Zalán
2 °C
8 °C
Index - In English In English Eng

A pápa rocksztár, de Totti isten

2011.03.15. 16:13

Meg lehet nézni a Colosseumot meg a Szent Péter Bazilikát is, lehet látni a pápát élőben Rómában, de ha épp Roma-Lazio van a városban, akkor arra kell menni. Még ha jól be is törik majd a fejünket a vérszomjas Lazio-drukkerek, ahogy azt várjuk. Vagy nem is kell annyira félni a világ egyik legnagyobb városi rangadójától?

A Roma-Lazióra már fél évvel előtte is biztosan csak a stadion előtt ácsorgó üzérektől lehet jegyet szerezni, aztán ha nagy nehezen hozzájutunk, akkor már a villamosmegállóban kapunk az arcunkba egy féltéglát, de a stadionban mindenképpen menekülnünk kell majd a Lazio vagy a Roma-drukkerek haragja és a repülő székek elől - gondolhatjuk.

Ott vagyunk Rómában, és a McDonald'sban értetlenül néznek ránk, amikor azt kérdezzük, hol lehet még jegyet szerezni a vasárnapi meccsre. A fogalmatlan pultos fickónak azért dereng valami, egyből vissza is kérdez: "football?". Lehet, hogy napok óta csak rossz helyeken járunk, de az az érzésünk, a rómaiaknak fogalmuk sincsen az egészről, pedig mindenhol AS Roma feliratú pólókat, mezeket, sálakat látni. Lehet, hogy az egész csak a turistáknak van kitalálva?

Az egyértelmű, hogy a Róma jelenleg népszerűbb, mint a Lazio, Tottiék évek óta a BL-ben indulnak, ez meg is látszik a klub hivatalos boltjának vásárlóközönségén. A japánok pár perc alatt felvásárolják a boltot, mez, kabát, sál, minden jöhet. Ennek nyilván nem csak ahhoz van köze, hogy a Bajnokok Ligája miatt a csapat folyamatosan szem előtt van világszerte, hanem Nakatához is, aki a Róma eddigi egyetlen japán játékosa volt. Mintha fel is tűnne egy mezzel a pultnál, de biztos csak hasonlít rá valaki.

Az ember beleéli magát, hogy egy ilyen rangadóra csak nagy szenvedések árán tud majd jegyet szerezni, erre bemegy a boltba, aztán vesz magának. Akkor és ott mégsem érzi, hogy ez így nem is olyan izgalmas, örül, hogy másnap ott lehet, nem kell ahhoz Roma- vagy Lazio- drukkernek lenni, hogy megnézzük az Olimpicót, Ott lesz még vagy 60 ezer ember, volt itt már olimpiai bajnoki-, vb- meg BL-döntő is, utóbbi nem is egyszer, legutóbb két éve.

A Laziónál azt nyilatkozták a meccs előtt, évek óta nem volt ennyire kis tétje a rangadónak, de a Róma kikapott Donyeckben is, kiesett a BL-ből, ha nem verik egymást agyon a drukkerek, akkor is jó meccsnek kell lennie.

A Piazza del Popoloról induló 2-es villamosnál gyűlekező tömeg elsőre semmiben sem különbözik attól, mint amit az ember mondjuk Barcelonában, a Camp Nou előtt, egy órával a meccs kezdése előtt lát, mindenki békésen, Roma-sálban várja a sorát, minden második héten ez van, vasárnap, délután háromra ott kell lenni.

A stadionhoz érve már érezhetően nő a feszültség, felgyorsul minden, messzire kihallatszik a két tábor hőbörgése, igyekszünk mi is, az olaszoknál nem egyszerű tudni, hová, hol, merre kell menni, a szakadó esőben még meg kell kerülni a stadiont, mire végre bent lehetünk.

Az fogad, amit vártunk, de ettől még elképesztő a látvány, oké, hogy a Fradi-Újpest ugyanilyen rangadó, de azért a két kapu mögé zárt húsz-húszezer Lazio, ill. Roma ultra igazán félelmetes így hirtelen.

A Laziósok durvábbnak tűnnek, lehet, hogy azért, mert a Róma a pályaválasztó, a 80 százalék Tottiéknak drukkol, így még keményebbnek tűnik a ketrecbe zárt ellentábor. Jó lenne érteni a transzparenseken álló ocsmány szövegeket, de megkérdezni azért mégsem merjük, elvégre Rómások között vagyunk, ezeken meg ők vannak elküldve az anyjukba.

Egy ilyen meccset élőben tökéletesen lehetne úgy is élvezni, hogy az ember egy pillanatra sem néz a pálya felé sem, de erre az első félidő nem is nagyon ad okot. Eléggé adja magát a gladiátoros hasonlat, még akkor is, ha elcsépelt, olcsó és béna is, de biztosan nem csak a hely szelleme miatt érezzük ezt. Itt senki sem viccel, de mégis jó a hangulat. Nem tudom, mit jelent az, hogy rangadó, néha szét kell verni néhány fejet, össze kell törni, amit csak lehet, de ez itt most enélkül is működik.

A második félidőben beindul a meccs is, a Lazio hiába van a Roma előtt a tabellán, a pályán csak verekszik, igaz, Tottit sem kell félteni, egyedül taccsra vágja az ellenfél idegeit, ráadásul szabadrúgásból megszerzi a vezetést, mi meg kifejezetten örülünk, mert az emelkedett hangulat hirtelen extázisba csap át, van olyan mellettünk álló drukker, aki nem is néz a pályára, csak a Lazio ultrák felé mutogat, üvölt folyamatosan.

A hatperces hosszabbításban aztán még egy gólt sikerül összehozni, ekkor már a kötelező kiállítás is megvolt, most jöhet a tizenegyes, Totti ezt is bevágja, sima meccs, a kapu mögött valami lángol, de a Lazio drukkerek már sehol, a romások Totti-dalt énekelnek. Pár nappal azelőtt láttuk a pápát is, ő is nagy rocksztár, de ez a fickó itt egyenesen félisten, vagy inkább isten.

Negyed hatkor már a belváros felé tartó buszon ülünk, mindenki boldog. Egy kocsit még gyorsan arrébb kell pakolni, mert a buszsofőr hiába manőverezik, nem tud kikanyarodni, de nem gond, páran egyből lepattannak, és együtt megoldják a problémát. Az egész busz nevet, fotóznak, aztán megyünk tovább, remek a hangulat.

Negyvenes családapák viselkednek gimisként, hazafelé már a Palermo-meccset hallgatják a rádión, másnap meg mennek dolgozni. Az érzés egyértelmű, menni kell megint, ha lehet.

De Roma-Lazióra nem is csak úgy kimenni kell, arra kell menni, aztán ha van idő, meg lehet nézni a Colosseumot is.