65 éves az olimpiai bajnok gerelyhajító

Pénteken ünnepli 65. születésnapját Ránkyné Németh Angéla, az 1968-as mexikói olimpia gerelyhajító bajnoka. A Mexikóvárosban rendezett nyári játékokon - noha világranglista-vezetőként érkezett - sokak számára meglepetésre aranyérmes dobóatléta nagyon fiatalon, mindössze 22 évesen ért fel a csúcsra, s 26 évesen, a müncheni olimpia után vonult vissza, legalábbis az atlétikától.

„Annak idején, még 1958-ban magasugróként hívtak le a Vörös Meteorba, ahol a dobószámokhoz is közel kerültem. Gerelyt csak később fogtam a kezembe, de az első találkozás után néhány hónappal már versenyt nyertem. A gerelyhajítás nekem álomszerű volt, könnyű szer, ami hozzám a legjobban illett - mesélt a kezdetekről a kiváló sportoló. - Az atlétika mellett gimnázium második osztályába jött a kosárlabda, 176 centis magasságom ellenére centert játszottam. Igazából én a mai napig állítom, hogy nem tudtam jól kosárlabdázni, de annak idején nagyon komoly fizikai előnyben voltam a kosarasokkal szemben, küzdöttem, szedtem a lepattanókat.”

Németh Angéla 1965-ben került a Testnevelési Főiskolára, ahova a bejutását megkönnyítette, hogy mindkét sportágában válogatott volt.

„Akkoriban nem volt téli idény atlétikában, a szezon október legelején véget ért, a kosárlabdában pedig ősztől májusig, az atlétikai idény nyitányáig tartottak a küzdelmek, így nem ütötte egymást a két sportág. Persze naponta reggel nyolctól este tízig el voltam foglalva, gyakorlati órák, majd fél öttől hatig atlétika-edzés, fél héttől kosárlabda-tréning, aztán úszás, vagy torna. Szerettem csinálni, ráadásul a sport mellett az olvasás volt a másik szenvedélyem, s az utazások közben erre is jutott idő” - vázolta akkori napi rutinját a testnevelő tanárként végzett, majd az ELTE-n és az Állatorvosi Egyetemen dolgozott sportember.

Edzője, Koltai Jenő győzte meg arról, hogy a dobásra kell elsősorban koncentrálnia.

„Jenő bával az egyetem elején ültünk le beszélni, s ő azt mondta, adjak neki négy évet és 60 méteres dobót farag belőlem. Úgy számoltam, három év a TF, az a plusz egy meg még belefér, s ő tényleg megcsinálta. A kulcs az volt, hogy a nőies hátrahajlós technikáról át kellett váltani a férfiak által alkalmazott elfordulósra. Németh Mikinek nagyon sokat köszönhetek, rengeteg dolgot lestem el tőle - emlékezett Németh Angéla, majd a mexikói sikerre is áttért. - Nagyon szerencsésen alakultak számomra a dolgok 1968-ban, a főiskolán akkor végeztem, s az utolsó évben már csak egy gyakorlati órám jelentett elfoglaltságot, így sokkal könnyebb volt a helyzetem. Aztán Mexikóban rengeteget segített a magaslat is, vérszegény voltam, s a vérnyomásom is alacsony volt, így rám szinte doppingként hatott az ottani környezet.”

A verseny előtt az volt a célja, legalább 58 métert dobjon, de már az egy héttel korábban rendezett előversenyen érezte, hogy kiváló formában van.

„Az edzőpályán volt a verseny, s az egyik dobásom elképesztően messze szállt, Németh Miki azt mondta, 63 méter volt. Azt akkor mégsem mérték le, ami furcsa volt, mert soha nem dobtam érvénytelenül. Úgy vélem, Jenő bá nem akarta, nem beszéltünk róla, de szerintem azt gondolta, hogy ha akkor világcsúcsot döntök, talán elviselhetetlenül nagy lett volna a nyomás rajtam” - mondta Németh Angéla, aki az olimpiai bajnokságot a másodikra dobott 60,36 méteres eredménnyel nyerte meg.

Az olimpiai aranya után egy évvel az Eb-n sem talált legyőzőre, majd 1970-ben megszületett első gyermeke, ami sok mindent megváltoztatott, két évvel később pedig visszavonult.

„Fiatalon visszavonultam, de sohasem bántam meg. Akkoriban már nem voltam ott fejben, amennyire kellett volna, a család, a munka, a gyereknevelés, sok energiát lekötött, de azt hiszem, a legfontosabb ok az volt, hogy már nem volt mit elérnem. A mi időnkben még nem volt világbajnokság, olimpiát és Európa-bajnokságot nyertem, így egy dolog maradt csak, a világcsúcs, de én tudtam, hogy már azt is megdobtam, csak nem mérték le. A férfiak mások, számukra sokat jelent, hogy újra és újra megküzdjenek a vetélytársakkal, de engem ez már nem motivált, így abbahagytam” - mesélt a búcsú okairól a kétgyermekes családanya, aki a kosárlabdát ugyanakkor még évekig folytatta, méghozzá továbbra is első osztályú szinten. Férje Ránky Mátyás, a magyar kosárlabdázás meghatározó alakja, volt szövetségi kapitány.