Százkilométeres futás a mínusz húszban

2010.12.05. 23:27
Ultrafutóversenyeket az Antarktiszon is rendeznek. Mínusz húsz fok, térdig érő hó, 1000 méteres hegy, 60-100 km/órás szelek. A maraton mellett van 100 km-es táv és 250 km-es, többszakaszos ultramaraton is.

Az Ice Marathont 2005-ben, a Déli-sarktól néhány száz kilométerre rendezték meg először. A futók a kietlen, jeges tájon versenyeznek, közönség nincs. A leggyorsabb maratonistának ideális körülmények között alig valamivel több mint két óra elég, itt öt órán belül nem érnek célba a futók. 2007-ben egy kerekes székes versenyző is végigment a havas-jeges pályán.

Az ennél is nagyobb táv, a világ leghidegebb 100 kilométeres futása legalább 12 órás fagyoskodást jelent, de volt már olyan, akinek 30 óra sem volt elég a befutáshoz.

Nevezni sem egyszerű, 3 millió forintnyi összeget kell fizetni, ezért a pénzért Chiléből a verseny helyszínére repítik a futókat.

A Déli-sarkot az ultramaratonisták sem hagyják ki. November utolsó hétvégéjén tartották a  “4 Deserts” (Négy sivatag) ultramaraton-versenysorozat zárófutamat az Antarktiszon. A sorozat első három állomása a Góbi-sivatagban, a chilei Atacama-sivatagban és a Szaharában volt. Az antarktiszi Last Deserts (Utolsó sivatag) négynapos, 250 kilométeres ultramaraton. Csak a legkeményebbek mehetnek, az indulás feltétele két másik 4 Deserts-futam teljesítése.

A körülmények változatosabbak, mint az Ice Marathonon, sarkkutató hajóval a kontinens különböző szigeteire viszik a versenyzőket. A szervezők ugyanis nem garantálhatják, hogy a tervezett pályán az adott napon olyan lesz az idő, hogy biztonságosan lehessen versenyezni. Ha rossz az idő, áthajóznak egy másik szigetre, és ott próbálkoznak a szakasszal. A futamok sáros, havas utakon haladnak, de aktív vulkánok kúpjait, gleccsereket és tengeröblöket is érint a pálya.

Hátizsákkal futnak, mindent magukkal kell vinniük, ami megmentheti az életüket. Vizet, élelmet, jeladót, elsősegélycsomagot, száraz ruhát kell bepakolniuk. A leghosszabb szakasz 100 kilométeres, ez akár 12 órás futást is jelenthet. A sötéttől és az eltévedéstől nem kell félni, az évnek ebben a szakaszában egész nap világos van.

A Last Desert nemcsak a monotóniatűrésről és a fizikai felkészültségről szól, komoly taktikai küzdelem is zajlik. Az olykor térdig érő hóban nem mindegy, ki áll az élre, az utat törő futó jóval nagyobb megterhelést kap.

A Last Desertst idén Ryan Sanders nyerte, a dél-afrikai jól bírja az ultramaratonokat: már mindegyik homoksivatagin győzött egyszer, előtte még senki nem volt képes erre.