Angelika
-4 °C
3 °C

F1-futam vagy szumó legyen az olimpián?

2012.08.02. 17:46
Rágta már tövig a körmét izgalmában egy gyeplabda mérkőzés közvetítésekor, került infarktusközeli állapotba, amikor az olimpiai díjlovagló versenyeket nézte, vagy szotyizta halára magát íjászaton? Gyanítjuk, kevesen adnának erre igen válaszokat, de nyugodtak lehetünk, a világ más részein a kajak-kenu vagy vízilabda vált ki hasonló érdektelenséget. Eljátszottunk a gondolattal, hogyan lehetne még izgalmasabb, vagy nagyobb érdeklődést kiváltó olimpia.

A világon szinte megszámlálhatatlan mennyiségű sportág létezik, de az biztos, több száz olyan van, amely bejáratott versenyrendszerrel, szövetséggel rendelkezik. Az olimpián ezek közül 25-30 körül szerepel, hogy melyik és miért, nem minden esetben egyszerű megmagyarázni.

Néhány világos alapelv azért van, ami miatt nem láthatunk az olimpián mondjuk minden harcművészeti stílusban bajnokot hirdetni. Az 1980-as évektől egyre nagyobbá dagadt az olimpia, egyre több ország egyre több versenyzője kapcsolódott be, így limitálni kellett az indulók létszámát, mert 30-40 ezer sportolót altatni, etetni, versenyeztetni még a legnagyobb városokban és a legjobb szervezettség mellett is képtelenség, már ha tényleg 16 nap alatt akarják lezavarni az olimpiát. Bár 1900-ban Párizs el tudta húzni fél évre is, de azóta már szigorú feltételeket diktál a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Ma körülbelül tízezren indulhatnak, de a NOB egy másik ügyes húzással is élt, a kiadható érmek számát is maximálta, többek között ezért kerültek rotációba a vívószakágak, idén a férfi párbajtőrcsapat maradt ki, és spórolnak meg 12 érmet ezzel.

Újabb sportágaknak, versenyszámoknak tehát csak akkor van esélyük, ha valamit kihúznak a programból, vagy sikerült meggyőzni a NOB-ot, van értelme a bővülésnek. A hagyományos sportágak, mint az atlétika, a torna vagy az úszás kirobbanthatatlanok. Mértéktartásra azonban ezeket is kötelezik, nem minden világbajnoki szám fér bele a programba. Vannak azonban olyan sportágak, amelyek nem tudták stabilizálni magukat, a baseball 1992-ben lett hivatalos szám, a mostani olimpián azonban már nincs ott, hiába major sport az USA-ban, nem váltott ki óriási érdeklődést.

Szerkesztőségünkben is megoszlottak a vélemények, hogy melyek a releváns, élvezhető sportágak. Van, aki még az olimpiát is eltörölné. Persze egy sportszerető nehezen tud azonosulni egy a pszichológiát a haszonelvvel keverő gazdaságrovatos kolléga véleményével, de mivel az olimpiai alapvetően liberális szellemű, ennek is helyt kell adnunk. „Eleve érthetetlen, hogy örülhet bárki egy ismeretlen ember sportsikereinek, de tulajdonképpen az is, miért örül valaki, ha magasabbra, vagy messzebb tud ugrani, mint mások. Ezt az egészet a görögök találták ki, látjuk hová jutottak. Szerintem most kellene pontot tenni ennek az abnormális és rettentő költséges rémálomnak a végére.”

52469254
Fotó: Hulton Archive

A techrovat nem számolná fel az olimpiát egyszerűen csak a 21. század igényeihez igazítaná: „Az olimpiának régen a háborúra való felkészülés volt az értelme, ezért volt birkózás, gerelyhajítás, futás, diszkoszvetés, meg a többi köcsögség, mostanra ezek a sportágak éppen azért váltak irrelevánssá, mert megszűnt a közelharc a háborúkban, inkább taktikai atomcsapást, drónpilóta-bajnokságot, tengeralattjáró-csatát, illetve falludzsai fegyveres terepgyakorlatot javasolnék.”

Ezeket azért meghagynánk a szimulátorprogramokon játszóknak, de az olimpiáról valóban hiányoznak a technikai sportok, bár a NOB által elismert az autóversenyzés és a motorcsónakozás is. Ez utóbbi éppen Londonban is szerepelt, igaz, 1908-ban. A Forma-1 így is legnézettebb műsorok közé tartozik, az olimpia is csak nyerne vele, bár némi nehézséget jelenthet a konstruktőrök és a nemzeti csapatok szétválasztása. Egy szériautó-verseny még inkább találkozhatna az olimpiai eszmékkel, mert nem egy-egy csapat anyagi helyzetén múlna, van-e esélye a győzelemre. Mi pedig szurkolhatnánk Michelisz Norbertnek.

D  FO20110606025
Fotó: Földi Imre

Mások egyszerűen a sebességet nem élvezik, hiába ez egyik alapeleme a versenyeknek: Tollaslabda? Még a labdát sem látod, követni főleg nem lehet. 100 méteres sprintfutás? Huszadannyi ideig tart, mint bemutatni a sportolókat, mire felfognád, hogy mi történik, már véget is ér, ráadásul még taktikailag sincs benne semmi változatosság, csak felugranak, és néhány másodpercig futnak, ahogy bírnak - érveltek a tempó ellen többen is.

A téli olimpián már tettek bátor lépéseket, igaz ott még nem hízott meg tízezresre az indulói létszám, de már extrémsportokat is beraktak a programjukba. Nem véletlen, ha már külön tévécsatornákat kapnak az extrémsportok, az olimpiának is csak nőhet tőle a nézettsége. A félcsős hódeszka analógiájára a BMX vagy a gördeszka is lehetne műsorszám. Az nem lehet érv ellene, hogy nem értik a nézők. Önök tudják például, hogy a Thomas-kör vagy a Diamidov-fordulat hány tizedpontot ér a tornában? Semmi bajunk se lehet abból, ha mondjuk a 360 bunny hopról vagy a pinky squeksről kell eldöntetni, ki adta be jobban.

Shaun White

A műkorcsolyát sem feltétlen a leszúrt Rittbergerek miatt nézik annyian, hanem például a rafináltan felsliccelt szoknyák és merész szabású ruhák miatt, egyszerűen csak jégteleníteni kell a jégtáncot, és a női torna és ritmikus gimnasztika mellett egy áltagemberhez is közelálló sportágat felvenni a programba. Ki mondana ellent a latin táncok erotikájának? A világjátékok ezt valószínűleg tudja, mert ott műsoron vannak a táncsportok.

A küzdősportok sem könnyen követhetők, mivel nem azt hirdetik ki győztesnek, aki a végén ott marad vérbe fagyva. A birkózás már többször volt válságban, nem véletlen, hogy időről-időre változtatnak a szabályokon, ne csak azt lássák a nézők, hogy két izzadt test egymásnak feszülve ácsorog, majd a végén az egyiket győztesnek hirdessék ki. Azzal is gond van, hogy végülis melyik akció hány pontot ér, ezért a birkózást nyugodtan kiradírozhatjuk. A dzsúdóban többet állnak, mint küzdenek, és sokszor inkább öltözködési versenynek tűnik, mert mindig van egy pacuha, a bíráskodás pedig köztudottan arra való, hogy elcsalják intésekkel a meccseket. Jöjjön a szumó, ott nincs nagy faksznizás, vagy kitolja az egyik a másikat, vagy nem. Tiszták az erőviszonyok.

000 Hkg3418746

Többen érveltek már amellett, hogy az olimpia minden sportág csúcseseménye kellene, hogy legyen, így például ekkor rendezhetnének kvázi futball-vb-t is, ahol nemcsak az U23-asok játszhatnának, hanem a felnőttek is, és még egy haszonnal járhat, külön nem is kellene korrumpálni a FIFA-tagokat, hogy vb-rendezőre szavazzanak. Ha maradnak az olimpiák, legközelebb, a kardozóknál is rendezhetnének kadettversenyt, és akkor minden győztest nyugodtan legyerekezhetnek a kommentátorok.

Az íjászat és sportlövészet ugyanarról szól, csak az egyik többezer éves múltra tekint vissza, de mind a kettő dögunalom. Csak állnak mereven, céloznak, lőnek, aztán valaki közli a pontszámokat. Ha már a célzás, akkor mért ne olyan sportot választanánk, ahol még menetközben is látnánk a golyót? Magát a találatot is ki lehet szurkolni. A biliárd jó választás lehet, némi szabálymódosítással, mert a Mr. Bean külsejű versenyzők órákig tartó szöszmötölését kussban végigülni lehetetlen, adjanak teret az üvöltő szurkolóknak. Az igazi telitalálat azonban a teke vagy a bowling lehet, azzal mindenki tud azonosulni, még akkor is, ha az olimpián két gurítás között nem gurítanak le egy korsó sört az olimpikonok.