Hedvig
4 °C
15 °C
15 835 szavazat
23 588 szavazat

Janics gyereket vár, de évi 20 milliót ér

2011.05.23. 16:17
A hazai cégek nem szívesen áldoznak a sportra, a celebeket többre értékelik. Magyarországon nem szokás reklámpénzekről beszélni, Janics Natasa menedzsere végre összeget mondott: a háromszoros olimpiai bajnok kajakos a legjobb reklámhordozó.

A leggazdagabb sportolók reklámbevételeikből szedték össze vagyonuk jelentős részét, éves jövedelmük általában kétharmadát, de inkább háromnegyedét a velük hirdető cégek adják. Magyarországon még a legkeresettebb Janics Natasánál sem ilyen az arány, de ő közelít leginkább a világsztárokhoz: évente több mint 20 millió forint a reklámbevétele, ennek felét még megkeresi klubjától, ösztöndíjakból.

A háromszoros olimpiai bajnok kajakos főtámogatói multicégek (T-Mobile, EDF), amelyek - miután megtudták, hogy a bajnoknő gyereket vár - tárgyalásokat kezdtek az idei szerződésekről.

„Natasa értetlenkedett kicsit, az is megfordult a fejében, hogy már nem szeretik annyira, de elfogadta, hogy vele nem mint kismamával, hanem mint élversenyzővel szerződtek. Aztán a szerződések az eredeti formában maradtak, mert a cégek megértették és elfogadták: Natasa leendő anyukaként is értékes reklámarc, a nemzet szimbóluma, ő lesz a szegedi vb háziasszonya például, blogot ír majd a gyerekvárásról” – mondta Csonka Gábor menedzser, akinek Magyarországon nincs is más pártfogoltja. A szegedi üzletembert mások is keresték, nemet mondott, csak Janiccsal foglalkozik.

Csonka Gábor és Janics Natasa
Csonka Gábor és Janics Natasa

A húsz, harmincoldalas szerződések általában három részből állnak.

„Az első az arculati rész, ennek lényege, hogy valamennyi megjelenésnél legyen rajta a hirdető logója. A másik az eredményességi bónusz, ez negyven százalékot tesz ki, a négy fő versenyen a kiemelkedő szereplés esetén jár neki a pénz. Világ- és Európa-bajnokság, világkupa és magyar bajnokság. Amikor Kati nénitől eljött, és csak egyesben szerepelt, akkor is eleget tett a kritériumnak, nem volt olyan év, amikor nem teljesítette, hogy aranyérmes legyen."

"A harmadik rész, az összeg tíz százaléka, etikai követelményeket fogalmaz meg, ezzel is csak egyet lehet érteni, mert egy bajnok sokak példaképe, egy buliban sem viselkedhet úgy, mint egy átlagember. Jó példát kell mutatnia, különben erre a részre nem jogosult, de ezzel sem volt még probléma” – magyarázta Csonka, érzékeltetve, hogy nemcsak az eredményességet kérik számon nagyon keményen.

A szponzorcégnek az a fontos, hányan látják a megjelenést, hány embert érnek el.

Fotó: Illyés Tibor
Fotó: Illyés Tibor

„A hirdetőnek egy a fontos: sokat foglalkozzon egy sportolóval a sajtó. Natasa ebben a rangsorban Cseh László mögött a második. Nem az ő hibájuk, hogy két kezemen meg tudom számolni, hány olyan sportoló van, akiket az ország ismer.”

Rácz Félix szerint sem akarnak kockázatot vállalni a nagyvállalatok, a bevált módszerek szerintük költséghatékonyabbak. „Ismerjük, amikor megkérdezik a kisgyereket, szereti-e a spenótot, és azt válaszolja: nem. A következő kérdés: kóstoltad már? Nem, de nem szeretem. Ez a helyzet ma a sporttámogatással Magyarországon”. A reklámszakemberek kerülik az új megoldásokat, ha sportolóról van szó, mert "mi van, ha nem nyer".

Rácz már a 2016-os olimpiára készül, ő képviseli többek között Szalai Tamás Európa-bajnok kajakost, Nguyen Anasztáziát, aki az ifjúsági világbajnokságon döntőt futott száz méteren, a junior teniszező Babos Timeát, aki 2010-ben három junior Grand Slamet nyert párosban.

Rácz Félix
Rácz Félix

„Csak biztatni tudom a cégeket, vállaljanak rizikót, hogy büszkék lehessenek pár év múlva, és elmondhassák, már a sportoló pályája kezdetén mellette voltak, és lehet, hogy nélkülük nem ért volna olyan magasságokba. A helyzet fordított, majd ha sikeres lesz, támogatják. Épp az elején kellene egy kis támogatás, hogy valaki eredményes legyen."

„Még nem látják a sportban rejlő lehetőségeket, pedig a környező országokban érezhető elmozdulást látok. Nálunk inkább a lepkeéletű személyek mellé állnak, legyen szó valóságsóról, vagy más, nem sportbeli teljesítményről. Elhiszem, hogy velük kisebb a kockázat, de ha a nagyokhoz szeretnék hasonlítgatni magukat, akkor az értékteremtés és a minőség felé kellene haladniuk, és hiteles, példaértékű arcokat, sportolókat kellene használniuk."

Egyetemi vendégelőadóként gyakran teszik fel neki a kérdést, mikortól van szüksége egy sportolónak menedzserre. „Akkor, ha csak a sporttal szeretne foglalkozni. A sportolóknak csak a saját feladataikat kell elvégezniük. Nem kommunikációs szakemberek, nem üzletkötők.”

Talán kétmilliárd forint lehet ezen a piacon, Rácz kevesli. A multik messze nem tesznek ebbe a piacba akkora pénzt, amennyit sejtenénk, kis magyar cégek helyenként jobban kötelességüknek érzik a sportpiacon való megjelenést, mint a nagyobbak.

Nagyjából így adnak a nagyok

Talmácsinak 80 millió forintot nem adott oda a Mol egy éve. A Telenor 65 millióval támogatja a hokiválogatottat, de a kézisek támogatását egyelőre befagyasztotta. Az olimpiai bajnok Vajda Attila vagy Kovács Katalin szponzori pénzei – bartermegállapodásokkal együtt - nem érik el az évi 20 millió forintot. Cseh László 10 milliót sem kap a T-Mobile-tól, Janicsnak viszont jár annyi. A Vodafone 150-160 milliót költ a vízilabdára, az MKB 200 milliót a veszprémi kézisekre. (Az összegek becsültek, többnyire üzleti titok, mennyi szerepel a szerződésekben.)

Hullámzóan szeretünk sportágakat, volt, hogy a bokszot nagyon vitte mindkét kereskedelmi csatorna, a vízilabdának is volt egy komoly felfutása, bár Rácz szerint sem a pólósfiúkban, sem a kézislányokban rejlő lehetőségeket nem aknázták ki. „Most minden a fociról szól”.

Dénes Ferenc sportközgazdász szerint a valós üzleti szponzoráció 10-15 milliárd forintra tehető egy évben Magyarországon, de ebben minden benne van, akár még egy budapesti maratoni névadása is.

„Ennyinél több biztosan nincs a rendszerben, nem gondolom, hogy ez irreálisan sok, de azt sem mondom, hogy a környező országokhoz képest rosszul állnánk. Mert miért költenének többet a valós szponzorációra? A sok nézőt vonzó csapatsportágakban sehol sem vagyunk, a gyorsasági motorozásból kiestünk, olimpia négyévente van. Azt gondoljuk, hogy azok a cégek, amelyek most nem látnak fantáziát a sportban, ugyanígy viselkednének, ha lenne egy tophúszas férfi teniszezőnk vagy egy világsztár futballistánk? Mint egy falat kenyér, úgy kellene nekik is egy jó sportoló, alig várják, hogy megjelenjen.”

Hangsúlyozta, eszében sincs bántani, leértékelni a hazai sportolókat, mert a nagy eredményekért rengeteget tesznek és dolgoznak.

Cseh László
Cseh László

„Nálunk utoljára Kokó és Talma volt olyan arc, aki vonzotta a hirdetőket. A profiként még sikeresebb Erdei Zsoltból már hiányzott valami. A Forma-1-ben induló Baumgartner sem tudta megmozgatni a cégeket.”

Példaként hozta az Evertonban játszó tehetséges Rodwellt, aki itthon alig ismert, reklámbevétele biztosan a nullához közelít, a heti fizetése ugyanakkor körülbelül annyi, mint Cseh László éves reklámbevétele, 10-15 millió körüli összeg. A két éve vb-győztes Gyurta Dániel reklámpénzét meg sem lehet becsülni, ha egyáltalán van neki, Hosszú Katinkának pedig amerikai egyetemi tanulmányai miatt nem is lehet szponzora.