Kicsit üres, de vidám London
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Londonban elmaradt a szurkolók inváziója, viszont több az önkéntes, mint a munka. Tömeg ugyan nincs, de legalább még a rendőrök, sőt a csinos katonalányok is mosolyognak, miközben az olimpiai park konténerstadionjai közt békésen szurkol a tömeg, ha meg nincs cselgáncs, hát operákat hallgatnak.
Tömegnyomor, a metrók el sem indulnak majd, vagy ha mégis, hát örülhetünk, ha minden végtagunk befér majd a kocsiba az ajtók záródása előtt. És persze minden sarkon gépfegyveres rendőrök néznek majd Rambó-kemény arcéllel a homokzsákból épített lőállások mögött. Ezzel a képpel ijesztegette a média már hónapok óta a londoniakat, akik a jelek szerint jól meg is ijedtek, hiszen sokan az olimpia idejére vették ki a szabadságuk és leléptek a városból. A Central line-on kisebb a forgalom, mint egy szürke hétköznap, katonák helyett mosolygós bobbyk sétálgatnak. A turisták egy részét pedig vélhetően a különleges olimpiai árak ijesztették meg. Nem söpörte el ugyanis a várost a különböző nemzetek színeire mázolt zombiinvázió sem. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
Az olimpiai stadion a ArcelorMittal torony tetejéről. A tornyot sokan olyan rondának tartják, hogy kész öröm, hogy az Olympic Park legjobb kilátópontjáról nem látszik. Merthogy az a 115 méter magas torony teteje. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
Arcfestés és öröm az Olympic Parkban, háttérben a stadion és az ég, ami a kép elkészítése után újból elsötétült, és még esett is. Aztán megint napsütés, öröm, és ugyanez elölről újból is újból. (Fotó:
Huszti István / Index)
A londoni olimpia egy kicsit túl van biztosítva, a legtöbb helyen, ahova azt kéne kiírni, hogy Kijárat, hát ott van egy Exit tábla egy rúdon, amit egy fickó szorongat, és mosolyogva még hozzáteszi, hogy erre van a kijárat.
Na, az önkéntesek közül azok jártak a legjobban, akik kaptak egy hangosbeszélőt is, hogy olyanokat mondjanak, hogy belépni csak jeggyel lehet, meg hogy kérem haladjanak. A hivatalos közlemények mellett azonban marad még elég idejük, és ugye a kezükben van a hangosbeszélő, ezért használják is. Van, aki az elhaladó lányokat dicsérgeti, van aki csak jó szurkolást kíván, és van aki sikolt, ha ausztrált lát. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
London, Hyde Park. Tizenhét fok, szakadó eső. Őszi olimpiai játékok. A város legnagyobb szurkolói klubja, ami - ha az ember átjut a reptereket, vagy inkább magas biztonsági fokozatú börtönöket idéző beléptető rendszeren - leginkább egy hatalmas szabadtéri fesztiválra hasonlít a sok szponzorált hamburgeressel és fagylatoskocsival. Tényleg olyan az egész, mint a Sziget, csak itt a nagyszínpadon teniszadogatás megy, a kisszínpadon meg díjugratók lépnek fel szélesvásznon, HD-minőségben. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
Az Olympic Parkot teletömték rendőrökkel, de a gépfegyveres, marcona alfajt igen ritkán látni. Inkább csak bobbyk, fegyvertelen közrendőrök járőröznek a stadionok között. A bobbyk kiképzésének pedig minden bizonnyal a lövészeten, az eljárás jogon és erőnléti edzésen kívül része a gyerekekkel fényképeszkedés, a részegeknek viccesen visszaszólás, és a vesztes csapat szurkolóinak megértően hátba veregetése is. (Fotó:
Huszti István / Index)
A metrón zsúfoltság helyett csak néhány eltévedt szurkoló utal az olimpiára, illetve az, hogy a brit érmeket a peronok melletti kijelzőkre is kiírják. A vonat tíz perc múlva érkezik, és nyertünk még egy aranyat. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
Franciaország hatalmas szurkolói központot épített a Temze partján, amit ráadásul olyan komoly biztonsági intézkedésekkel vettek körül, mintha mondjuk Bagdadban építettek volna egy repteret. Legalábbis fura egy olyan kocsma, ahova útlevéllel kellett becsekkolni, mindezt azért, hogy bor, croissant és egy darab camambert mellett drukkolhassanak a francia csapatnak.
Odabent a francia olimpiai élményt a német BMW és a még németebb Adidas szponzorálja. Minden olyan, mint egy hannoveri olimpiai, sporteszköz és kolbászka vásáron, csak valami furcsa oknál fogva minden franciául van kiírva. Allée bleue.
(Fotó:
Szémann Tamás / Index)
Biztonsági őr a Temze partján. A harmincadik nyári olimpiai az első olimpia, amit egy magán biztonsági cég biztosít. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
A Live Parkban a Panasonic hatalmas kijelzőjét ugyan néhol eltakarja egy-egy fa, de cserébe a hang tényleg olyan mintha a parkban, a réti virágok közt rendeznék a döntőket : a hangfalakat a földbe ásva elszórták a parkban mindenütt, ezért tényleg olyan, mintha az a cselgáncsozó csaj az ember fülébe lihegne. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
Az olimpiai iránti lelkesedés legjobb fokmérője, hogy még a gyeplabdamérkőzéseken is tele vannak a lelátók, pedig 65 font egy napijegy, amivel olyan meccseket lehet végigizgulni, mint például a Németország-Dél-Korea. Csak, hogy mindenki jobban értse: egy egész stadionnyi angol üvölt önfeledten, miközben odalenn a pályán tizenegy görnyedt hátú német és pontosan ugyanennyi koreaiak birizgál bottal egy labdát.
A szünetben a BBC riportere megtalálta azt a pár koreait, aki az egész üvöltözésbe hajló, hullámzással egybekötött szurkolói őrületért felelős: ők tüzeltek fel egy egész stadionnyi unatkozó angolt. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
London, Temze, napsütés, olimpia. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
A londoni olimpia magyar szurkolói kocsmája Archway-ben, amit nem csak a Soproni molinóról, meg a Fornetti pogácsa adalékanyagokkal felturbózott illatáról lehet megismerni, de ha valakinek ennyiről még nem ugrana be a dolog, hát minden vendég piros-fehér-zöld zászlót is pingált az arcára. Vagy legalábbis hagyta, hogy mások ezt tegyék vele.
A magyar férfi kézilabda válogatott smúzol éppen a szalonspicces tömeggel, a hangulat pattanásig feszült: ha valaki azt mondja, hogy ria-ria, hát két tucat ember feleli rögtön szinte eksztázisban, hogy Hungária. Figyelembe véve, hogy 3,5 font, azaz 1300 forint egy korsó Soproni, meglepő azért ez a lelkesedés. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
Több ezer katonát vezényeltek az olimpiára, miután kiderült, hogy a felfogadott magán biztonsági cég nem bírja ellátni a dolgát. A fiatal katédlányt felültették arra az emelvényre, ahonnan a tömeget kéne irányítani. Hangosan, vidáman. Hát a kiképzésben sajnos erről egy szó sem volt, így csak hallgat és mosolyog. De ez is elég. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
Az Olimpia Park legjobb része a Live park, a vízre telepített hatalmas kijelzővel, és a füves domboldallal, ami mindig tele van azokkal, akiknek éppen nincs jegye egyetlen olimpiai eseményre se. De már bejutottak a parkba. (Fotó:
Huszti István / Index)
A sportközvetítések szüneteiben operát adnak elő egy kis színpadon a Live parkban, az arcfestésben fetrengő szurkolók is olyan megilletődve hallgatják a Varázsfuvolát, mintha éppen Michael Jackson térne vissza a színpadra Elvis Presley oldalán. (Fotó:
Huszti István / Index)
Viharos az idő az Olympic Parkban. Meg esik is. A stadionok közt pulzáló tömeget zenészek szórakoztatják, a zenészeket meg önkéntesek védik az esőtől és a széltől. Gyakran sikertelenül. (Fotó:
Szémann Tamás / Index)
Rajongók és a ArcelorMittal a háttérben. Ez a szebbik arca. (Fotó:
Huszti István / Index)
Az Olympic Park, a háttérben a lakópark, amit jelenleg olimpiai falunak hívnak. Itt laknak a sportolók, és igen, itt vannak olyan kádak, amikbe egy átlagos magasságú, vízilabdázó, sőt egy átlag alatti kosaras is csak nehezen fér be. (Fotó:
Huszti István / Index)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
