Melyik volt 2012 legnagyobb sportsikere?

Azt nem lehet állítani, hogy a semmiből, és azt sem, hogy abszolút megalapozottan, de a magyar sport nagyon eredményes évet zárt 2012-ben. Ha szeretnénk egy nagyon erős, jól idézhető állítást: 2012 a magyar sport éve volt.

Kezdődött azzal, hogy a férfi kézilabda-válogatott az Európa-bajnokságon legyőzte az olimpiai bajnok franciákat, és az újvidéki csarnokban maximálisan kiszolgálta az ötezer magyar drukkert.

A válogatottba később visszatért Nagy László, és az olimpián meg sem állt a társulat a negyedik helyig. A londoni negyeddöntőben a legutóbbi döntős Izlandot heroikus meccsen verték úgy, hogy Fazekas Nándor 12 másodperccel a vége előtt hetest fogott, Lékai Máté pedig egyenlített. Jöhetett a kétszeri hosszabbítás, vagyis nyolcvan percig voltak a pályán. Tiszta játékidő, ami azért is sokkoló, mert a futballban a kilencven perc tele van holtidővel.

Az egész olimpia legfelemelőbb pillanatai közé lehet sorolni ezt a meccset, mert a legnagyobb csapatgyőzelem volt. Ezzel nem degradálni szeretnénk a pólósnők szintén negyedik helyét – az oroszokat verve lettek elődöntősök –, de ennél több fordulat, ennél izgalmasabb meccs szinte már nem is lehetett.

A pekingi három arany után Londonban nyolc lett, ami a MOB-elnök Borkai Zsolt szerint is csodaszerű, még ha a négy évvel ezelőttinél lényegesen jobb szereplés kódolva is volt.

Már csak amiatt is, hogy annyi balszerencse még egyszer nem jöhet, illetve mert Gyurta Dániel vagy Berki Krisztián vb-szereplésének helyezéseinek összege kettő, illetve három. (Előbbi csak két vb-t tudott nyerni, mert minden évben nem rendeznek világbajnokságot.) Ez a szám pedig tökéletesen jelzi, ki a favorit. Ha ötnél kisebb, már akkor nagy esélyesről beszélünk, az esetükben pedig ennél kisebb szám nem jöhetett ki.

Mindketten britet vertek Londonban - Gyurta világrekorddal, Berki holtversenyből került ki jobban -, ami még inkább emeli és fokozza a siker jelentőségét.

A kardvívó Szilágyi Áronról edzője, Somlai Béla fogalmazta meg legérzékletesebben, milyen jó, hogy ilyen napot az olimpián fogott ki, nem pedig egy szürke szerdai délután, keretedzésen. Mert Szilágyi lebegett a páston, a teljesítménye, a személyisége is átütő volt. Gyorsaság, technika, taktika, az utolsó meccsén kapott annyi tust, amennyivel egy meccset lehet nyerni.

A kalapácsvető Pars Krisztián az olimpiai idejére lett favorit, úgy győzött, hogy előtte világbajnokságot nem tudott nyerni – igaz, csak pár centi hiányzott hozzá –, Európa-bajnokságon pedig jó egy hónappal korábban győzött. Az ilyen fejlődés sem ritka, és ha a riválisokat nézzük, elég valószínű, hogy ha nem sérül meg, egy darabig uralni fogja ezt a számot.

A három kajakarany előre kalkulálható volt, legfeljebb az nem, hogy Kozák Danuta, valamint a női négyes mellett a Dombi-Kökény páros fut be. Utóbbi 37 éves, idősebb a kapitánynál. Kozák lehengerlő volt, kétszáz méterrel a cél előtt már csak az volt a kérdés, mekkora előnnyel érkezik be. A női négyesnél ugyanaz a helyzet, mint Berkinél, azaz az elmúlt három vb-n a helyezéseik összege három. Volt ez már így, de most nem nyerhetett más.

RisztovÉva külön fejezet. Az a mondat, hogy köszönöm azoknak is, akik keresztbe tettek, múlhatatlan lesz. Nem ilyen ünneplő szövegekhez vagyunk szokva, de belőle soha nem dac áradt, mint esetleg másokból, akiket megpróbál az élet, hanem a szeretet. A győzelme pedig tankönyvi, tíz kilométert végig vezetve még senki sem tudott nyerni. Biztosak vagyunk, hogy ő nem egygyőzelmes versenyző lesz a nyílt vízen, ennyivel nem elégszik meg.

Az olimpia mellett ki kell emelni a női kéziválogatott decemberi Eb-bronzérmét – a házigazda szerbeket hosszabbításban verni igazi kihívás –, igaz, még fájdalmasabbá teszi, hogy az olimpiáról hiányoztak. A Fradi ismét menetelt a KEK-ben, és a komplett orosz bajnokságot végigverve megvédte címét.

A futballban is megmozdult valami, az 1986-os vb-selejtezőben állt utoljára ilyen előkelő helyen a magyar válogatott, nem utolsósorban 32. pillanatnyilag a világranglistán. Négy meccsből hármat nyertünk, már önmagában Észtország idegenbeli legyőzése is számottevő, a törökök legyőzése pedig kifejezetten bravúr. A sikerhez persze kellettek a törökök is, hiszen lényegében a kapus hozta vissza a meccsbe a mieinket, de erre pár hónap múltán már senki sem fog emlékezni.

Egervári Sándor csapatának már az előző kiírásban is az utolsó meccsig volt esélye a továbbjutásra, ha ezt megismétli, már megérte. Ha pedig ezt állandósítani lehetne, hogy az utolsó körben még álljon a válogatott, a fejlődés nyilvánvalóvá és kézzelfoghatóvá válna, hiszen korábban  az utolsó négy forduló többnyire totális érdektelenségbe fulladt.

Arra sem volt még példa, hogy magyar klubcsapatnak még az utolsó nemzetközi kupafordulóban továbbjutási esélye legyen. A Videoton ezt elérte, mi több, a csoportkör ötödik kanyarjában, ha győzelmi kényszerében nyer is, akkor továbbjut, és várhatta volna a tavaszt. A Vidi a Sportingot verte előtte 3-0-ra, a portugálok 82-es UEFA-koefficiense hihetetlenül magas, ilyen kiemelkedő csapatot magyar együttes az elmúlt 25 évben biztosan nem győzött le. A Sporting kisebb hullámvölgyben volt, de a helyzet ugyanaz, mint a török meccsel, az emlékezet szelektív, az eredményjelző pedig általában nem hazudik.

Ami biztató: a fehérváriaknak van jövőképük, ha el is adnak játékosokat, jobbakat fognak hozni, és nem az a céljuk, mint a Debrecennél volt, hogy az UEFA-tól befolyó pénzből osztalékot fizessenek. A tudatos építkezés januárban folytatódhat, bár az nagy kérdés, hogy ha Paulo Sousa ilyen eredményeket mutat fel, meddig marad a klubnál, mikor lesz komoly kérője.

A sakkozó Rapport Richárd második lett a három évvel idősebbek junior világbajnokságán, az olimpián is volt esély a jó szereplésre, az éremszerzésre az utolsó fordulóban, de mivel az nem úgy sikerült, és az örmények legyőzték Lékóékat, maradt a kilencedik hely, ami hűen érzékelteti, mennyire kiegyenlítettek a viszonyok.

És a sort lehet zárni Michelisz Norberttel, egy igazi magyar sikersztorival, aki a túraautó sorozat (WTCC) világbajnoka lett a nem gyári kategóriában. Michelisz 2010-ben teljesítette első szezonját, már akkor megnyerte a makaói idényzárót, idén a Hungaroringen volt a leggyorsabb, Amerikában pedig mindkét futamon dobogós volt.