Labirintusban halt meg a grúz szánkós

A világ legnehezebb csúszópályájának tartják a whistlerit, ahol pénteken edzés közben meghalt a 21 éves grúz Nodar Kumaritasvili. Azért nehéz, mert gyors, mondja Pulai Imre, aki szintén bukott már a halálos kanyarban.

Életveszélyes az olimpiai csúszópálya - szóltak már az első tapasztalatok 2008 decemberében, amikor a szánkósok túl voltak az első whistleri edzőtáborozáson. Többek komoly balesetet szenvedtek, nem egy szánkós eszméletét vesztette a borulások következtében. Az olimpiai részvételért harcoló Pulai Imre - aki 2000-ben még kenusként volt Novák Ferenccel olimpiai bajnok - is azt erősítette meg, hogy ijesztő a gyorsaság.

A kanadaiak ugyanis követték a négy évvel ezelőtti rendező, Torino példáját és a világ leggyorsabb pályáját építették meg. (Cesenát azóta sem kedvelik a szánkósok, mert szintén veszélyesre sikerült.) Egészen elképesztő sebességet, óránként 150 kilométer felettit is el lehet érni, ami azzal együtt horrorisztikusan hangzik, hogy a szánkósokat gyakorlatilag nem védi semmi, csak fekszenek a harminckilós szerkezeten.

Jelenleg az osztrák Manuel Pfister a leggyorsabb a pályán, a csütörtöki edzésen pár tized híján 154-gyel ment. Ez nem hivatalos rekord, mert nem versenyen mérték.

A pálya maga nem lenne nehéz, de a gyorsasága miatt a legnehezebb a világon - állítja Pulai. Maga vonalvezetése nem bonyolult, és szélesebb is, mint a többi jégteknő.

"A férfi rajt feljebb van, mint a nőké, és amikorra a női rajthoz érünk, már kilencvennel száguldunk. A bobosok csak mutogattak ránk, hogy nem vagyunk normálisak, hogy onnan lemegyünk."

A közepén-végén lévő kanyarok (a 12-13-14-15-ösök) különösen nehezek: ez egy labirintusszerű szakasz, alig egy-egy méteres összekötésekkel, ráadásul ekkorra a leggyorsabb a szánkó. Pulai bukott már a 16-os kanyarban, itt történt a pénteki tragédia is.

Nem meglepő tehát a hivatalos vélemény: a szervezőbizottság és a nemzetközi sportági szövetség közös állásfoglalása szerint minden rendben volt a 15. kanyarig, amelyből azonban rosszul jött ki a grúz versenyző. Megpróbálta javítani hibáját még mielőtt a 16. kanyarba ért volna, ám ez nem sikerült neki, elveszítette a kontrollt a szánkója felett, ez vezetett a tragikus balesethez. A halottkémi vizsgálat megállapítása szerint a tragédiát nem pályahibák okozták, a történtek után azért megemelték a jégcsatorna oldalfalának magasságát annál a kanyarnál.

Ez mosakodásnak hathat és a korábbi kritikák fényében részben az is, de minden csúszósportos bukásra általában igaz: emberi hiba előzi meg. A konkrétumok ismerete nélkül is elmondható, Kumaritasvili valamiért letért az ideális ívről, így a következőre már úgymond feldobta a lendület, olyan sebességgel, hogy képtelen volt irányítani a szánkót.

Az persze nagy kérdés, hogy az oszlopoknak, amelyek közé beesett Kumaritasvili, volt-e szerepük a halálos balesetben, erről nem szólt a szervezők közleménye.