Program nélkül nem megy

Focimeccset sokféleképpen lehet nyerni, Vezénylő Tábornok Úr nélkül viszont szinte lehetetlen. Szombat este a Santiago Bernabeu stadionban két Tábornok is volt, ám a hazai csapat pechére mindkettő a Barcelonát erősíti. Így az előző rendszer kedvenceinek semmi esélye sem volt.

Hiába volt az idei Real Madrid-Barcelona meccs igazi csúcstalálkozó, amelyen a spanyol bajnokságot toronymagasan vezető két csapat találkozott, hiába állt első helyen jobb gólkülönbségének köszönhetően a Madrid, mégis a vendégek voltak az esélyesebbek. Nem volt elképzelhetetlen, hogy ne ők vigyék el a három pontot, és az idei Barcelona ugyan valamivel gyengébb, mint a tavalyi Barcelona, igazából mégis csak az volt a kérdés, hogy Messiéknek sikerül-e megszereziük a döntő, kétharmados labdabirtoklási arányt. Végül csak 55 százalék jött össze, ám ezen a meccs után senki nem szomorkodott.

Az első számú barcelonai Vezénylő Tábornok Úr természetesen az edző. Pep Guardiolát nem ravasz rókaként szokás tisztelni, hiszen szemben mondjuk a szélsőséges José Mourinhóval, ő nem szokta kevergetni a kártyáit. A Barcelona egyféleképpen tud focizni, Guardiolának látszólag csak annyi a dolga, hogy játékosait erre megtanítsa, aztán kellően motiválja őket, hogy teljesítsék is a feladatot. Most viszont meghazudtolva önmagát, kivételesen cselhez folyamodott.

Ibrahimovic sérülése, Iniesta lábadozása valamint a tény, hogy Guardiola már nem bízik Henry-ban, lehetetlenné tették, hogy a Barcelona legjobb összeállításában indulhasson neki a meccsnek. A hátsó négyes stimmelt, előrébb viszont már olyan furcsaságok történtek, mint az első félidőben Dani Alves a csatársor jobb szélén, a másodikban pedig Maxwell szintén elől, de a bal oldalon. Az improvizált formációnak köszönhetően pedig a katalánok nem is tudták megszokott játékukat nyújtani. Az első, váratlanul szerzett gól után egyetlen fegyverük a kontra volt, ilyet pedig az idén tőlük még nem láttunk.

A Barcelona döcögéséről persze a Real Madrid is tehetett. Manuel Pellegrini nyilván tisztában volt azzal, hogy nyílt meccsen nincs esélyük, így akárcsak ősszel, most is a középpálya megfojtására, valamint az ellenfél kulcsjátékosainak minden eszközzel megállítására koncentrált. A meccsen a hazaiak 29, a vendégek csak 15 szabálytalanságot követtek el. A Madrid - főleg az első gólig - tulajdonképpen nem játszott rosszul, de pechükre ezt a Barcelonát legyőzni tökéletes játékkal és egy kis szerencsével lehet csak.

A kétes eredetű euró-százmilliók nem elegendőek a sikerhez. Sokatmondó volt, hogy amikor már nagy volt a baj, Pellegrininek semmilyen ötlete nem volt azon kívül, hogy bevetette a régi gárdát, Gutit és Raúlt. Megváltást ők sem hoztak, de azt azért megmutatták, milyen felesleges volt Kakára ás Benzemára annyit költeni. Ez a meccs csak megerősítette, ami már évek óta nyílt titok: a világ egykor legjobb klubjában évek óta rohad valami. Florentino Perez módszereivel pedig ezt nem lehet megjavítani. Ha sikerülne megnyerniük a bajnokságot, amire most már nincs sok esély, hiszen a hátralévő hét meccsben a Barcelonának kétszer is hibáznia kellene, Pellegrinit minden bizonnyal akkor is kirúgják. Folyamatos, nyugodt munka nélkül pedig lehetetlen Európában is meghatározó csapatot építeni.

Szombaton a madridi védelem jól teljesített, hiszen a Barcelonának alig voltak helyzetei. Elől Cristiano Ronaldo legalább az első félidőben derekasan küzdött, de egyedül nem tudott mit kezdeni a Piqué-Milito párossal. És a középpálya is tette a dolgát, már amikor rombolásról és védekezésről volt szó. Talán egyetlen meccs sem volt a szezonban, amin a Barcelona ilyen nehézkesen járatta volna a labdát. Ami igazán hiányzott a Madrid játékából, az a gondolat, az ötlet, az építezés, a program volt. Xabi Alonsónál gyengébb irányító az európai nagycsapatok közül talán egyikben sem játszik. Amikor pedig a másik csapatban ott van a szakma történelmi léptékkel mérve is jelentős alakja, a hiányosság még szembetűnőbb.

Az Arsenalnak rúgott négy gól után sokan azt hitték, hogy ez a meccs is Messiről fog szólni, ám erre ezzel a felállással, és egy ilyen jól romboló Madriddal nem volt esély. A főszerepet így hát a Barcelona igazi Vezénylő Tábornoka, Xavi vállalta magára. Alulértékelt játékosnak nevezni talán már túlzás, hiszen mostanában bőven kap dícsértetet mindenfelől, de ettől még újra és újra meg lehet lepődni azon, ahogy Xavi képes átlátni a pályát és előre gondolkodni. Mindkét gólpasszt ő adta, és mindkettő egészen zseniális húzás volt. A Barcelona játékának ő még Messinél is fontosabb fogaskereke, jelenleg a világ legjobb klubcsapata, valamint a világ talán legjobb válogatottja is az ő esze köré épül. Játékos ennél többet nem nagyon érhet el.

Ugyan most nem született a tavalyi 2:6-hoz hasonló botrányos eredmény, ám a mérkőzés így is a rekordokról szólt. Soha nem fordult elő, hogy a Barcelona két egymást követő évben nyerni tudjon a Bernabeuban, olyan meg pláne nem, hogy zsinórban négyet nyerjen meg az örök riválisok csatájából. Ez most sikerült, a négy meccs összesített végeredménye 11:2 a katalánoknak. Ez már-már igazi rendszerváltás. Negyven évig a Real Madrid, köszönhetően a Franco-diktatúra támogatásának, egyedül uralta a spanyol focit. A rendszerváltást követő években váltógazdálkodás következett a két nagy közt, most viszont már permanensen a Barcelona felé billent a mérleg. Madridban vagy nagyon sürgősen tanulnak a hibákból, vagy még ennél is rosszabb helyzetből nézhetik végig, ahogy a Barcelona újabb sikereket ér el a klub történetének legszebb éveiben.