Magyari Péter Berki Krisztián nyerte a lólengést az olimpián

2012.08.06. 01:18 Módosítva: 2012.08.06. 07:53

Ez neked gerelyhajítás? Ropival dobnék ekkorát!

Reggel még azon röhögtünk, hogy Magyari kolléga írt egy cikket Gyurta és Én címmel, ami nem is Gyurta Dánielről szólt, hanem a fotelből okoskodó, irigy, "én is simán megcsinálnám, ha annyit edzenék" típusú potrohos tévénézőkön élcelődött. De megdöbbentően sok embernek nem megy az alapvető magyar szövegértés nem esett le a tantusz, és azt hitték, itt Gyurta-gyalázás folyik.

Es se volt rossz móka, sőt, főleg, hogy még a Fidelitas is kiadott egy közleményt az ügyben, (mit várjunk mondjuk azoktól, akik fiatalon már politikusok akarnak lenni), aztán olyan fantasztikus nap kerekedett, hogy minden ilyesmit elfelejtettünk, és 23:01 perckor elkezdtük szervezni a szerkesztőségi kalapácsvető bajnokságot.

Eleve jól indult a vasárnap, mert a cselgáncsversenyek végeztével rettegtem, hogy értelmetlen, de hipnotikus hatású küzdősport nélkül maradunk, erre most beindultak a kötöttfogású birkózók. Annak, aki évek óta nem látott birkózómeccset: ez a sportág manapság abból áll, hogy két duzzadó muszklijú fickó megáll egymással szemben, aztán rituális táncba kezdenek: megpróbálják bedugni a kezüket a másik hóna alá, de ez nem sikerül, válaszul egyre erősebben izzadnak. Ez folyik másfél percig, aztán az egyiket leküldik négykézláb pucsításba és a másik megpróbálja hátulról átölelve megpörgetni. Titokzatos, szakrális jellegű sport, ami rögtön hozott egy szörnyű sérülést, Bácsi Péterét, és egy szuper bronzérmet Módos Pétertől. Módos a sportág bizarr kötöttségeihez képest feltűnően dinamikus volt, és csak az ötszörös iráni világbajnok tudott ellene rendes akciót végrehajtani. Na, ne csípődobásra, szaltóra vagy ilyesmire gondoljanak, egyszer mögé pattant egy pillanatra, egyszer meg kilökte a szőnyegről.

Berki Krisztián volt a következő, lólengésben. Benne az volt a lenyűgöző, hogy egy belterjes, pontozásos sportágban tudott olyat nyújtani - vagyis ezúttal inkább pörögni - hogy a hozzám hasonló, ilyesmit négyévente egyszer néző kockadrukker is világosan látta, hogy ő a legjobb. Sőt még élvezni is lehetett a dolgot. A többiek több-kevesebb összeszedettséggel pörögtek, ő meg olyan elegáns ollózásokkal kombinálta a dolgot, hogy nem is lehetett kérdéses az aranyérem.

Fotó: Huszti István / Index

Igazából persze rohadtul kérdéses volt és szinte holtverseny lett az eredmény, de annál őrültebb érzés volt elképzelni, hogy a fej és farok nélküli lómodellek hátán történő pörgésben mi vagyunk a  legjobbak a világon. Mert közben persze én is ott ollóztam és vándoroltam a kápák között. Berki ráadásul úgy beszél, mint egy rokonszenves, normális fickó, hiába tölti az ideje nagy részét lómodellek fölött. A tornászok óriási úriemberek, az első nyilatkozataikban a szoros második Louis Smith-szel oda-vissza dicsérték egymást.

A Nap Fekete Párduca mégsem ő, hanem Bolonyai Flóra, a vízilabda-válogatott kapusa lett, aki az utolsó tizedmásodpercben, kettős orosz emberelőnynél kivédett egy pár méterről rábombázott labdát, így egy góllal nyertünk és továbbjutottunk.

A Nap Bulikirálya vitán felül Pars Krisztián volt, aki a kalapácsvetés utólag sima, közben jó izgalmas döntőjének megnyerése után egy rakás magyar drukkerrel ölelkezett, pacsizott és fényképeszkedett a stadionban. Ő volt a menő a dobókörben, amit még az sem tudott elhomályosítani, hogy a döntő tévés közvetítése az egész olimpia mélypontja volt, két unalmas, beszédkényszeres okoskodóval. A Nap Megható Jelenete is felerészben Parsé volt. A dolog úgy kezdődött, hogy az edzője, Németh Zsolt a győzelem után a lelátón felmutatta apja, és Pars korábbi mestere, a legendás dobóedző, Németh Pál fényképét. Majd Pars először a fényképpel és egy magyar zászlóval pózolt a fotósok előtt.

Akkora volt a magyar buli, hogy alig tudtunk másra koncentrálni, pedig lement sok más mellett a férfi száz méteres síkfutás történelmi döntője Usain Bolt sima győzelmével. Azért történelmi, mert ha Asafa Powell nem húzódik le és csak sántikál a célba, akkor mindenki tíz másodperc alatt futott volna. És Bolt élete második legjobb idejét futotta. A döntő pedig tele volt príma figurákkal, hiszen az apró izomember, Yohan Blake lett a második, egyéni csúccsal, a négyéves doppongos eltiltásból visszajövő Justin Gatlin meg a harmadik, ő is egyéni csúccsal. És volt remek egy nevű holland - Martina - aki hatodik lett.

A Nap Reménykeltő Jelensége a női 400-on első egyéni aranyát nyerő amerikai Sanya Richards-Ross volt, amiért bebizonyította, hogy egy igazi dögös, jó seggű csaj is nyerhet, nemcsak a félelemkeltő hasizomrekeszeiket villogtató izomgépek.

El se merem képzelni, mi jöhet egy ilyen aranynap után, de azt már határozottan érzem, hogy az olimpia kezdete óta sokkal izmosabb lettem!