Félnek tőlem, mint egy tigristől, jó látni

A háromhetes verseny után nagyon nehéz regenerálódni. Szőnyi fizikálisan már helyrejött, mentálisan nehezebb lesz: “A testem már rendben van, abból a megterhelésből viszonylag gyorsan fel tudok állni . A verseny alatt ért káros hatásokat, a nagy lelki megterhelést hátrahagyni nehezebb lesz. Ilyenkor az olyan ingerek is furcsák egy kicsit, mint a családhoz való visszatérés.”

Szőnyi 46 éves, néhány évvel ezelőtt maga sem gondolta, hogy ekkora távokat fog teljesíteni. Sohasem sportolt korábban, de egyszer elege lett, hogy az életét a klasszikus menedzserproblémák uralják. A saját vállalkozását vezető Szőnyi kilépett ebből, először csak fogyni akart, amikor elkezdett futni: “A futópályán kezdetben egy-két köröket tudtam csak lefutni, majd ötöt-tízet is, végül így maradtam” - foglalja össze, hogyan lett ultrasportoló. “Az ultratávok mentsvárként szolgáltak, új közösségi élményekkel lettem gazdagabb, és engem is átformált a sport. Öregecskedő családapából harcedzett férfivá váltam, és azt is jó látni, hogy az ellenfelek félnek tőlem, mint egy tigristől.”

A komáromi sportoló már több ultratriatlont teljesített, 2008-ban a tízszeres ironmanen harmadik volt, de hiába a sok tapasztalat, tartott a mostani versenytől. “Már a 76 kilométeres úszás borzasztó hosszú. Ez a leggyengébb számom, nem tudtam, hogy fogom teljesíteni. Amíg nem végeztem vele, nem is igazán vásároltunk élelmiszereket, hátha nem is lett volna rájuk szükség.”  Az úszást nagyon megszenvedte, a klóros, meleg víz kikezdte a bőrét, a karjai is elfáradtak, ízületi fájdalmai is voltak: “A vállaimat felemésztette az úszás, olyanok lehetek, mint egy kikopott kardánkereszt, és a nyakamban egy idegi fájdalom is előjött.”

Az úszás után körülbelül egynapnyi hátrányban volt az élmezőnnyel szemben. A kerékpáron azonban a legerősebb volt, sokat ledolgozott a több száz kilométerből. A legnagyobb ellenfele Uwe Schiwon volt, próbálta átvenni Szőnyi tempóját, ezzel veszítette el a versenyt.

A futást már fáradt lábbal kezdte a német, szinte csak gyors gyaloglásra volt képes. Napi 18 órákat teljesített, Szőnyi ennél jóval kevesebbet ment: “A futásban nem nagyon volt ellenfelem, kijött a fizikai fölényem. Én úr voltam, napi 12 óránál nem mentem többet, egyszerűen nem szabadott többet mennem. ”Egy-egy napra 120 kilométer lefutását tervezte, ezt tudta is teljesíteni. Gyomorpanaszai miatt ezen később változtatnia kellett, kevesebb lett a kilométere, és volt, hogy 16 órát is versenyben volt. Az utolsó pillanatig koncentrált, mert apróságokon is elcsúszhatott volna.

A hosszútávokhoz a monotóniatűrés mellett önfegyelem és tudatosság kell. “ Az ultratritalon nem olyan, mint egy 10 ezer méteres futás, hogy csőgáz, és már vége is.Az ultratávokon a határmezsgyén mozgunk, nehéz elviselni a terhelést, de még nem fáj. Itt egyensúlyi állapotot kell kialakítani, amit a pihenéssel és a táplálkozással lehet elérni. Sokan itt hibáznak a versenytársak közül,  elveszítik a testsúlyuk 10-12 százalékát is, így pedig képtelenség végigmenni. Én folyamatosan figyelem a környezetemet és saját magamat is. A szervezetünket folyamatosan működtetni kell, ez komoly agyi tevékenység. Minden jelre reagálnunk kell, hogy versenyben tudjunk maradni” - ismertette taktikáját a világbajnok.

Szőnyi nagyon tudatosan táplálkozott, a biciklizés és a futás közben folyamatosan vett magához frissítőt. A  pihenésre különösen figyelt, két fázisra osztotta, egyik a gyors energiabevitel és a masszázs, a másik pedig az alvás, ami olykor csak pár órás volt: “Ilyenkor csak várjuk, hogy életre keljen a testünk.” A ultratriatlonra speciális frissítóvel is készült, laktózmentes gyermektápszert kevert kakaóval, ezzel a rossz ízű keverékkel tudta leggyorsabban bevinni az energiát.

Jövőre sem áll le, júniusban az ausztriai dupla iroman világbajnokságon szeretne maradandót alkotni, de a 246 kilométeres Spartathlonfutáson is az elsők között akar végezni.