A vívás Puskása lehet Szilágyiból

A vasárnap, Londonban olimpiai bajnokká lett Szilágyi Áron tizenhét évesen lett ismert. Az akkor a Fazekas Gimnáziumban tanuló kardvívót Nébald György szövetségi kapitány vesztett állásnál becserélte az oroszok elleni moszkvai vb-meccsen, és ő megfordította az eredményt, 40-38-as előnybe kerültünk. Korszakos vívót, az olimpiai bajnok Pozdnyakovot kellett megvernie, és 8-3-ra sikerült neki, a csapattal így világbajnok lett. Kiismerhetetlen cselei, egyedi gondolatai előrejelezték, hatalmas tehetségről van szó. 

Edzője, Somlai Béla szerint törvényszerű, hogy ilyen indulás után benne van még legalább egy nagy eredmény, ami most ki is jött belőle.

A pszichológus

A most huszonkét éves versenyző az ELTE nemzetközi kapcsolatok szakán tanul. Múlt kedden még otthon várta, hogy felveszik-e a Károlira: a pontszáma elég volt, pszichológia szakos lesz az új tanévben.

Fejben mindenesetre már most nagyon ott volt: úgy lett olimpiai bajnok, hogy a kínai olimpiai címvédő Csongot ütötte el a nyolc közé jutástól. Az elődöntőben valamint a döntőben összesen 15 tust kapott, kétszer ennyit adott – a világbajnok Kovaljov után az olasz Occhiuzzi volt a szenvedő fél. Mintha befűzte volna az oktatófilmet.

Erre a felvetésre szerényen csak úgy reagált, kemény volt mindig minden ellenfél, volt szerencséje is, szeretné majd megnézni, kielemezni, mit csinált rosszul és mit csinált jól. „Nem is emlékszem mindenre, ami történt, ezért is jó lesz felidézni például a döntő asszót. A maximális koncentráció ilyen, kimaradnak jelenetek. De azt például tudom, hogy az égre mutattam, halott mesteremre emlékeztem.”

A kilenc éves Szilágyit gyerekként Gerevich György tanította meg a vívni, és mivel rögtön sikerélményei voltak, természetesen ott ragadt a vívócsarnokban, igaz előtte más sportágakat is kipróbált. Gerevich azt még megélte, hogy világbajnok lesz 2007-ben, a pekingi olimpia előtt azonban meghalt. Szilágyi utána nem is találta sokáig önmagát, nem tudta, kinél fogja folytatni.

13

Képek Szilágyi vasárnapi kardozásárólGaléria: Szilágyi fantasztikus győzelmei képekben(Fotó: Huszti István / Index)

Keresgélt, Németországba utazott az erdélyi Szabó Vilmoshoz, más mesterekkel is felvette a kapcsolatot, és ugyan jelenlegi trénere, Somlai Béla a Vasasban dolgozott, sokáig nem találták meg egymást. Az edző csak mosolygott és bólogatott, amikor arról kérdeztem, milyen kevésen múlik egy olimpia arany. Lényegében egy jól időzített találkozáson.

„Gyuri halála után nem toltam magam az előtérbe, vannak elveim, tisztességtelen is lett volna. Iliász Nikolász azonban rögtön hozzám jött, ő pedig forszírozta az Áronnak, hogy velem is dolgozhatna. 2009 januárjától a tanítványom. Lehet, hogy félt korábban, mert engem nem tartanak könnyű embernek, de ő felvállalta a munkát. Nekem elég régi elvem, hogy ha én szeretek elfáradni egy versenyzővel, akkor a versenyző is fáradjon el. Munka nélkül nem megy. A természetünk pedig úgy látszik, sok mindenben közös, jól megértjük egymást.”

Ennek ellenére úgy gondolja, hogy a sikerben nincs egy százaléknyi része sem, mert nem ő állt a páston.

A tanár

Somlai egyetértett azzal, hogy oktatófilmbe illően vívott, de gyorsan hozzátette, mekkora szerencse, hogy ezt a formáját, nem egy szürke és borús szerda reggelen, egy átlagos keretedzésen, hanem épp egy olimpia döntő napján hozta. „Mennyivel többet ér ez, ugye? Ehhez kellett szerencse, de tudatosság is, a koncentráció maximalizálása a legfontosabb feladat, ezt is lehet gyakorolni. Ahogy meg is tettük.”

„Sokszor kérdezték tőlem, mit várok tőle. Zavarban voltam, mert a vívásról azért tudni kell, hogy a pontozásos sportágakkal rokon. Ha Gucejt volt a zsűrielnök, valamiért mindig elkaszálta Áront, nem úgy látta az akcióit, ami idegileg azért megviselő. Most az ő ágán volt, de szerencsére nem sorolták egyszer sem Áron meccsére. Ha az előbb arról beszéltünk, milyen kevésen múlik egy arany, ezt a kitételt is gyorsan hozzátehetjük. Nagyon jó zsűrit kaptuk mindvégig, talán még csak vitatott találata sem volt.”

Az edző többektől is visszahallotta, milyen nagyszerű kisugárzása volt tanítványának – lebegett a páston –, és az sem gyakori, hogy a nézőket képes magával ragadni még bárki mostanában. „Mondok egy futballhasonlatot: Áron technikailag olyan, mint Puskás, de a mai korban, mai sebességgel. Ő a régi nagyok eleganciájával vív, miközben dinamikus, gyors, vagyis egyértelműen a mai kor embere.”

És akkor még egy adalék, hogyan jött össze ez a húsz éve várt siker.

„Az nem volt véletlen, hogy két hétre Németországba mentünk, mindent a hátunk mögött hagytunk. Azt mondták rám, nem vagyok épeszű, hogy kiviszem Áront, mert majd kiismerik a stílusát, az akcióit, könnyen megverik." Az oroszlán barlangjában azonban jól vívott, Hartung ellen is, aki ellen a legnehezebb asszója volt a menetelése alatt. De a világranglistát vezető Limbach például elkerülte az edzéseken. „Rossz elv szerintem, ha arról beszélünk, hogy valakit kiismernek, mert eközben ő ugyanúgy megismeri a riválist, és ez talán fontosabb” – magyarázta Somlai, akinek korábban Ferjancsik Domokos volt a tanítványa, és aki szintén közel állt az olimpiai bajnoki címhez Sydneyben, de rosszul lett az elődöntője előtt.

Somlai a válogatott keretedzője lett egy éve, és bemutatkozó beszédében azt mondta: jó kabala lesz a társaságnak, mert harmadik olimpiájára készül, és három a magyar igazság.

Laptopról elemeztek minden ellenfelet

Szilágyi Áron

Fotó: Kollányi Péter / MTI

A csapat nem jutott ki, szerinte nem is igazán hittek benne. A márciusi moszkvai Világkupán ment el a hajó, igaz addig sem voltak a kvalifikációs szakaszban a négy között.

Szilágyira viszont innentől rengeteg ideje maradt. 250 csörtét elemeztek ki a legapróbb részletekig. Nagyjából sejtették, milyen ellenfelek jöhetnek, ezért elsősorban rájuk fókuszáltak. „Nagyon fontos volt ez, a laptop most is ott volt nálam, használtam is két asszó közt.”

„Volt személyre szabott taktikánk a döntőbe jutott Diego Occhiuzzi, ismertük őt, mert hogy is mondjam finoman, ő többet megenged magának a páston, mint mások. Na jó, ne finomkodjunk: színészkedik. Ezért az volt a cél, nem adom meg neki az esélyt” – vette át a szót Szilágyi. Hozzátette, nem engedte, hogy megzavarja bármivel, hirtelen jövő nagy fájdalommal például.

„Tudtam, hogy nem fog megtörni, mert egy olimpiai döntőben azért ciki lenne. Ha máshol kezdek 7-0-val, egy padovai vk-n például, biztosan lazábban veszi. A legfontosabb az volt, hogy egy pillanatra sem szabadott elhinnem a soktusos vezetésnél a győzelmet. Mert az elbizakodottság visszaüthetett volna. Közhely, de tényleg a következő tus a legfontosabb, különben nincs győzelem.”

„Most lesz időm átgondolni, hogy milyen patinás társaságba is kerültem be. 34 aranyérmet nyertek eddig a vívók az olimpiákon. És talán most már azért sem szedi le a fejem a mesterem, hogy a német gyorsan eltüntette az öttusos hátrányát” – fejezte be Szilágyi egyáltalán nem közhelyes gondolattal.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!