A java most jön: Nagy becsülete a tét

Maximálisan igaza volt Mocsai Lajos kapitánynak, amikor arra biztatta játékosait, élvezzék ki a sikert, mert rövid ideig tart, és tényleg hatalmas eredmény a világbajnoki hetedik hely.

Az olimpiai selejtezős hely most ugyanis megint a háttérbe szorul, Nagy László ugyanis végre kimondta: nem jön. Nem írta meddig, végleges-e az elhatározása, lesznek-e olyan körülmények, amikor újra felhúzza a karszalagot. Az átmeneti lemondás amiatt rossz lenne, ha két év pihenő után a jövő áprilisi tornán megjelenik, mert az átlag feletti csapategység könnyen sérülhet. Hiszen ő mégiscsak kivonta magát, nem élte át a katarzist, amikor bámulatos védekezéssel sikerült a szlovénokat kiütni a selejtezőben, vagy azt a tíz percet, amikor a norvégok nem tudtak mit kezdeni a védekezésünkkel a vb-n.

Ennek ellenére Nagy nyilvánvalóan hatalmas erősítés lenne az olimpián, szilárdabbá válna a védekezés, a támadásban is erőt jelentene. A 2009-es világbajnokságon látott Nagyra egyetlen szurkoló sem mondhat nemet, sokmindenben kimagaslott - elég csak a blokkolást említeni -, és ráadásul törött kézzel játszott. Úgy gondolom, ez a vb okozott benne törést is, amikor a magyaroktól hallotta maga körül, a keze nincs eltörve, a klubnál pedig megmutatták azt a burkot, amely minden töréskor képződik.

A tüske benne maradt, a napidíj csak másodlagos (viszonyításként érdemes megemlíteni: a spanyollá lett Sterbik Árpád a vb-helyszínen elmondta a mieinknek, húszezer euróval megy haza; a szlovák napidíj háromszorosa volt a magyarnak, ők még pontpénzt is kaptak, minden pontért 50 euró járt). A magyar napidíj 7000 forint volt Svédországban, a nagyvonalú szövetség tehát háromszorosára emelte, kár, hogy forintban és nem valutában adta oda, így a méregdrága Svédországban nem vették hasznát, a hazaérés után viszont kétségtelenül jól jött.

Igaz, a magyaroknál  a tízmilliós eredményességi jutalom majd kompenzál - fejenként félmillió körüli pénzzel lehet kalkulálni -, és a vb-7. helyért az állami ösztöndíj is növekszik.

Több játékos is említette, nagyon együtt van a csapat, ha a szövetség nem lenne, tényleg nem lenne semmi gondjuk. melegítőt megint az utolsó pillanatban sikerült adni, miután páran szóvá tették, hogy ne három pólóban menjenek már ki két hétre. A melegítők egyik pillanatról a másikra előkerültek, ez azért minimum furcsa volt, miért nem akarták odaadni azonnal. Az utazás problematikáját is ismerjük, átszállással kellett újra nekivágni. Egy játékos ezúttal is pénzt kapott azért, mert vállalta a vb-t, míg a többiek nem.

A játékosok odafigyelnek a pletykákra, az egyedi kifizetésről is tőlük hallottam, és már eleve baj, hogy mindezt megnyugtatóan nem tisztázták velük.

Sinka elnök régóta mondja, nem tudnak jól és megfelelően kommunikálni, a tiszteletre méltó beismerés után talán előre kellene lépni, nemcsak mindig elismerni, nem értünk valamihez. A sajtót még csak-csak kiszolgálják, de a játékosokkal mi lesz? Mocsai kapitány érdemét növeli, hogy a fontos meccsekre félretették a pletykákat, és a játékkal, az olimpiai selejtezővel foglalkoztak.

A szövetség amatörizmusát jól érzékelteti: a sportág jövőjét évekre meghatározó eseményre nem mentünk egy nappal ki korábban, ennek lett a vége az első meccsen az Izland elleni vereség. Pedig lényegesen jobb helyzetben lennénk egy hatodik hellyel, mint egy hetedikkel a kvalifikációs tornán, de ez még távoli.

Már novemberben meglepődtem Nagy levele után, hogy a lányok nem kezdték el verni a palávert. Mi lesz, ha elkezdik? Mondjuk a németek elleni létfontosságú júniusi vb-selejtező előtt? Ott nincs egy Mocsai, aki visszafogja az indulatokat.

Nagy Lászlóról tudni kell, kölcsöne van, sokat fizet havonta, ha megsérül, családja is veszélybe kerülne. Ha Nagy annyit elért, hogy kevéssel is jobbak lettek a körülmények, akciója már megérte. Csak akkor válik hiteltelenné, ha az olimpián a spanyolokért harcol. A jelenlegi spanyol kapitány, Valero Rivera a 19 éves Nagy második apja volt Barcelonában.

Állítólag megígérte neki, számol vele az olimpia előtt. Nem túl valószínű és életszerű viszont, hogy egy 32 éves játékost, aki válogatott szinten három évet kihagyott, hirtelen beépíti egy olyan csapatba, amelyik dinamikusan fejlődik, és már most vb-harmadik volt. Lehet, hogy Naggyal esélyük lenne még előbb lépni, de a kockázat az ésszerűnél nagyobbnak látszik.

A jelenlegi magyar vezetés elmozdítására valamelyest több esély van, és a jobb oldalról már politikai mozgolódás is érzékelhető. Hadházy Sándor fideszes országgyűlési képviselő nagyon szereti a kézilabdát, a pomázi kéziakadémia alapítója, és arról is hallani, a veszprémi Navracsics Tibor is mögötte áll.

Annyi biztos, ők – így látatlanban - jobban szót értenek Naggyal, ha nem végleges az elhatározása. És miért lenne az? Holtbiztos, hogy ez az ügy nem itt fejeződött be.