A sísáncról is érkezett már az olimpiai láng

Az olimpiák - legyen szó a nyári vagy a téli változatról - talán leginkább várt eseményei a megnyitók. Hihetetlen médiaérdeklődés övezi, a helyszíni pár tízezer mellett tévén több milliárdan nézik. A rendezők egyébként is ki akarnak tenni magukért, ennek a leglátványosabb formája a nyitóünnepség. Nem volt véletlen, ahogyan 2008-ban Kína le akarta nyűgözni a világot a monumentális műsorral.

Titkos próbákkal, a részletek elhallgatásával növelik a várakozásokat, hogy ezzel is vonzóbbá tegyék a megnyitókat. Amikor 98-ban egy lap napokkal az esemény előtt lehozta a láng meggyújtójának, Midori Itónak a fényképét, a NOB keményen fellépett: a sztorit közlő újságírók akkreditációját elvették.

Nem volt mindig ekkora a felhajtás. A franciaországi Chamonix-ban rendezett első téli játékok megnyitója előtt a sportolók léceikkel, korcsolyáikkal a kezükben vonultak végig az alpesi falucskán, aztán a jégpályán megtartották a ceremóniát. Az esemény 1964-ig mindig a jégpályán zajlott, néhány ezer ember előtt. Kivétel csak a 36-os garmisch-partenkircheni megnyitó volt, amelyet a sísáncon rendeztek a látványra mindig sokat adó nácik és így azt hatvanezren látták. 64-ben az innsbrucki szervezők szintén a sísáncon tartották az ünnepséget és azóta szinte kivétel nélkül legalább 30-40 ezres tömeg látta a helyszínen. A tévében 1956 óta láthatók a megnyitók, Cortina D'Ampezzóból közvetítettek először.

A megnyitók az utóbbi időben váltak hihetetlen látványossággá, amihez biztosan hozzájárult a 60-as Squaw Valley-i olimpia. Az eseményt ugyanis Walt Disney rendezte, 2500 tagú kórus énekelt, ezt 1200 tagú zenekar kísérte, miközben kétezer galambot engedtek a levegőbe. Ellenpéldaként lehet említeni a 76-os innsbrucki játékokat: az osztrák városban tizenkét évvel az első rendezés után másodjára már csendesebb volt az ünneplés. Igaz, annyi különlegesség jutott erre az alkalomra is, hogy az első rendezés emlékére két lángot gyújtottak meg.

Kevés kivétellel a téli olimpiákat is a rendező ország államfői nyitották meg. Többek között Adolf Hitlernek, Hirohito császárnak és Francois Mitterandnak is jutott ez a szerep. Az amerikai beugrók viszont később lettek meghatározók: 32-ben Franklin D. Roosevelt kormányzóként vett részt az eseményen, 60-ban alelnökként volt jelen Richard Nixon. Az Egyesült Államokban csak a negyedik olimpiára ment el az elnök, Goerge W. Bush beszéde a 09/11 utáni sokkot is oldani hivatott volt.

A legfontosabb kérdés persze mindig az, hogy ki és hogyan gyújtja meg az olimpiai lángot, ami a játékok tényleges kezdetét jelenti. A lángot először a 36-os berlini nyári olimpián gyújtották meg, a téli játékok közül az 52-es volt az első. Akkor nem egy sportoló, hanem Eigil Nansen, a sarkkutató Fridtjof Nansen unokája volt a kiválasztott.

A következő évtizedekben általában a rendező ország egy téli olimpiai bajnokát választották (ha volt ilyen a házigazdának), az első lánggyújtó bajnok az amerikai gyorskorcsolyázó, Ken Henry volt 1960-ban. Salt Lake Cityben 2002-ben egy egész csapat kapta a lehetőséget: a 80-ban hatalmas meglepetésre bajnok amerikai jégkorong-válogatottnak azt is engedte a NOB, hogy mezükben gyújtsák meg a lángot.

De többször esett civilekre is a választás, 1980-ban Lake Placidben egy arizonai orvos, Charles Morgan Kerr volt a lánggyújtó. 88-ban Calgaryban egy 12 éves műkorcsolyázólány, Robyn Perry volt a szerencsés, négy évvel később egy hétéves kisfiú, Francois-Cyrille Grange fogta kézen az Európa-bajnok futballistát, Michel Platinit. (A kissrácból később alpesi síző lett, de unokatestvére, Jean-Baptiste lett igazán ismert.) 1994-ben, Lillehammerben pedig egy királyi sarj, Haakon norvég trónörökös volt a lánggyújtó.

A rendezők próbálják magát a meggyújtást is emlékezetessé tenni, ebben éppen a lillehammeriek alkották a legemlékezetesebbet. Haakon herceg ugyanis úgy kapta meg a lángot, hogy egy síugró, Stein Gruben a sísáncról érkezett meg hozzá a fáklyával. Apró szépséghiba, hogy Gruben a tartalékugró volt, miután a főpróbán az eredetileg kijelölt Gunnar Fidjestöl bukott és koponyasérülést szenvedett.

Gruben kockázatos ugrása hibátlan volt, a megnyitók történetének legnagyobb bakiját így egy olasz gyorskorcsolyázó jegyzi. A cortinai ceremónián - ami az első tévében közvetített volt - Guido Caroli kezében a fáklyával elbotlott egy tévékábelben és hasra esett. Óriási szerencséje volt, mert a láng nem aludt ki. Ötven évvel később, a torinói megnyitó előtt pedig nevetni is tudott az eseten: azt javasolta lánggyújtónak, Stefania Belmondónak, vigyázzon, nehogy még a végén ugyanúgy járjon, mint ő.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!