Etelka, Aletta
1 °C
5 °C

Tankolásnál mindenki gratulált az aranyéremhez

2011.10.18. 16:44

Berki Krisztián magabiztosan védte meg tavaly szerzett világbajnoki címét lólengésben a tokiói világbajnokságon.

Teljesen azonban még mindig nem nyugodhat meg, mert a Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) nem hozta nyilvánosságra a hivatalos végeredményt. A FIG apparátusa nem olyan gyors, mint a villám, és előfordulhat, hogy csak a jövő hétre derül ki végérvényesen, Berki teljesítette-e a 85 százalékos szabályt. (A másik két szeren, gyűrűn és nyújtón az átlagpontszám 85 százalékát kell elérnie az olimpiai részvételéhez. A magyar számítások szerint három tizeddel felette van.)

„Nem kapkodják el az összpontszámok hitelesítését, az biztos, de nem is foglalkoztat a bizonytalanság, mert remélem, hogy mindössze egy százalék a negatív válasz esélye. Úgy tudom, hogy a hazai szövetség elnökének Bruno Grandi FIG-elnök megígérte, hogy meghívnak az olimpiára. Ennél nagyobb gratuláció vagy elismerés talán nem is jöhetett volna tőle. Grandi véleménye csak alátámasztja és megerősíti bennem a hitet, érdemes ezt csinálni. Nyugodt emellett azért vagyok még, mert megcsináltuk azt, amiért kiutaztunk. Megtettük azt az edzőmmel, amit előre elgondoltunk” – mondta az immár kétszeres világbajnok tornász.

Visszakanyarodtunk még egy kicsit a verseny elejére, a gyűrűgyakorlatra. „Elrontottam” – mondja Berki. Ha megcsinálta volna tudása szerint, akkor most semmilyen bizonytalansági tényező nem lehetne, mert akkor biztosan teljesíti az előírt átlagpontszámot.

„Mérges és dühös voltam utána. De valahogy nemcsak magamra, hanem erre az egész eszement kijutási szisztémára, hiszen én egyszer már ennek a kárvallottja lettem, és a vb-ezüstérmem sem volt elég, hogy ott lehessek Pekingben. Aznap este átbeszéltük a helyzetet, az edzőm arra kért, tegyem túl magam ezen az egészen, és koncentráljak arra, amiért itt vagyunk: nyerjem meg a lólengés döntőjét. Nem vagyok rágódós fajta, talán ez az eset is bebizonyítja, de persze jól jött a hír, hogy mégis vonal felett vagyok, nem vágtam el magam a gyűrűvel.”

A rontott gyűrűgyakorlat és a lólengés döntője közt még öt nap volt, addig edzett, de ahogy jött a verseny napja, úgy lett egyre idegesebb.

Elöntött a nyugalom

„Talán még sohasem voltam ennyire ideges és feszült, mint szombaton. Mert ez a verseny tényleg meghatározta a sorsomat, az egész életemet. Az az egy perc eldöntötte, leszek-e olimpikon, vagy megint lemaradok. Iszonyú volt a tét. A tudatom alól a gondolat mindig előjött, nem tudtam kontrollálni. Aztán amikor megfogtam a kápát, egycsapásra elillant a feszültség. Még sohasem éreztem ilyet. Egyszercsak elöntött a nyugalom, és elkezdtem a gyakorlatot. Már csak arra gondoltam, ha eddig több ezerszer megcsináltam közel hibátlanul, akkor most is meg fogom tudni. És megcsináltam. Mosolyogtam. Ebben a mosolyban benne volt, hogy olimpián vagyok, mert a dobogó jár érte, de még nem volt benne, hogy meg is nyertem. Az csak később tudatosult, amikor az utolsó riválisom is befejezte. Pontosabban még most sem fogtam fel, hogy újra világbajnok vagyok, ez egy folyamat lesz. Annyit beszélek róla, amióta hazajöttem, hogy egyszer majd tényleg tudatosul. Ehhez hozzásegítenek azok az élmények, hogy ma például tankolásnál mindenki gratulált a benzinkúton. Ezek olyan nagyszerű élmények, hogy majd egyszer úgy mutatkozom be: kétszeres világbajnok vagyok.”

A verseny előtt már nem beszélt az edzőjével, mert ilyenkor már úgysem tud rajta segíteni. Közösen mentek oda a lóhoz, beállítottak a kápákat, Kovács István mester bólintott, de kommunikációjuk csak ennyire szorítkozott.

Na de létezhet-e annál nagyobb beteljesülés, mint hogy a címvédésen épp ott vannak a példaképei, a kétszeres olimpiai bajnok Magyar Zoltán (1976, 1980) valamint Borkai Zsolt (1988), aki még a MOB elnöke is?

„Tényleg nem. Nagyon jó szó a beteljesülés, tökéletes megfogalmazás. Azért teljesen más, amikor ők mondják azt, mennyire büszkék rám. Azért az felejthetetlen és utolérhetetlen, ha ők azt mondják, mennyi mindent adtam nekik szombaton. Az elődök szájából hallani dicsérő szavakat nagyon felemelő. Tele van pátosszal. Sokat segítettek amúgy a helyszínen a lélekbeli harcban, valószínűleg nekik fel sem tűnt, de nekem a feszültségem oszlott, ha velük voltam.”

Berki reméli, Magyar és Borkai jelenléte Londonban is jó hatással lesz rá, nem fogja nyomasztani, és talán a pontozóknál is előnyt jelenthet, hiszen a sportág korszakos alakjairól van szó. „Abban bízom, hogy kétszeres világbajnokként, ilyen diplomáciai háttérrel már csak nem húznak le indokolatlanul.”

Visszahelyezték a térképre a magyar tornát

A 26 éves Berki azt is reméli, hogy Hidvégi Vid is a londoni olimpiai csapat tagja lehet. A Tokióban negyedik versenyző már most is rászolgált volna, hogy dobogón legyen, de az angol Tommy Smith-t nem pontozták le, holott leesett, így negyedik lett. Hidvégire még egy selejtező vár januárban, ha ott jól teljesít, ő is utazhat.

„Nagy segítség lenne, ha ott lenne, mert azonosak a problémáink. Igaz, megszoktam eddig, hogy egyedül készülök fel, de ez mégiscsak egy olimpia lesz.”

Azzal viszont különösebben nem foglalkozik, hogy ismét a térképre tette a magyar tornát. Aranyérmével Magyarország mindjárt az ötödik helyezett lett, miközben a nagyhatalmak, így Ukrajna és Románia, éremig sem jutottak. Ez természetes szerinte, mert a magyar tornáért dolgozik, az ő elismerése a magyar tornáé is.

„Örömteli, hogy a lovat a magyarokkal azonosítják. Lovon Magyarország őrzi vezető helyét, mert Viddel együtt minden más országnál jobbak voltunk. Hiába, a lóhoz ezer éve közünk van” – állapította meg.

Úgy véli, a szakembergárda és a hagyományok állnak a folytonosság hátterében, ezért érnek el a magyarok ezen a szeren visszatérően kiemelkedő eredményeket. „A magasságom és az eleganciám a nyújtón nem jönne ki annyira. Meg az veszélyesebb is.”

Pályaíve:

Kétszeres világbajnok: 2010 (Rotterdam), 2011 (Tokió)

Ötszörös Európa-bajnok: 2005 (Debrecen), 2007 (Amszterdam), 2009 (Lausanne) (Milánó), 2011 (Berlin)

Eb-bronzérmes: 2004 (Ljubljana)

Az év férfi sportolója: 2010