Sportorvos aranyat nem nyerhet, de vihet

„Sokan még mindig helytelenül azt gondolják, a sportorvos a pálya szélén ül, és ha valaki megsérül, fagyasztóspray-vel befújja a sérült lábat, kezet. A sportsérülések ellátása a pályán csak a felszín. A sportorvosnak megfelelő sportsebészeti, sport-belgyógyászati, kardiológiai tudással, valamint teljesítmény-élettani alapismeretekkel is rendelkeznie kell, és a megfelelő táplálkozásban is segítséget kell nyújtania. A sokféleség miatt nagy teher hárul rá, főleg az olimpia előtt” – fogalmazott Hidas Péter, a cselgáncsozók keretorvosa, a Sportkórház alkalmazottja, miután a magyar sportegészségügyben hiánypótló rendszert hoztak létre, a call-centert.

A call-center elősegíti a gyors információáramlást, megkönnyíti, hogy szakszerűen és gyorsan lássák el az olimpikonokat, ne kelljen küldözgetni őket kórházról kórházra, míg végül a megfelelő ellátást megkapják. Eközben a sportoló értékes időt veszíthet, amit később nem képes visszanyerni, és kihatással lehet az egész életére. A sportoló újra kivételezett lett, nem várólistás.

Sportorvos aranyat nem nyerhet, de egy aranyérem múlhat rajta, ha késlekedik

Hidas szerint tudomásul kell venni, hogy a rengeteg edzésmunka, edzői tudás, sportfelszerelés mögött a sportorvos is ott van, természetesen segítőivel: a masszőrökkel, terapeutákkal, akik mindig is a háttérből segítették a sportolók felkészülését.

„2011 végétől az eddigiekhez képest a leghatékonyabb segítség állt szolgálatba. A rendszer lényege kettős. Egyrészt biztosítja, hogy az olimpiai felkészülésben érdekelt sportolók a leghamarabb, a legmagasabb szintű segítséghez jussanak, másrészt biztosítja, amennyiben egy sportoló bárhol megsérül, ez az információ a leghamarabb eljusson a keretorvosához. Egy külön erre a célra elkülönített 150 milliós keret biztosítja az olimpikonok soron kívüli orvoshoz, vizsgálathoz és kezeléshez jutását az ország területén nagyjából egyenletesen eloszló tíz kiemelt, sportolókat ellátó intézményben. A call-center központja az Országos Sportegészségügyi Intézetben (Sportkórházban) van, ahol a nap 24 órájában egy állandóan hívható számon elérhető diszpécser kezeli a hívásokat, értesíti a legközelebbi ellátó intézetet, szervezi a vizsgálatot, és értesíti az illető intézmény kontaktorvosát, aki az olimpikonok ellátásáért felel.”

„Ezután értesíti a válogatott keretorvosát is, hogy mely sportoló, melyik kórházban, milyen problémával került be és hol tart a kivizsgálás, kezelés. Így a keretorvos a lehető leghamarabb szerez tudomást sportolója betegségéről, és tud minél előbb bekapcsolódni a kezelésbe, illetve annak irányításába. Az olimpia előtti kiélezett helyzetben a felkészülésből nem veszhetnek el napok. Ilyenkor a szervezet minden sejtjére szükség van, az izomrendszer, az anyagcsere és az idegrendszer is a leginkább leterhelt állapotban van, a sérülések, illetve egyéb káros egészségügyi problémák kialakulásának esélye jóval nagyobb. Ugyanakkor nagyobb az időbeni nyomás is, hogy minél hamarabb a lehető legtökéletesebb gyógyulást érjük el.”

A szakember úgy véli, ezzel egy jelentős lemaradását szüntette meg a magyar sport. Évek óta vártak az olimpikonok egy ilyen rendszerre, melynek London után is meg kellene maradnia, hogy a hosszú távú sikerek is garantáltak legyenek.

Hidas szerint jelentősen megváltozott a sportorvosok tevékenységi köre, ahogy iparággá fejlődött a sport, és amióta óriási a konkurencia.

„A szürkeállomány itthon is adott. A magyar sportorvoslás szakmailag felkészült, nemzetközileg elismert, arra viszont kétségtelenül nincs pénz, hogy fizikusok és matematikusok figyeljék az úszók áramlását a vízben, ahogy ezt teszik az Egyesült Államokban, Kínában, de akár Németországban is. Más sportágat is mondhatnék. A sporttudományos módszerek alkalmazásában, a legkorszerűbb műszerek, gépek alkalmazásában van még jelentős hátrányunk riválisainkkal szemben.”

És akkor pár konkrét eset, kik szorultak ellátásra az olimpikonok közül az elmúlt négy hónapban, akik a gyors beavatkozás nélkül lényegesen csekélyebb eséllyel indulnának harcba.

A kajakos olimpiai bajnok Kovács Katalin orsócsontját műtötték meg januárban, a vb-második cselgáncsozó, Mészáros Anett keresztszalagja szakadt el, a vb-harmadik ökölvívó Káté Gyulának a kulcscsont-lapocka közti ízületét tisztították ki. Pars Krisztiánnak még tavaly novemberben volt egy lágyéksérvműtéte.

Kovács megpróbálta műtét nélkül – egy éjszakán át rágódott -, de végül a gyorsabb felépülésért azt választotta. A kétszeres olimpiai bajnok konkurenciája hatalmas itthon (Benedek, Janics, Csipes, Kozák, Szabó), csak egészségesen van esélye a négyesbe kerülésre. A négyes ebben a ciklusban mindegyik világbajnokságot megnyerte.

Mészárosnál elkerülhetetlen volt a beavatkozás, ugyan visszaesett a világranglistán, kvótája így sem került veszélybe. A cseljabinszki Európa-bajnokságot még kihagyta, nem kockáztat egy újabb sérülést, de a nyári világkupákon már küzdeni fog, és az olimpián is. Káténak komoly versenyt nem is kellett kihagynia.

Az öttusázó Kasza Róbert térdét kellett kitisztítani. „Minden klasszikus gyógymódot kipróbáltunk, de csak erősödött a fájdalom. Felvetődött a műtét lehetősége, azt pedig minél hamarabb el kellett végezni, hogy ne menjen rá az egész szezonom” – nyilatkozott a már kvótás Kasza. A római világbajnokságon májusban már versenyezhet.

Ilyés Ferenc bokatörése után június végén már csatlakozhat társaihoz, a januárban megsérült Iváncsik Tamás abban reménykedik, hogy az olimpiai felkészülésig rendbe jön elszakadt keresztszalagja.

Berki Krisztián kínai világkupa-győzelme után, ahogy hazatért, az első útja a Sportkórházba vezetett, mert nem teljesen egészséges, és tovább kell kezelni begyulladt karját.

„Egy operáció mindig nehéz döntés, mivel egy olimpikon, aki hirtelen megsérül, vagy kiderül számára, hogy a felkészülése esetleg sikeresebb egy műtét segítségével, először ennek hallatán – joggal – kétségbeesik. Egy műtét ugyanis a nem megfelelő időzítéssel, indikációval, műtéti technikával ellenkező hatást is kiválthat. Az időzítésnél természetesen figyelembe kell vennünk az olimpiai szereplés idejét és az egész kezelés algoritmusát ehhez kell igazítanunk. A műtéti technika pedig azért fontos, mert nem mindegy, milyen mértékben sértjük a műtét során a szervezet integritását. Ezért lehetőség szerint minimál-invazív technikákat alkalmazunk, amelyeknél a beavatkozás a lehető legkisebb mértékben sérti a szöveteket, ezzel biztosítva a lehető leggyorsabb talpra állást” – összegzett Hidas doktor.