Katalin
-2 °C
3 °C

Miért a legkegyetlenebb térdsérülés a keresztszalag-szakadás?

2011.09.22. 17:43
Az edzők azonnal kétségbeesnek, ha meghallják: valamelyik játékosuk keresztszalagja szakadt el. Ennél szinte nincs is rosszabb hír, a rehabilitáció hosszú és nagy figyelmet igénylő. Hidas doktor elmondja, miért.

Szalai Ádám dermesztő januári sérülése után idén valószínűleg már nem játszhat. Keresztszalag-szakadása mellett egy másik szalag is elszakadt a térdében, így várhatóan neki is egy évet kell kihagynia, mint az arsenalos Eduardónak, akinek nyílt lábszártörése volt, és akinek majdnem amputálni kellett a lábát, olyan brutálisan törte el a birminghami Taylor.

Lisztes Krisztián azért maradt ki a Bajnokok Ligájában érdekelt Werderből 2004-ben, mert előtte a Bochum elleni meccsen volt keresztszalag-szakadása. Lisztes többé már nem játszhatott olyan magas szinten, pechére élete formájában jött a végzetes mozdulat, és neki utána még több műtéte is volt.

De miért a keresztszalag-szakadás a legkellemetlenebb sérülés? Hidas Péter ortopéd- és sportszakorvos, sportsebész adta meg erre a választ.

Fotó: David Maxwell

„A térdízületben négy nagy szalag biztosítja a stabilitást. Kétoldalt a külső és belső oldalszalagok, a térd belsejében pedig az elülső és hátsó keresztszalag. Nagy terhet bírnak, szakadásukhoz nagy és megfelelő irányban ható erők szükségesek. Az ép elülső keresztszalag teherbírása 2500-3000 Newton között van” – kezdte a Sportkórház doktora.

Szalai nyújtott lábára rávetődött a kapus, Lisztesnek csak egy szerencsétlen mozdulata váltotta ki azt a hatalmas mértékű erőhatást, ami szakadáshoz vezetett.

„A sportmozgások illetve a térd biomechanikája miatt leggyakrabban az elülső keresztszalag és a belső oldalszalag sérülnek. A belső oldalszalag – megfelelő műtét nélküli, úgynevezett konzervatív kezeléssel – az esetek jelentős százalékában műtét nélkül meggyógyul. Csak kifejezetten súlyos fokú szakadása, vagy kombinált sérülés esetén választjuk az azonnali műtéti megoldást. Sokszor azonban a helytelen kezelés, vagy a sérült nem megfelelő kooperációja, az utasítások be nem tartása vezethet ahhoz, hogy szükségessé válik a műtéti kezelés. Az elülső keresztszalag – mely sokszor egyéb társsérülések nélkül is szakad –, gyógyulási hajlama viszont jóval csekélyebb.”

Fotó: Javier Soriano

"Friss sérüléskor, hacsak nincs olyan egyéb vagy külső sürgető körülmény (pl. olimpiára készülő sportoló, akinél minden nap számít), akkor a műtétet – a nemzetközi szakmai irányelvekkel megegyezően – csak legalább hat héttel a sérülés után végezzük el. Ekkor miután megszűnt a duzzanat, az esetleges társsérülések gyógyultak, sokkal kedvezőbb körülmények között, precízebb műtéti technika alkalmazásával jobb eredményekkel lehet elvégezni a szükséges műtétet” – magyarázta Hidas.

Alaptételként rögzítette: az operáció után a hosszú és nagy türelmet igénylő rehabilitáció következik, mely legalább olyan fontos, mint maga a műtét. „Nem elég tehát a műtétet jól elvégezni, a sikerhez szükség van egy jól képzett gyógytornászra, a jó orvos-beteg, illetve gyógytornász-beteg kooperációra, az utasítások betartására és a megfelelő, orvos illetve gyógytornász által időzített visszatérésre.”

A cselgáncsozók keretorvosa kifejtette azt is, miért szerencsésebb például egy lábközépcsont-törés, mint a legérzékenyebb szalag szakadása. David Beckhamnek a 2002-es, Wayne Rooney-nak a 2006-os világbajnokság előtt volt ilyen törése, mindketten játszhattak, igaz messze nem olyan formában, mint előtte. De játékra alkalmas állapotban voltak mindketten.

Fotó: Giuseppe Cacace

„Egy csonttörés, még ha műtéti kezelést igényel is, általában 6-8 hét után meggyógyul, stabilan terhelhető. Ritkán több ennél, de az esetek jelentős százalékában sem haladja meg a három hónapot, mire a teljes sportterhelés elkezdhető. A sípcsont anyagcseréje például lassabb, gyógyulási hajlama emiatt gyengébb, de a három hónap akkor is tartható. Ez az idő elülső keresztszalag pótlását követően legalább hat hónap. És ebben nincs kivétel, akkor sem, ha a sportoló már úgy érzi, hogy ő tökéletesen rendben van, jó az izomzata, és esetleg edzőjével úgy ítéli meg, hogy akár el is kezdhetné a sportot.”

„A szalag szövettani és biomechanikai vizsgálatokkal bizonyítottan csak akkor éri el a teljes terhelhetőségét, szakítószilárdságát, akkor válik teljes értékűvé. A műtét után néhány héttel-hónappal teherbírása akár harmadára is lecsökkenhet, ezért csakis és kizárólag egyenes vonalú egyenletes mozgások ajánlottak, mint például kerékpározás, gyorsúszás, és kocogás. Irányváltoztató mozgások esetében, mint például a labdarúgás, csak fél év után ajánlott a kezdés. A túl korán elkezdett, nem megfelelő terhelés a szalag lazulásához, elégtelen gyógyulásához vezethet. Így gyakoribbá válik az ismételt sérülés, melynek kezelése, megoldása később néha nagyobb türelmet és hozzáértést igényel, mint ha türelmesen kivártuk volna azt a további 2-3 hónapot” – összegzett Hidas.