A józan ész eldobása
További Sport cikkek
- Nem kímélték a doppingellenőrök a magyar Copperfieldet
- A párizsi helyzet fokozódik: 40 országból a sportág krémje érkezik Budapestre
- Major Veronika kvótát szerzett sportpisztolyban
- Ráfordultunk a célegyenesre: 100 nap Párizsig
- Javultak Magyarország esélyei Párizsban – 100 nap múlva rajtol az olimpia
Aki komolyan veszi a focit, szenvedéllyel szereti a csapatát, az bármilyen józan ember, néha képes a legelemibb természeti törvényeket is tagadni. Gravitáció, evolúció, valószínűség-számítás nem számítanak semmit, ha a drukker érzi, sőt tudja, hogy valami másképp van, mint ahogy az emberiség legjobb elméi által évezredek alatt összelapátolt tudomány gondolja. És erre most már bizonyíték is van.
A múlt pénteken tartott BL-sorsolás a szokásosnál valamivel nagyobb érdeklődésre tartott számot. Egyfelől mert az európai fociszezon célegyenese elsősorban a két örök ellenség, a Madrid és a Barcelona összecsapásairól fog szólni, és mindenki nagyon kiváncsi volt, hogy Mourinhónak és Guardiolának még hányszor és pontosan mikor kell még egymásnak feszülnie. Másfelől meg az UEFA ügyesen is csinál egyre többeket érdeklő médiaeseményt ezekből a sorsolásokból. Talán mert Platiniék is érzik, hogy el tudja veszíteni az eszét ilyenkor minden tisztességes drukker.
A tisztességes drukker ugyanis a sorsolás előtt – nem csak a BL-esetében, hanem bármikor máskor, vébé-selejtezőkör vagy EB-csoport sorsolás előtt is – spekulál. Spekulál azon, hogy kit lenne jó kifogni, hogy mi lenne a legrosszabb az örök ellenfélnek, és hogy mely kemény diók kerüljenek össze, hogy legalább az egyikük kiessen minél hamarabb. De spekulál azon is, hogy valójában mi fog történni. Mert az igazi drukker érzi az ilyesmit.
Ez a BL-sorsolás előtt például teljesen normális emberek beszélgettek arról szemrebbenés nélkül, hogy “a Tottenham és a Barcelona biztosan nem fog összekerülni”. Vagy hogy “egészen biztos, hogy Mourinho kifogja vagy a Chelsea-t, vagy az Intert”. És itt nincs szó semmiféle összeesküvés-elméletről, pedig ugye a rendes drukker hajlandó minden gonoszságot elhinni az UEFA-ról. Egyszerűen csak arról van szó, hogy egyébként tökéletesen racionális emberek meg vannak arról győződve, hogy ők érzik és tudják. Korábbi sorsolásokból, a csillagok állásából és ösztöneikből képesek okosabbak lenni a véletlennél. Fantasztikus.
Hogy miért képesek sokan idáig jutni, azt döntse el valami pszichológus. Az viszont egészen biztos, hogy a teljesen irracionális viselkedés lehetősége sokat hozzá tud tenni a foci élvezetéhez. Akárcsak a szintén megmagyarázhatatlan vonzódás egy csapat színeihez, ami szemben feleséggel, vallással vagy politikai meggyőződéssel soha, de tényleg soha nem cserélhető, ez is olyan izgalmas bizonytalanságot visz az ember életébe, ami hiányzik a kiszámítható mindennapokból.
Az egyszeri drukker megérzéseire máshogy is próbálnak rájátszani. A meccsközvetítéseken a szpíker által sorolt teljesen felesleges adatok is ezért vannak, hogy a néző elkezdjen azon kombinálni, hogy ha a mérkőzés egyik partjelzője átlagosan 7 lest szokott beinteni 90 perc alatt, a kapitány pedig 47 éves, akkor mi a valószínűsége a vendéggyőzelemnek. Ez is nagy marhaság, de az ilyen spekulációnak legalább valami minimális alapja van, hiszen a szereplők korábbi cselekedeteiből néha tényleg lehet valamiféle következtetést levonni a jövőre nézve.
Egy véletlen sorsolás kimeneteléről elméleteket gyártani viszont olyan szép, hogy ahhoz tényleg nagyon, de nagyon szeretni kell a focit.