Vince
3 °C
19 °C
Index - In English In English Eng

Fuss gyorsan, halj meg fiatalon

2011.05.16. 19:53 Módosítva: 2011.05.16. 23:16
Úgy futott, ahogy élt, és végül úgy is halt meg. A kenyai Sammy Wanjiru minden idők legnagyobb maratoni futója lehetett volna, ha nem hal meg vasárnap éjjel, eddig tisztázatlan körülmények közt.

A rockandrollt és a hosszútávfutást viszonylag ritkán szokták együtt emlegetni, Samuel „Sammy“ Wanjiru kapcsán azonban nem ez a cikk lesz az első, amely ilyet tesz. A kenyai nagyon fiatalon jutott nagyon magasra, ahol aztán talán a sikertől megzavarodva egyre zűrösebb ügyekbe keveredett. Tragikus halála előtt nyert olimpiát, Kalasnyikovval fenyegette a feleségét, és általában is úgy viselkedett, ahogy inkább rocksztárok, nem pedig szerény, mosolygós, a gyorsan futáson kívül máshoz nem értő kelet-afrikai futók szoktak.

Kenyai csodagyerek

A világ mára hozzászokott ahhoz, hogy néhány észak-afrikai sikert leszámítva, a világ összes jelentős, 800 méternél hosszabb futóversenyét kelet-afrikai futók nyerik meg. Hogy miért verhetetlenek ezek a többnyire etióp és kenyai atléták, azt ma még csak találgatják a tudósok és a sportorvosok. Magaslati levegő, speciális étkezési szokások, egyszerűen csak futásra való gének – sokféle magyarázat van. Annyi biztos csak, hogy a jobbnál jobb futók forrása elapadhatatlan, olimpiai bajnokok és világcsúcstartók jönnek egymás után a cipő nélküli szegénységből.

Az 1986-os születésű Sammy Wanjiru azonban még ezen a mezőnyön belül is különleges tehetségnek számított. Hihetetlen képességei már tinédzserként is szembetűnőek voltak, így mindössze 15 éves korában kiköltözhetett Japánba, ahol profi menedzser és profi edzők egyengették az útját. A tehetség és a kemény munka így együttesen gyorsan meg is hozta a gyümölcsét. Wanjiru már 18 évesen felnőtt világrekordot futott félmaratoni távon, néhány nappal 21. születésnapja után pedig elindult élete első maratonján, amit egyből meg is nyert.

Olimpiai hős

Wanjiru nemcsak azért volt különleges, mert fiatalon külföldre került, hanem mert ilyen fiatalon egyből ilyen hosszú távokkal próbálkozott. Előtte – néhány kivétellel – az volt az általános hosszútávfutó-gyakorlat, amit a maraton jelenlegi világcsúcstartója, minden idők talán legnagyobb futója, az etióp Haile Gebrselassie folytatott. Az atléta fiatalabb korában rövidebb, 1500-3000-5000 méteres távokon indul, aztán ahogy elmúlik a robbanékonyság, az állóképesség viszont még nem, úgy vált a 10 000 méteres futásokra. Amikor pedig már végképp öregnek érzi magát a pályaversenyzéshez, jöhetnek az utcai maratonok.

Wanjiru viszont egyből a leghosszabb távokkal kezdte – ahogy azóta az ő példáját követve több, európai menedzserek által irányított afrikai futó is indította a karrierjét, szép sikerekkel. A kenyai még mindig csak 21 éves volt, amikor 2008-ban Pekingben rajthoz állt minden idők legtöbb vitával megelőzött olimpiai maratonján. A kínai főváros szmogjára hivatkozva maga Gebrselassie például nem vállalta a versenyzést, és sokáig ment a huzavona azon, hogy egyáltalán szabad-e ilyen légköri viszonyok közt ilyen próbatételre kényszeríteni az emberi szervezetet. Wanjiru azonban nem törődött semmi ilyesmivel, hanem szépen odaállt a rajthoz, majd minden idők talán legjobb maratoni futásával meg is nyerte azt.

A világversenyeken futott maratonok és a pénzdíjas, meghívásos nagy versenyek közt az egyik alapvető különbség, hogy az előbbieken nincsenek a legjobbakat segítő nyulak, így a legjobbak sem tudnak olyan jó időt futni. Wanjiru azonban Pekingben, majdnem három percet javítva a korábbi olimpiai csúcson, 2:06:32-es idővel verte tönkre a mezőnyt, ami még nyulakkal segített versenyen is szép eredménynek számítana. Ráadásul úgy sikerült ez, hogy gyakorlatilag a legelején a mezőny élére állt, és nem törődve meleggel, párával és légszennyezettséggel, fokozatosan mindenkit lerázott maga mögül. Azt a futást máig sokan minden idők legkomolyabb teljesítményének tartják a 42 195 méteres távon.

Világsztár atléta

Az olimipiai arany után Wanjiru a világ leghíresebb, legmagasabb pénzdíjakkal kecsegtető maratonjainak legáhítottabb vendége lett – az a Haile Gebrselassie mellett, akivel sajnos komoly versenyen végül egyszer sem mérte össze az erejét. A táv legnagyobbjaihoz hasonlóan Wanjiru csak évi két-három komoly versenyt vállalt, azokat viszont rendre megnyerte, ahogy például 2009-ben a londoni és a chicagói versenyt. A bonyolult londoni pályán ráadásul 2:05:10-et ért el, amivel látótávolságba került Gebrselassie 2:03:59-es világcsúcsa is. Mindenki biztos volt abban, hogy amint Wanjiru egyszer nekifut az ilyesmire legalkalmasabb rotterdami vagy berlini pályának, megdöntheti az etióp rekordját.

2010-ben azonban balszerencsésen alakultak a dolgok, a tavaszi londoni versenyt térdsérülés miatt kénytelen volt feladni, az őszi chicagói maraton előtt pedig olyan gyomorfertőzést kapott, hogy már a rajthoz állása is csodának számított. Ennek ellenére Wanjiru végig tartani tudta a lépést a még nála is fiatalabb, Londonban győztes etióp Tsegay Kebedével. A chicagói verseny utolsó szakasza végül minden bizonnyal minden idők leglátványosabb maratonját hozta. A többször leszakított Wanjiru mindig vissza tudott kapaszkodni az etióp mögé, és végül az utolsó néhány száz méteren el is lépett mellette. A verseny után minden szakértő egyetértett abban, hogy ilyen még nem volt soha, és ilyen teljesítményre Wanjirun kívül talán soha, senki nem lett volna képes.

Bukott angyal

Chicago után már nem volt szentségtörés Wanjiru nevét minden idők legnagyobb hosszútváfutóival és maratonistáival egy lapon emlegetni. Ennyi idős korukban sem Gebrselassie, sem honfitársa, a kétszeres olimpiai maraton-győztes Abebe Bikila, sem Emil Zátopek, sem Paavo Nurmi nem értek el ilyen elképesztő sikereket. Wanjiru nagyon fiatalon lett nagyon nagy sztár – legalábbis hazájában és az atlétika világában – és az ezzel járó pénzt és csillogást nem nagyon tudta kezelni.

2010 decemberében érkeztek az első aggasztó hírek, amikor a kenyai rendőrség letartóztatta az olimpiai bajnokot, aki egy illegálisan tartott Kalasnyikovval felesége meggyilkolásával fenyegetőzött. 2011 januárjában fejre állt kocsijával, ám a balesetet kisebb sérülésekkel megúszta. Ennek ellenére az idei tavaszi maratoni szezont kihagyta, mivel nem tudott rendesen készülni még úgy sem, hogy időközben felesége visszavonta az ellene tett feljelentést.

Wanjirunak május 23-án bíróság elé kellett volna állnia az illegális fegyvertartás ügyében, erre azonban már nem kerül sor. Vasárnap este egy hölgyismerőse társaságban tért vissza otthonába, ahova később felesége, Tereza Njeri is beállított. Veszekedtek, a feleség állítólag bezárta a hálószobába Wanjirut és a másik nőt, innentől kezdve pedig csak az biztos, hogy a 24 éves olimpiai bajnok holttestét nem sokkal később a szomszédok találták meg egy erkély alatt a betonon. Orrából, szájából ömlött a vér, van, aki öngyilkosságról beszél, más nem, és közben már egy harmadik nő is felbukkant.

A teljes igazság talán kiderül, ám biztosan lesznek, akik azt is meg fogják kérdőjelezni – ahogy ez rocksztárok halálakor szokás. Az is egészen biztos, hogy Wanjiru legendája még évtizedek múlva is élni fog. Akit érdekel a hosszútávfutás, minden maratonról szóló beszélgetésben elő fogja hozni a kenyai bajnok nevét, aki minden idők legnagyobb futásait mutatta be, és aki minden idők legnagyobbja lehetett volna.