Még jó, hogy nem vonult vissza Miller

2010.02.21. 23:11
32 éves múlt, egy időben azt sem gondolta komolyan Bode Miller, hogy ott lesz a vancouveri olimpián. Visszatért az amerikai válogatotthoz, talán nem is iszik annyit, mint korábban. Most már olimpiai bajnokként hagyja abba.

Vasárnap este óta biztos: a sízés korszakos alakja, az amerikai Bode Miller nem fejezi be olimpiai aranyérem nélkül. Az öntörvényű klasszis márciusban abba akarta hagyni, különvált az amerikai válogatottól, még tavaly novemberben sem volt biztos, hogy indul a vancouveri olimpián. Két év után, idén januárban versenyt nyert, talán az adta meg  végső lökést a mostani sikerhez.

02

Vasárnapra különös bravúrt hajtott végre, mindhárom eddigi számban ott állt a dobogón. Lesiklásban csak kilenc század választotta el az aranytól, de így csak bronzérmes lett. A szuper óriásműlesiklásban a norvég Aksel-Lund Svindal jobb volt nála.

A vasárnapi szuperkombinációban azonban olyan versenyzőket is megvert, akik klasszikus szlalomspecialisták. Ha azt vesszük, hogy volt olyan év, amikor nem tudott befejezni egyetlen kombinációt sem, mert kockáztatása miatt rendre kiesett, ennél jobban nem is összpontosíthatott volna.

Négy éve azt várták tőle, hogy sokoldalúsága miatt akár három vagy négy aranyat is nyerhet, de akkor inkább iszákosságával, bulizásaival hívta fel magára a figyelmet, nem volt olyan bár, amelyikben ne fordult volna meg. Négy éve érem nélkül zárt, Vancouverben a két meglévő 2002-es ezüst mellé hármat rakott, és a legfontosabbat: az aranyat.

„A cselekedeteim nem mindig következetesek. Néha fegyelmezett vagyok, de szeretek teljesen lógós is lenni. Keményen bulizok, de keményen edzek” - vallotta be korábban.

03

Életrajzi könyvében ezt írja: "A szerepekhez ragaszkodó jobb- és baloldali nácik, a politikai korrektség és erkölcs rendőrei, akik azt követelik, hogy minden sportoló úgy viselkedjen, mint azok az emberek, akik úgy nőttek fel, ahogy ők akarták - na, ezek basszák meg."

Vasárnap nagy nyugalommal, a legjobbat hozta ki magából téthelyzetben. Körülbelül olyan nyugodt volt, mint mikor tizenhárom évesen egy lavina majdnem végzett vele, azonban felfogta egy szikla, és a feje éppen kilátszott a hóból. Így várta meg a mentőket.

01

"Egyáltalán nem sokkolt. Még csak nem is féltem.” Ezt a higgadtságot láthattuk most is, igaz, tőle szokatlanul, most volt érzelemnyilvánítása.