy előnyről többször.

A sportpszichológus a titkos fegyver

A pszichológus szó gyakran rémisztően hat (nincs semmi bajunk, ha van, megoldjuk magunk, nem vagyunk dilisek), a sportpszichológust általában tűzoltásra hívják. A klubok és edzők is nehezen fogadják el, a pszichológussal kapcsolatos előítéleteiket kivetítik a sportpszichológusra is. Ritka az állandó, egész szezonra szóló szerződés, jellemzőbb, hogy nagy sportesemények előtt kampányszerűen kapnak eseti megbízásokat.

Olimpiai kerettagok bármikor mehetnek sportpszichológushoz, olimpia előtt elsőbbséget élveznek, az olimpikonok többsége volt is már, de csak a versenyzők kis részének van állandó kapcsolata pszichológusával. Szövetség nagyon ritkán, edző gyakrabban, leggyakrabban maga a sportoló kér segítséget, Nyugaton és a tengerentúlon minden élcsapatnál és válogatottnál állandó a sportpszichológusi jelenlét. A gyakorló szakemberek szerint a nem olimpiai sportot űzők körében nagy az érdeklődés a sportpszichológiára, kiküzdik maguknak.