Még hánynak a parton, mi már edzünk

2011.04.05. 09:24
A magyar raftingválogatott úgy is világ élvonalában van, hogy itthon nem találni komoly edzésre alkalmas vadvizet. A 2009-ben világbajnokságot is nyerő csapat sokszor alternatív módszerekkel készül, legutóbb a Széchenyi Fürdő külső medencéjében borítgatták a csónakjukat.

A medence vize legfeljebb annyiban hasonlít egy zúgó, hegyi patakhoz, hogy az is áttetsző. A raftingosok persze nem bánnák, ha a vadvíz hasonlítana a Széchenyiéhez, a 28 fokos vízbe kellemesebb belefordulni, mint a 20 fokkal hidegebb, dermesztő patakba.

Kiborító edzés

A medencében sem sziklák, sem örvények, a késő este miatt fürdőzők sincsenek, nincs olyan külső erő, ami felboríthatná a csónakot. Pedig a csónaknak borulnia kell, mert egy tavalyi tragikus versenybaleset miatt minden raftingosnak afféle vadvízi jártassági vizsgát kell tennie, ebbe beletartozik a borulás, a visszafordítás és a bemászás is.

Ha nincs külső erő, akkor a csónakban ülőknek kell balesetet okozniuk. Sikerül, ügyes súlypontáthelyezéssel már dől is, az emberek sorra potyognak a vízbe. A medencében a szimulált helyzet ellenére egyből felszökik az adrenalin.

A hat csapattag közül az egyik a csónak aljára, azaz tetejére mászik, térdepelve a derékán lévő karabinert és madzagot kell leszednie. A karabinert beakasztja a csónak szélén végigfutó kötélbe, és mint egy szörfvitorlát, megpróbálja felrántani a vízből. Ha sikerül, akkor egy íves mozdulattal vízbe esik, és közben két csapattársát is befordítja a csónakba, akik eddig a csónak alatt lebegve kapaszkodtak. A többieknek ők segítenek visszajutni hajóba, kis tülekedés, mentőmellény rángatás, és úgy fél perc alatt újra mindenki a helyén van.

A fürdőben a víz sem áramlik, de jól szimulálják az árral szemben való evezést: a csónakra kötelet kötnek, és a partról visszafelé húzzák. Ha nincsenek megbéklyózva, néhány csapás alatt hihetetlen sebességre gyorsulnak. A jó rajt a raftingban is nélkülözhetetlen, az élővízen hatalmas harcok mennek a jobb ívért vagy a jobb sodrású részekért.

Seprűnyél a szlalompályához

A Széchenyiben nem lehet minden nap edzeni, így legtöbbször a Duna marad, a Hajógyári-sziget kis ágában gyűjtik a kilométereket. A szlalomot is itt gyakorolják, a Visszhangos-hídról seprűnyeleket lógatnak le, és azokat kerülgetik. Sokszor közönségük is akad, a Hajógyári-sziget szórakozóhelyeiről hazafelé támolygók nézik meg őket. “Még ott hánynak a parton, amikor mi már edzünk”  - meséli Schromm Barnabás, a 2009-es vb-győztes csapat tagja.

Ha külföldön sikerül hosszabb időt vadvizi pályán gyakorolni, az ellenfelek furán néznek rájuk, mert ahogy leérnek, egyből azon vannak, hogy “menjünk még! menjünk még!”  Schromm szerint ebben semmi meglepő nincs, a dunai monoton evezések után akkora inger éri őket, hogy ki sem akarnak szállni a csónakból. “Olyankor élvezed azt, hogy elpusztulsz a fáradtságtól”.

Miből áll egy raftingverseny?

A versenyeken négy- és hatszemélyes futamokat rendeznek, az előbbiből akár olimpiai sportág is lehet, az utóbbi a klasszikusabb versenyforma. A világversenyeken négy futam alapján hirdetnek összetett győztest, a számokat külön is értékelik. Az első menetben egy sprinttávot kell letudni, a második versenyszám a páros (head-to-head, H2H), ahol a sprint alapján teszik össze egy futamba az egységeket, itt egymást is akadályozzák a csónakok. A szerencse is dönthet, mivel a folyó két pontjáról indulnak, ritkán egyenlőek a feltételek. A harmadik a szlalom, ahol meghatározott sorrendben kapukon keresztül kell lejutni a célpontig. A záró számban (down river) 10-12 kilométert kell leevezni, itt sem elég, ha fizikailag erős egy csapat, mivel megesik, hogy az egész mezőnyt egyszerre eresztik el, a helyezkedésen is sok múlhat.

Magyar sikerek

Az első hivatalos világbajnokságot 2001-ben rendezték, a magyarok ezen még nem voltak ott, de a következőn, 2003-ban már rajthoz álltak, viszonlyag kevés tapasztalatuk ellenére a 14. helyen végeztek. 2005-ben az első érmet is megszerezték, egy új csapattal harmadikok lettek az Eb-n. A 2007-es vb-n egy 13. hely jött össze, 2008-ban az Eb-n két sprintben és down riverben is ezüstérmesek lettek. Ugyanebben az évben a boszniai Európa-kupán az összetett mellett a H2H-ben és down riverben is elsők lettek. A legnagyobb sikert azonban a 2009-es összett világbajnoki címmel érték el. A válogatott az utolsó számban, a down riverben magát a végletekig kihajtva győzött, 2 tizedmásodperccel leelőzve a második brazikokat. 2011-ben Costa Ricában védhetik meg a címüket, ha sikerül kiutazniuk, erre minden esélyük megvan.

A válogatott tagjai szinte kivétel nélkül síkvizi kenusként kezdték, az erővel nincs is gondjuk, emellett a legtöbben a vadvízi túravezetők is, bár ezt legközelebb csak Szlovéniában vagy Ausztriában tudják kihasználni. A válogatott most egy egyesület versenyzőiből áll, a raftingosoknál ez egyáltalán nem szokatlan. Olyan szintű együttműködésre kell a csapaton belül, hogy nem lehet csak úgy összeültetni a sportolókat. A vadvízen nincs idő korrigálni, minden rezdülést érezni kell. “A jó csapatműködést úgy írnám le, hogy egy agy irányít hat testet, ehhez szinte mindig együtt kell lenni” - indokolta Schromm, miért nincs külön válogató a helyekre.



  • Hírek
  • Hírek