Az idióta heccelők az olimpián is támadnak
További cikkek cikkek
Azt egyelőre nem tudni, hogy a fárasztóan sokat szereplő, tévéadásokba csak látszólag spontán bepofátlankodó Jimmy Jump szerepel-e a szervezők nem kívánatos elemeinek listáján, de akadnak rajta kívül is, akik katasztrófálissá tehetnek egy-egy sporteseményt. Legutóbb a múlt hétvégi Oxford-Cambridge-evezősversenybe barmoltak bele. Az ausztrál Trenton Oldfield a két egység közé úszott a Temzén, ezért újra kellett indítani a versenyt. Oldfield csak annyit mondott, az elitizmus ellen kívánt fellépni akciójával.
A legtöbben persze nem efféle társadalomkritikus programmal futnak be a pályákra, egyszerűen csak jó heccnek tartják, ha szerepelhetnek a legjobb sportolók mellett. A britek egyik hőse, Karl Power már jó tíz éve űzi az ipart, 2001-ben a Manchester-Bayern München Bajnokok Ligája-meccsen teljes szerelésben állt oda a United csapatfotózására. A müncheni Olimpiai Stadion gyepére is trükkösen jutott be, az ott forgató egyik tévétársaság alkalmazottjának adta ki magát. Nem sokkal később egy Anglia-Ausztrália krikettmeccsen is pályára lépett. A mérkőzés előtt az angol csapat öltőzőjének vécéjébe zárkózott be, majd játék közben teljes felszerelésben, sisakban, ütővel a kezében sétált be a pályára. Egészen addig, míg le nem vette a sisakját, a kommentátorok és a nézők is azt hitték, az egyik játékos megy ütni.
2002-ben már társa is akadt, a Brit Nagydíj eredményhirdetése előtt Tommy Dunnal együtt ment fel pilótaruhában és sisakban a pódiumra. Ugyanebben az évben még egy klasszikust is sikerült tönkre tenniük, vagy - nézőpont kérdése - feldobniuk. Power az ifjabbik Tommy Dunnal a wimbledoni centerpályára szökött be Tim Henman meccse előtt. Amíg volt labdájuk, ütögettek egy kicsit, majd maguktól távoztak a teniszpályáról.
A sportesemény-hekkercsoport hosszú ideig nem hallatott magáról, de 2010-ben a Dunnok aktivizálták magukat. A szigorú biztonsági intézkedések ellenére sikerült belógniuk a futball-válogatott hoteljébe, ahol lehallgatókészüléket helyeztek el, majd később John Terrytől kértek autogramot Wayne Bridge számára, akinek a barátnője pont Terryvel lépett félre.
Powerék több médiummal is jó kapcsolatban állnak, nem véletlenül, sztorijaik végletes érzelmeket keltenek, de ami fontos, egyáltalán nem érdektelenek. Többen úgy vélik, hogy az olimpiára időzítik a legnagyobb dobásukat. „Készüljetek valami különlegesre a játékokon. A fiúk már felkészültek, az egyik legjobb alakításuk jön” -írta a Yahoo Sportsnak Dunnék egyik barátja.
A szervezők a legnagyobb kockázatot a közterületeken folyó versenyszámoknál (országúti kerékpár, maratoni futás, gyaloglószámok, triatlon) látják, ezeknél a legnehezebb a nézőket és sportolókat elkülöníteni egymástól. Rossz tapasztalat már van, a Tour de France-okon a verseny útvonalát elzárva rendszeresen tartanak tüntetéseket a különböző szervezetek, és az is megesik, hogy a kerékpárosok mellett futó, vagy eléjük ugró szurkolók okoznak bukásokat. A 2004-es athéni olimpián a férfi maratonin a vezető Vanderlei de Limát egy ír tüntető fogta le, a brazil több másodpercet veszített. Dunnéktől valószínűleg ilyen erőszakos cselekedetre nem kell számítani, eddigi akcióikkal sosem nyúltak bele úgy a versenyekbe, hogy befolyásolták volna az eredményt.
A Yahoo Sportsnak egy, az olimpiai szervező bizottsághoz (LOCOG) közel álló forrás elmondta, az Oxfrod-Cambridge-en történt incidens felnyitotta a szemüket, egy biztonsági értekezleten Power és a két Dunn neve is elhangzott, mint potenciális veszélyforrások, de a hozzájuk hasonlókra is figyelni fognak, és azokat is szemmel tartják, akik az olimpiára irányuló figyelmet kihasználva politikai célból tüntetnének.
„Nem valószínű, hogy a Twitteren vagy más szájtokon szervezett eseménnyel találnák szembe magunkat, inkább az a valószínű, hogy mint az Oxford-Cambridge-en, egy idióta tud nagy zavart okozni. Sosem lehet minden ilyesmit eltávolítani, de minimalizálni kell a sportolók fenyegetettségét” - mondta Colin Moynihan, a Brit Olimpiai Bizottság elnöke.