Hogy csináljátok ezt, magyarok?

„Ennek a fele se tréfa” – lihegte edzés közben a szőnyegről lejövő Lőrincz Tamás, amikor frissítőt töltött magának. Lőrincz félpercenként kapott új, és pihent ellenfelet, hárman rontottak rá egymás után.

A negyvenedik másodperc után, vagyis a második ellenfélnél már jelentkezik az oxigénhiány, egy perc után már csak a túlélés a cél. Ha ezt valaki kibírja, az olimpián sem lesz baja, halljuk vissza magunk mögött a szakemberektől a tatai edzőtáborban.

Egy ilyen edzésen aztán rendkívül könnyű megszabadulni két vagy három kilótól, észrevétlenül lesznek könnyebbek a versenyzők.

„Vedd ki a fejed, szabadítsd ki, különben nem tudsz pihenni” – kapta az instrukciókat Majoros István olimpiai bajnoktól Módos Péter.

Módosra ekkor épp egy bolgár ment rá, de azt most inkább nem írnánk le, hogyan jellemezte őt az egyik szakember, legyen elég annyi: a bolgár nem túl sportszerű. Erre is fel kell azonban készülni. Módos, alias Csonti négy éve máig tisztázatlan okokból vérmérgezést kapott, nem indulhatott el Pekingben, érthető, hogy kétszeres erővel készül, és mindenki abban bízik, hogy most végre minden rendben lesz vele.

„Ehhez a sportághoz kell egy kis szerencse is. Sőt, rögtön helyesbítek, nem is kicsi. Egy nagy eredményből negyven százalék a szerencse, milyen ellenfelek jönnek, ki, milyen ágra kerül, mert van, akinek csak négy meccset kell nyerni az aranyért, de akik nem szerencsések, csak a döntőt érik el ugyanennyivel. Az is fontos, ha nincs pont a másfél perces állásbeli küzdelem után, akkor kinek kell lemennie először. Másodszorra ugyanis már sokkal izzadtabbak, könnyebben csúsznak ki a kezek közül, egyszóval könnyebb védekezni. Nem kézzel emelünk, hanem derékból, ha nincs meg a versenyző, akkor akció sincs” – vázolta Struhács György kötöttfogású kapitány.

A 74 kilós Bácsi Péter mindenkit legyőzött már a súlycsoportjában, Módosnak egyvalakit, egy azerit nem sikerült, Lőrincznek viszont öt ilyen ellenfele is van. Deák Bárdosnál a legkönnyebb megjósolni, ki ellen van esélye, és kit nem fog legyőzni, a 120 kiló ugyanis a legkönnyebben kiszámítható.

A számítások alapján tehát Bácsinak lenne a legnagyobb esélye az aranyra, de Struhács ilyet nem mond, nem is mondhat, épp a már jelzett vaskos szerencsefaktor miatt.

„Pekingben ott volt előtte a lehetőség. Ha a grúz ellen taktikusabb, döntős. Ha a harmadik helyért nem akar mindenáron pontot csinálni az utolsó 15 másodpercben, és csak hátralép, akkor bronzérmes. Már a nyakában volt az érem, biztosan szörnyű volt neki látni, hogy mások kapták meg, mások álltak a dobogón. Nemcsak neki volt az, nekünk is. De az is szembetűnő, erőt merített belőle. A vehemenciáját, reméljük, most már tapasztalattal kompenzálja. A kontrollbirkózásokon már nem megy fejjel a falnak. A pekingi volt élete harmadik nagy nemzetközi versenye. Most a tizedik jön, vagyis meglesz a rutinja. A kiszámíthatatlan mozgása viszont ennyi verseny után is érzékelhető, jól emel, jól pörget, ennek még hasznát veszi” – bizakodott a szakember.

A több tapasztalat elmondható az egész csapatról, három birkózónak kellene beérnie. „Lőrincz Tomi ugyan Európa-bajnok, de a nagy, a kiugró eredménnyel adós maradt. Mindennek megvan a miértje. Volt, hogy kisebb sérüléssel bajlódott, volt, hogy nem megfelelő volt a motivációja. Hát most megvan. Nem emelem ki az alázatot, ebben a sportágban ez alap. Aki nem szeret napi öt vagy hat órát dolgozni, semmire sem jut. Ezek a fiúk szeretnek dolgozni. Azok a fiúk, akik nem jutottak ki, azok is szeretnek, ők most az edzőpartnerek” – mutatta be a sportág bajtársiasságát.  

„Megvan a hírnevünk, a csodálatunk még mindig a világban, úgy őrizzük ezt, mint egy talizmánt” – veszi át a szót Bacsa Ferenc edző.

„Pedig amikor a bajainkról beszélünk, el sem hiszik mások, milyen kevés emberből válogatunk itthon. Szapunov, az egyik legnagyobb orosz edző rendre azt kérdezte Hegedűs Csabától, hogy csináljátok ezt, magyarok? Áruljátok el a titkot! Oroszországban egymillióan birkóznak, Iránban, az Egyesült Államokban is. Dagesztánban, az egyik orosz köztársaságban 25 ezer kadett indul egy versenyen. Nálunk 3500 igazolt birkózó van összesen. És mégis ott vagyunk, elpusztíthatatlanul. Mindig azt mondom, a vérünkben kell keresni az okokat. Sike Bandiban biztosan van kabar vér, másokban avar, nem akarom folytatni, három nagy területe van az országnak, ahonnan biztosan jó birkózók kerülnek ki. Örüljünk annak, hogy ebben a sportágban tartjuk a lépést” – magyarázta Bacsa.

A birkózás a harmadik legeredményesebb magyar sportág a vívás és az úszás után az olimpiák történetében, a három legutóbbi olimpián volt a kötöttfogásnak döntőse, Bárdosi Sándor és Fodor Zoltán veszített a 84 kilóban, a már említett Majoros nyert az 55 kilóban. Mivel Módosnak is ez a kategóriája, ezért is fontos egy tanácsadó, hogyan látja a mozgást, a fogásokat.

Majoros volt az egyik legnagyobb fogyasztó a világon, bő egy nap alatt tíz kilót is le tudott adni, és mivel a sportágban délután mérlegelnek, másnapra már újra visszajött rá.

„Fogyasztunk persze, ami pszichésen nem könnyű, mert fóliába tekerten mozogni sem könnyű. Ugyanolyan nehéz viszont a súly hozása után az önkontroll megtartása, hogy ne nyúljon azonnal a kajához, véletlenül se zabáljon a versenyzőnk. Óvatosan, beosztottan kell a súlyt visszahozni, de négy vagy öt kiló így is visszalopakodik reggelre” – magyarázta Struhács.

Struhács a századik magyar olimpiai bajnoki címet szerző Hegedűs Csaba filozófiáját vallja: már a kézfogásnál eldőlnek a meccsek. Ezt a mentalitást igyekszik elhitetni tanítványaival, véletlenül se menjenek fel a szőnyegre rémülten, legyen kisugárzásuk, olvasson az ellenfél a tekintetükből. És lehetőleg azt olvassa ki: nem nyerhet.