Ha kimegyek az utcára, elfog a szomorúság

Annak a Nick Árpádnak, aki vörös fejjel, dagadó erekkel a nyakán üvölt, miközben karddal a mellkasának szegezve tol el egy kamiont, a kispesti panel alagsorának tárolójába belépve nyoma sincs. A legalább 20 éves kétkazettás magnóból megnyugtató operazene szól, ezt a hatalmas és félelmetesen erős embert ez nyugtatja meg. A konditeremnek átalakított kis szoba tele van súlyokkal, kondigépekkel, érmekkel, serleggel és oklevelekkel.

A fogas mutatványok miatt amerikában Mr. Teeth-re keresztelt erőművész ma már egy kilót sem emelhet, tavaly infarktusa volt. Amúgy is túl van már a sportolós életszakaszon, 59 éves.

Gerelyhajítóként indult, aztán jött az erőemelés és a szkander. "Amikor én elkezdtem ezt az egészet, voltak már erőművészek, de maximum a cirkuszban. Aztán felfedeztek minket, jártunk szkanderozni olyan helyekre, ahol ki lehetett minket hívni. Az első körben még hagytuk magunkat, aztán nyomtuk csak le az aktuális ellenfelet. Ha erődemonstráció volt, én ott voltam. 1985-ben, az első Visegrádi palotajátékokon ismerkedtem meg Fekete Lacival, már akkor sem a szerénységéről volt híres. Engem érdekelt az egésznek a show-része, úgyhogy mindig vittem magammal baromi nehéz súlyokat. Volt, amelyik ötven kilót nyomott, azt egy kézzel emelgettem. Két évig dolgoztam az amerikai Ringling Brothers Barnum & Baileynek is, ami a világ egyik legnagyobb utazó cirkusza. Ott jött a foggal hajlítós szám, minden nap meg kellett csinálnom, hogy egy méteres, 2 cm átmérőjű vasrudat meghajlítok a kezemmel, miközben a fogaim közt szorítom."

Árpád azt mondja, ehhez egyszerűen csak erős fogak kellenek, edzeni nem lehet rá. "Nem is ez a legnehezebb része. Mivel tartani kell a fejet, a nyak fárad el a legjobban. Fogam nem tört ki egyszer sem, olyan volt, hogy begyulladt."

Körbejárta a világot, mint erőművész, ismeri az ország. Manapság más neki a fontos, ő úgy mondja, a köznek szeretne élni. Állatvédő, a Drogmentes Magyarországért Maraton védnöke, egy speciális mentő- és tűzoltócsoport tagja, iskolákba jár, ahol a gyerekeknek bemutatózik, széttép pár telefonkönyvet. A Traianus Lovagrendet is megkapta már, egy kislány életmentő műtétjének költségeire gyűjtött egy bemutatóval, ahol egy kamiont húzott félmeztelenül, hóban.

"Ha kimegyek az utcára, elfog a szomorúság. Azt látom, hogy a kukából veszik ki az ételt. Ilyenkor mindig elborul az agyam. Szoktam vinni a hajléktalanoknak ruhát, meg kaját is. Tudom, hogy nem vihetem őket haza megfürdetni, de ha mindenki tenne értük valamit, már sokkal jobb lenne."

24 éves fiára a legbüszkébb, aki sportol, ráadásul gerelyhajító, mint ő volt egykor.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!