16:00, December 06.
Marokkó 0
Spanyolország 0
Education City Stadion Nyolcaddöntő
20:00, December 06.
Portugália 0
Svájc 0

Az elképzelhető legjobb meccs

2010.11.29. 15:46

Ezúttal nem közhely, hogy a Barcelona-Real Madrid spanyol bajnoki rangadó a világ legjobb futballmérkőzése. Hétfő este a világ két jelenleg legjobb csapata, vagy tucatnyi világbajnok, a világ két legjobb edzője, volt és jövendő aranylabdások csapnak össze a Camp Nouban.

Lehet, hogy unalmas 0:0 lesz a vége, de a hétfői Barcelona-Real Madrid meccs most kivételesen tényleg az, aminek Spanyolországban az összes ilyen összecsapást nevezik: az évszázad mérkőzése. Sőt, ha csak a neveket és a számokat nézzük, nagyon kevés mérkőzés volt a foci történetében, ami versenyezhet ezzel.

A két csapat keretében összesen 14 világbajnok van (13 spanyol és Kaká), közülük 11 minden bizonnyal pályára is fog lépni. Casillas, Sergio Ramos és Xabi Alonso a vendégekkel, Valdés, Piqué, Puyol, Busquets, Xavi, Iniesta, Pedro és Villa a hazaiakkal. A pályán ott lesz a tavalyi aranylabdás Messi, a 2008-ban győztes Cristiano Ronaldo, a 2007-ben győztes Kaká pedig csak sérülése miatt hiányzik. Azt még nem tudni, hogy 2010-ben kit választanak a világ legjobbjának, de hogy ott lesz a Camp Nouban, az egészen biztos – a két legnagyobb esélyes Xavi és Iniesta.

A Barcelona kispadján az a Pep Guardiola ül, aki két éve, edzői debütálásának évében hihetetlen módon mind a 6 lehetséges trófeát megnyerte a Barcelonával. A Madridnak meg az a José Mourinho az edzője, aki tavaly nyerte meg az Internazionaléval a bajnokság-kupa-BL hármast, és korábban a Portóval és a Chelsea-vel is szinte minden elképzelhető trófeát elhódított.

Az Aranycipő idei nyertese Messi volt, 2008-ban pedig az a Cristiano Ronaldo, aki ebben a szezonban is vezeti az európai gollóvők ranglistáját. A meccset Európa legnagyobb stadionjában rendezik, és a szokatlan hétfő esti időpont ellenére is 1000 ország 100000000 tévécsatornája közvetíti. Nem is csoda: a híres nevek és a lenyűgöző számok mögött a világ legjobb csapatai és legjobb játékosai vannak.

Verhetetlen vendéglátók

Ki vehetné ma fel a versenyt a Real Madriddal és a Barcelonával? A bukdácsoló Inter? Az aggok háza Milan? A tavaly óta egyértelműen meggyengült Chelsea vagy Manchester United? A majdnem teljesen széteső Liverpool? Lehet, hogy nem a két spanyol csapat közül kerül ki jövő tavasszal a BL győztese, de ettől még ebben a pillanatban ez a két legerősebb csapat Európában.

A szezon elején – akárcsak egy évvel korábban – voltak aggasztó jelek és aggódó hangok a Barcelona körül. Hogy rövid a kispad, a sztárok már jóllaktak és nem tudnak újra felpörögni, a vébé túl sokat vett ki belőlük. Néhány kínos meccs után azonban mára a csapat egyértelműen magára talált. Hiába mentek el a nyáron nagy sztárok, Guardiola elveihez hűen az ifiből merítve tömte be a lyukakat. A hónapokig valóban hullafáradt Xavi összeszedte magát, Messi pedig még a tavalyi szezonkezdetnél is több gólt lő. A legutóbbi fordulóban idegenben nyolcat vágó Barcelona megint annak a csapatnak látszik, amelyet lehetetlen legyőzni, ha elkapja a ritmust.

A nyolcvan százalékot közelítő labdabirtoklási arány olyankor nem meddő mezőfölényt jelent csupán. A spanyol közmegegyezés szerint ez a Barcelona minden idők legjobb spanyol klubcsapata a Di Stefano- és Puskás-féle Real Madrid mellett, amit meg a világ valaha volt legjobb csapatának szokás tartani, úgyhogy ebből le is lehet vonni a következtetéseket. Nem is verte meg senki fontos meccsen a Barcelonát, amióta Guardiola az edző. Mourinhót leszámítva.

Verhetetlen vendégek

A portugál edző ugyan sem a Chelsea-vel, sem az Interrel nem tudott nyerni a Camp Nouban, az olaszokkal azonban tavaly sikerült kivernie a Barcelonát a BL elődöntőjében. Vért izzadtak érte, volt egy kis szerencséjük is, de a továbbjutást kiharcolták, hogy aztán a katalánok vendégszeretetük jeleként bekapcsolják az öntözőberendezést, amikor Mourinhoék a gyepen próbálták ünnepelni a sikert.

Kétség sem fér hozzá, hogy ha Mourinhónak az Interrel sikerült, a lényegesen erősebb játékoskeretű Real Madriddal is sikerülhet. A portugál nyáron egy minden szempontból megtört és szétesett csapatot vett át, és úgy csinált belőle hetek alatt világverő gépezetet, mintha ez lenne a legtermészetesebb.

Évek után a portugál végre el tudta érni, hogy a Madrid azt igazolja le, akit az edző kér, és a nyári beszerzések mind tökéletes választásnak bizonyultak. Öziltől és Khedirától a vébén mutatott teljesítményük alapján ez annyira nem is meglepetés, mint ahogy a mindig megbízható Ricardo Carvalhótól sem. Az már meglepőbb volt, hogy az argentin Di María játszott talán a legjobban az utóbbi két hónapban, az pedig egészen biztosan Mourinho zsenialiátását jelzi, hogy az évek óta tengő-lengő Marcelóból gyorsan a világ egyik legjobb balhátvédjét faragta.

A Madrid nem a Barcelona andalító fociját űzi, Mourinho el sem tűrné, hogy játékosai gólszerzés helyett harmadszor is feleslegesen körbepasszolják az ellenfél tizenhatosát. A hagyományosan passzivitással vádolt portugál csapata eddig pont annyi gólt lőtt a bajnokságban, mint a Barcelona, miközben kettővel kevesebbet kapott. Az Özil-Higuaín-Cristiano Ronaldo-Di María négyes elől tökéletesen összeszokott, a villámgyors, remek rúgótechnikájó, érezhetően sikerre éhes játékosok bárkinek annyi gólt tud rúgni, amennyit csak akarnak.

Az év legfontosabb meccse

Két szinte tökéletes csapat találkozik tehát a Camp Nouban. A pályára lépő 22 játékos mindegyike beférne a világ bármelyik csapatába. Na jó, Pepe és Abidal azért nem, de a többiek esetében szó sincs túlzásról. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy egy Barca-Madrid mindig sokkal több két pokolian jó csapat összecsapásánál.

A politikai különbségek közismertek, most azért kellett hétfőre rakni a meccset, hogy ne ütközzön a vasárnapi katalán tartományi választásokkal, mert azt a barcelonai rendőrség túl kockázatosnak érezte biztonsági szempontból. A nagyszájú Mourinhónál a Barcelonából Madridba költöző Figo óta senkit nem utáltak jobban a Camp Nouban, ahol Cristiano Ronaldo is majdnem hasonló indulatokat ébreszt.

Ami azonban most igazán különlegessé teszi a két ősellenség összecsapását az nem csak minden idők talán legjobb szereposztása, hanem az eredmény jelentősége a spanyol bajnokság szempontjából. Bár a meccsnek mindig kiemelt jelentősége volt a drukkerek szívében, az évi két találkozót akár elveszítve is lehetett bajnoknak lenni. Ez azonban az utóbbi években alapvetően megváltozott.

A két nagy mindig is kiemelkedett a mezőnyből, amióta azonban a fociban irtózatos pénzösszegek kezdtek forogni, a Barcelona és a Madrid vezetői pedig minden ellenségeskedést félretéve ketten teszik zsebre a spanyol meccsek közvetítési jogaiért járó pénzek döntő többségét, rajtuk kívül másnak nincs is esélye a bajnoki címre. Tavaly a harmadik helyezett kilométerekkel lemaradva végzett a második Real Madrid mögött, amely kétszer is kikapott a Barcelonától. Ha legalább a hazai meccsüket sikerül megnyerni, most ők a bajnokok. Az már most látszik, hogy ismét e két csapat végez majd az élen, mint ahogy az is, hogy aki nyer – főleg ha a most egy ponttal vezető Madrid az –, nagyon-nagyon fontos előnyre tesz szert.

Felesleges jóslatok

Hogy mi történik hétfő este kilenctől a Camp Nouban, azt lehetetlen megjósolni. Az említett 0:0 ugyanúgy benne van a pakliban, mint egy több gólos győzelem bármelyik fél részéről. Annyi biztos, hogy Mourinho, aki ugyan megígérte, hogy nem változtat a megszokott kezdőcsapaton, valamilyen taktikai meglepetéssel készül – nem lenne különben Mourinho a neve.

Az is valószínű, hogy a labda a Barcelonánál lesz a meccs nagyobbik részében. Amióta Guardiola az edző, egyetlen csapat volt képes ezt megakadályozni, amikor a Valencia egy félidőn át lefocizta a hazaiakat a pályáról – hogy aztán teljesen kifáradva elveszítsék a meccset. Mourinho az Interrel sem próbált kezdeményezni a Camp Nouban, és a Madriddal sem fog ilyesmivel próbálkozni.

A vendégek azonban nem koncentrálhatnak csak a védekezésre, mert a Madrid nem tud olyan fegyelmezett lenni ilyen téren, mint az Inter, ahol Eto’o-ig bezárólag mindenki kivette a részét a munkából. Csak kontrákra nem játszhatnak, ennél többet kell mutatniuk, ha meg akarják nyerni a meccset.

Azonban lehet, hogy nem akarják. Mourinho a héten többször említette, hogy neki ez a meccs olyan, mint egy egyenes kieséses selejtező első meccse. Neki elég lehet a döntetlen, vagy akár egy szűk vereség is, hiszen ebben az esetben is csak két ponttal kerülnének a Barcelona mögé, és bőven lenne idejük visszavágni majd tavasszal a Bernabeuban.

Az is biztos, hogy ha a hazaiak nyernek, akkor mindenki arról fog beszélni, hogy ez a Real Madrid mégsem annyi, aminek eddig látszott, és Mourinhónak még jó sok munkája lesz ezzel a csapattal – már ha Florentino Perez nem rúgja ki egy sikertelen szezon után. Ha a vendégek nyernek, akkor meg rendszerváltásról, sőt forradalomról suttog majd mindenki, hogy Guardiola felett eljárt az idő, és ez a Barcelona is csak addig volt király, amíg nem találkozott egy olyan csapattal, aminek edzői is játékosai vannak.

Bár mindkét állításban lenne egy kis igazság, alapvetően óriási tévedések. Bármi is történik hétfő este, ez a Barcelona és ez a Madrid, Messi és Ricardo Carvalho, Cristiano Ronaldo és Piqué, Busquets és Xabi Alonso, Mourinho és Guardiola még nagyon sokáig fognak élet-halál harcot vívni egymással.



  • Hírek
  • Hírek