A sérülésem miatt lezuhantam a mélybe

Pars a világbajnokság előtt azt mondta, a győzelemhez 81 méter körül kell dobni. Nem tévedett, 81,18-nál esett le a kalapácsa az utolsó sorozatban. Rajta kívül a japán Koji Murofusi is tudott ennyit, sőt hat centivel nagyobbat vetett a magyar dobónál. A japánt előzetesen nem sorolták az esélyesek közé. “Nagyon meglepett, ő volt a sötét ló a mezőnyben, nem sokat tudtunk róla, csak a szezon elején versenyzett. A selejtezőben aztán már láttuk, jó formában van” – mondta Pars. Murofusi a mezőny legnagyobb dobásával jutott a döntőbe.

Fotó: Diego Azubel /

A magyar dobó az utolsó sorozatra hozta legjobbját. “A tartalék tartalékát szedtem elő. Én megtettem mindent, az is benne volt, hogy túldobom Kojit, de végül nem sikerült. Maradtam a második helyen.”

"Azt vallom, az az igazi atléta, aki végig tudja csinálni a szezont, és akkor hozza ki a legnagyobb eredményt magából, amikor igazán kell. Nekem jól sikerült a formaidőzítésem a vb-re, de nagyon csalódott vagyok. A sérülésem miatt lezuhantam a mélybe, és nem tudtam igazán visszajönni. Nyolcvan méternél már minden apró technikai hiba számít, iszonyú nagy a  különbség lehet két dobás között. Bennem ott dolgozott az adrenalin is, de nem voltam elég magabiztos".

A magabiztosságát Pars egy edzésen vesztette el, egy súlygolyó miatt a fél ujja leszakadt, négy öltéssel varrták össze a sebét. Az erőnléti edzésekkel nem állt le, de dobni és technikázni nem tudott három hétig. Májusban, amikor olimpiai szintet dobott, úgy nyilatkozott, ötéves munkával végre megtalálták edzőjével a helyes a technikát. A sérülésével azonban ezt a mozdulatot vesztette el. “Szétesett a mozgásom, arra a pontra kellett volna visszatalálnom, ahol álltam, de ez nem sikerült maradéktalanul. Egyszerűen nem akartam úgy működni, ahogy addig, és folyton azon kellett agyalni, hogy lehetne visszatalálni ehhez”.

A magyar kalapácsvető úgy véli, az volt a fő baj a döntőben, hogy későn jutott el 79 méterig, csak a harmadik dobásával érte el a szintet. Ha meglett volna a 79 méter, szerinte bátrabban versenyezhetett volna.

Fotó: Kim Jae-hwan

A kalapácsvető a világbajnokság után sem állt le, sűrű a programja, egy héten akár háromszor is dob versenyen. “Engem a versenyzés éltet, én nem úgy csinálom, mint az oroszok, akik indulnak kétszer, aztán meg ülnek otthon a fotelban a tévé előtt.  A világbajnoksággal lejött rólam a teher, felszabadultabban versenyezhetek, és azért sem szabad pihenni, mert mi abból profitálhatunk legtöbbet, ha a jó eredményeink miatt meghívnak a versenyekre”.

Rietiben csak második lett, de összetettben megnyerte a Nemzetközi Atlétikai Szövetség kalapácsvetők részére kiírt sorozatát. Pars csak Rietiben és Osztravában volt ezüstérmes, a verseny többi állomásán nyert. Rieti után néhány nappal Zágrábban győzött, de felbosszantotta a szervezők hozzáállása.

“A szezont úgy szeretném befejezni, hogy megdobom a 82 métert, de a versenyszervezők erre nem adnak lehetőséget. Rietiben a selejtezőben még rendes kalapácsokat sem biztosítottak, de Zágrábban rajtuk is túltettek. A verseny előtt öt perccel közölték, hogy csak négy sorozat lesz hat helyett. Ez olyan nekünk, mintha a 100-as sprintereknek azt mondanák, hogy fussatok csak, de majd 80 méternél megállítjuk az órát. A kalapácsvetők hat sorozatra készülnek, nem négyre.”

Kedden Varsóban Parsnak nem jött össze a 82 méter, ebben Zágrábban szerzett nyaksérülése is akadályozta. Még egy lehetősége van, pénteken, hazai pályán, Szombathelyen dob a Németh Pál-emlékversenyen. Szeret itthon versenyezni, élvezte az augusztusi Gyulai István Memorialt, akkor is, ha a 70 ezres stadionban elveszett a kilátogató négy-ötezer néző. “Talán egy kisebb stadionban jobb hangulatú versenyt lehetne rendezni, de így is érezhető volt, a magyar nézők sikerre éhesek. Ahogy én is, ezért is mentem ki a futballválogatott mérkőzésére. Mindegy, milyen sport, tudok örülni mások sikereinek”.

Jövőre az atlétikai Európa-bajnokság és az olimpiai lesz a legnagyobb feladat. A két verseny között nyolc hete lesz, úgy véli, sikerülhet kétszer is csúcsformába lendülnie, de az Eb-re valószínűleg edzésből megy. “Úgy érzem, most kezdek beérni. Koji 37 évesen lett világbajnok, én csak 29 vagyok. Három-négy kőkemény év következik, de meg kell legyen az eredménye".

Parsnak van is miért revansot vennie. A 2008-as pekingi olimpia után ezüstérem járt volna neki, de a fehérorosz sportdiplomácia elintézte, hogy a második és harmadik helyen végzett dobóik doppingolásuk ellenére megőrizhessék érmeiket.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!