Igazolások a pokolból

2011.06.27. 19:53 Módosítva: 2011.06.27. 20:32
A nyári holtszezonban minden drukker arról ábrándozik, hogy milyen igazolással válhatna kedvenc csapatából verhetetlen tizenegy. Ha létezik ilyen varázsütés, amely egyetlen jó húzással mindent jóra fordít, léteznie kell az ellenkezőjének is, amelytől minden összedől. Nézzük meg, kiknek a szerződtetésével lehetne villámgyorsan tönkretenni Európa legjobb csapatait. A példák szándékosan túlzók, de az is meglepő lenne, ha egyik sem bizonyulna legalább részben igaznak.

Barcelona: Kun Agüero. Miután Alexis Sánchezért annyit kínál a Manchester City, hogy a híresen smucig Sandro Rosell klubelnök kiszáll a licitből, és Giuseppe Rossit sem sikerül megvenni, Guardiola hirtelen a fejéhez kap: Agüero úgyis eladó. Az argentin ideális választás arra a pozícióra, ahova a Barcelona egyébként is keres játékost, és mivel nagyon el akar menni az Atleticóból, végül elfogadható áron sikerül is megszerezni.

Agüero könnyen be is illeszkedik a csapatba, így a Messi-Villa-Pedro hármast már lehet variálni, az eredmények pedig továbbra is kiválóak. Ez azonban nem elég Agüero apósának, a Messivel egyébként is furcsa viszonyt ápoló Diego Maradonának, aki elkezd arról beszélni, hogy Agüerót minden épeszű edző garantáltan a kezdőbe rakná. Guardiola semmit sem válaszol, ám az argentin sajtó addig nyaggatja Messit, míg az ügyetlenül nyilatkozó sztár valami olyasmit mormog, hogy ő a legjobban Agüeróval érti meg magát a pályán.

Guardiola azonnal válaszol a csapategység megbontására, több fontos meccsen is a kispadra száműzi mindkét argentint, és az Iniesta-Villa-Pedro hármast küldi pályára. A sértődött Messi ezért 2012 nyarán elfogadja a Manchester City arab sejkjeinek dollármilliárdos ajánlatát, Guardiola – ahogy többször célozgatott rá – valóban visszavonul, Xavi bánatában úgyszintén, a következő szezonban pedig Mourinho Madridja 17 pont előnnyel nyeri a bajnokságot. A Valencia előtt.