Császár: Megcsináltuk, ez egy életérzés

A 2011-es világbajnokság, illetve az idei Európa-bajnokság után az olimpiai selejtezőn is igazolta a magyar férfi kézilabda-válogatott, hogy a legjobb nyolc csapat közt a helye. Az olimpiára nyolcan jutottak ki a földrészről, Magyarországot a harmadik kalapba sorolták be. A 2007-es vb-döntő két csapata, Német- valamint Lengyelország hiányozni fog, az oroszok is lejtmenetben vannak, ami jól érzékelteti az átalakulást, egyúttal emeli az értékét a magyar helyezéseknek, az állandóságnak.

"A helyünkön vagyunk, egy szűk elitben, ezzel nagyon felemelő szembesülni" - sommázta Vetési Iván, a szövetség elnöke.

Harsányi Gergely szélső úgy gondolta, hogy a legutóbbi sikertelenség, a távolmaradás a pekingi olimpiától indította el őket. „Lehet, hogy tudat alatt, de rögzült bennünk, még egyszer ezt a keserűséget nem szeretnénk átélni” - mondta.

Harsányi az olimpiai selejtezőn a macedónoknak (28-26) a legfontosabb, utolsó gólt lőtte, pár másodperccel korábban állt be. A 2009-es vb-n a svédeknek lőtt egy ugyanilyen fontos, győzelmet jelentő gólt.

„Hogy sorsszerűség lenne? Nem tudom. Jó lenne, ha az olimpián sorozattá fejlődne, mert két meccset még ne nevezzünk annak. Egy sportoló életében annál nagyobb siker nem lehet, minthogy olimpiai résztvevő. Egy ország pedig az olimpián megmutathatja, milyen a kézilabdakultúrája. Egyet megígérhetek, ha benne leszek a csapatban, az orromra vigyázni fogok” - magyarázta a tatabányai szélső, akinek 2004-ben rögtön az első meccsen eltörött az orra.

Akkor átmenetileg Laluska Balázs húzódott ki a szélre, Harsányi helyére. Akkor, 23 évesen, a sorsolás tudatában azt mondta: „egy érmecskét szeretnénk elhozni.” A négy közé bejutottunk, de az oroszoké lett a bronz, a férfi szakágnak így még nincs dobogós helyezése olimpiáról.

„Az olimpia minden percét élvezni szeretném, ha megkapom a lehetőséget, hogy ott lehessek. A sorsolással még nem szeretnék foglalkozni, sok feladat áll még előttem addig. Idén bebizonyítottuk, mindenre képesek vagyunk. Ha jó volt a védekezésünk, vertük a franciákat, nem kaptunk ki a horvátoktól, spanyoloktól. Ha ezen még javítani is tudunk, még előrébb juthatunk” - nyilatkozott.

Császár Gábor egyetértett azzal, hogy mindenre képesek vagyunk, de azt is kiemelte, hogy már nem annyira szélsőséges a játékunk: „stabilan tudjuk rángatni a nagy oroszlán bajszát is.”

Hozzátette, rengeteg munka volt ebben az eredményben. „Megmondom őszintén, amikor láttam a kiírást, és ezt a kvalifikációs lebonyolítást, nem nagyon gondoltam, hogy ebből mi sikerrel tudunk kijönni. Minden távoli volt, amikor indultunk, hiszen először a szlovénokat kellett legyőzni majdnem két éve három góllal, hogy egyáltalán a vb-n ott lehessünk. Nehéz szavakba önteni, hogy milyen a beteljesülés, amikor a magunk elé kitűzött célt elértük. Megcsináltuk, ez egy életérzés. Lement rólunk a teher, felszabadultak lettünk. Ez az élmény elvehetetlen tőlünk, az egység ereje hozta meg.”

Milorad Krivokapics nem érezte széthúzónak a 2010-es csapatot sem, amelyikbe bekerült, akkor volt először magyar válogatott. (Tizenharmadikok voltunk az Eb-n.) A zentai születésű átlövő édesanyja magyar, ezért nem kellett a nyelvet Szegeden, klubjában tanulnia.

Krivokapics a macedónok elleni siker kulcsa volt, nemcsak négy gólja, hanem váratlan, de tökéletes meglátásai miatt is, passzaival rendre megtalálta a rést a nyitott macedón falon.

„Megvan már a kellő rutinom, nem esek pánikba, ha nagy a tét. Az energiámat pedig megsokszorozta a tudat, hogy a válogatottat olimpiára juttathatom ki a jó játékommal. Jó érzés egy országért harcolni. Mindent megtettem Magyarországért. Perezzel még sohasem játszottam együtt, mégis könnyű volt megértetni magamat vele, jó labdákat adni neki, mert nála igaz a mondás, hogy a jót könnyű megszokni. Van már akkora rutinja, hogy le tudja szűrni egy játékhelyzetből, hogy minek kell következnie. Nagyon sokat segített ő is góljaival, hogy ezt a sikert elértük” - fogalmazott.

Megerősítette, két gyereke mellett élete legnagyobb sikerét érte el, de nem nevezte élete játékának a pénteki teljesítményét Macedónia ellen.

„Én nem a sport miatt lettem magyar, nekem nem segített senki az állampolgársági vizsgán. A régi Jugoszláviában nem volt általános, hogy meghallgattuk anyukámmal a magyar Himnuszt, de ismertem a szövegét, tudom a sorait, anélkül nem is kaptam volna állampolgárságot.”

A sikeres selejtezőn részt vevő szinte valamennyi játékos kiemelte, hogy a csapategység összekötő ereje a barátság, tudnak lelkesedni, küzdeni egymásért.

Az olimpiára viszont csak tizennégy játékost jelölhet a kapitány, így biztosan lesznek kimaradók. Mostanában nem volt olyan világverseny, ahol ne hiányzott volna valaki, Londonban a legerősebb összeállításban szerepelhetünk.