Eladta a lakását, az árából lett olimpikon

„Nem voltunk elég gyorsak Galambos Petivel, ezért nem szereztünk kvótát a bledi világbajnokságon. Megfeszültünk, iszonyatosan keményen dolgoztunk, de egyszerűen nem értük el azt a sebességet, amit szerettünk volna. Kerestük az okokat, de csak odáig jutottunk, hogy nem éreztünk rá olyan jól egymás mozgására. Az evezésben két  szupererős versenyzőből – és magunkat még nem is sorolom ebbe a kategóriába - még nem lesz egy gyors hajó, bármerre a világban van erre példa, mi a saját bőrünkön érezhettük ezt. Az összehangoltságnál nincsen fontosabb” – elevenítette fel a múltat Varga Tamás világbajnok evezős, aki a tavalyi világbajnokságról nem jutott ki egyenesen az olimpiára, az egyetlen javítási lehetőségre viszont párt váltott, és Hirling Zsolttal vágott neki a 2011 őszén kezdődő felkészülésnek.

A 28 éves Hirling a sikertelen pekingi olimpia után 2008 végén átmenetileg abbahagyta, de a sportban maradt, végigcsinált Ironman-versenyt, igaz, fél évet Kenyában önkéntesként dolgozott. Párosuk még a B-döntőt sem érte el a pekingi olimpián – négy évvel korábban ötödikek voltak -, ami hatalmas csalódás volt mindkettőjüknek, hiszen rendkívül keményen edzettek, a gyenge teljesítményt a túledzettségre, a frissesség hiányára vezették vissza.

„A vb ideje alatt már hallottam, hogy visszatért Zsolt, a bledi versenyt meg is nézte a helyszínen, és nem volt nehéz visszatalálnunk a gyökerekhez. A szövetség nem gondolkodott sokáig azon, hogy a három emberből, miként jön ki egy jó pár. Galambos Péter nagyon tisztességesen készült, tisztelem őt, Zsolttal azonban az első, októberi visszajelzések jók voltak, ment, szaladt alattunk a hajó, ezért is döntöttünk úgy, hogy új edzővel, Dani Zsolttal, aki szintén egy világbajnok egységet (Pető, Haller) készített fel, megpróbáljuk azt az egyetlen londoni kvalifikációs esélyt.” (A Pető, Haller kétpár szerezte a magyar evezés első világbajnoki címét 2001-ben.)

A májusi luzerni pótselejtező előtt Hirling eladta a lakását és visszaköltözött a szüleihez, hogy legyen pénzük a közös, toulouse-i edzőtáborozásra.

„Az élet más területein is be kell fektetni a sikerhez. Látva ezt a határtalan akaratot, ezt az elképesztő bizalmat és tenni akarást, azt gondolom, Zsolt farvizén is jó eredményeket érhettem volna el. Természetesen saját magam is mellé tettem, ami kellett. Pénzben is, akaratban is. Felesleges ma már részletezni, mekkora összegekről volt szó. Megpróbáltuk, mert hittünk benne. A minket segítők is azt tanácsolták, csak a következő feladattal foglalkozzunk, ne a múlttal, különösen ne Pekinggel, a sikertelenség ne legyen bélyeg az újrakezdésen, ne azért csináljunk valamit, mert ott, négy éve nem sikerült, hanem azért, mert egy új korszakot nyitunk. Nyilván könnyű kitalálni, milliós összegekről van szó, de például a szegedi Jakócs György, a korábbi evezős, azóta üzletember segített nekünk. Ő fizette az edzőtáborunkat, versenyünket. Ott szedtük össze az erőt, a sebességet, ott csiszolódtunk össze, miáltal még gyorsabbak lettünk. Luzernben pedig egyszerűen nem éreztük, hogy ez nem sikerülhet. Megcsíptük azt az egy helyet, egyúttal az olimpiát.”

A felvetésre, miszerint van ebben valami meseszerű, illetve az egész magyar sportélet csak példát meríthet az elszántságukból, elhivatottságukból, mert az olimpiai eszme maximális megtestesítői, akik nem panaszkodnak és sírnak állandóan, miközben a segítségre várnak, Varga szerényen úgy reagált: „lehet benne valami.”

És hogy mitől jobb ez a páros, mint négy éve? „Érettebbek vagyunk. Etonban, 2005-ben nyertük az első nemzetközi versenyünket, a világkupát. Igen, talán az is bennünk volt, hogy már csak emiatt is adjunk magunknak még egy esélyt. Az biztos, hogy az utolsó csepp erőnket ki fogjuk magunkból préselni, annyira szeretnénk jól szerepelni. Ez egy nagy próba lesz nekünk. Sok szimbólum van előttünk” – összegzett.