Mocsai: Extázisban voltunk, így készültünk

2012.08.06. 12:40 Módosítva: 2012.08.06. 12:43
A magyar férfi kézilabda-válogatott utolsó olimpiai csoportmeccsén tökéletes második félidővel 26-23-ra verte az Eb-ezüstérmes Szerbiát.

„Borzasztóan boldog vagyok, óriási bravúr a továbbjutás. Túlvagyunk ezen a nagy feszültségen, büszke vagyok a játékosok temperamentumára, az ambíciójukra, illetve a belőlük áradó tűzre. Extázisban játszottunk, így is készültünk az elmúlt két napban. A legjobb játékunkat hoztuk” - mondta Mocsai Lajos szövetségi kapitány.

Hozzátette, nem tudja, mikor játszik jól a magyar ember, ha hatalmas a tét, mint jelenleg, vagy az Izland elleni negyeddöntőben, mert akkor nem mi leszünk az esélyesek.

„A legnehezebb sorsolású a volt a csoportunk, a továbbjutás bravúrnak számít. A vereségek után az volt a cél, hogy újrastrukturálódjon a csapat, mindenki megtalálja a helyét, és mindenki boldog legyen. Az hiányzott, hogy védelemben és támadásban is együtt tudjunk játszni, a tét ellenére, vagy hatására azonban összeállt a csapat. Minden mérkőzésen van 2-3 olyan játékos, akinek nagyon jól megy, és átlendíthet a holtponton. Ha megvan ez a két-három játékos, akkor minden erőnkkel őket kell segítenünk. Ez lehet az erősségünk."

„Az olimpiai előtt is tudtuk, hogy Dél-Koreát és Szerbiát kell megvernünk. Ebben a szellemben készültünk. Az volt az alapelképzelés, hogy addig variáljuk a védekezésünket, hogy föléjük tudjunk kerekedni hőfokban is. Mert az alapállás az volt, hogy két azonos hőfokon izzó csapat küzd egymással. Végül mi diktáltuk a tempót, és ők futottak az eredmény után. Azért is nehéz volt a meccs, mert több olyan játékosuk is, például Sesum vagy Vujin is ott volt, akiket mi neveltünk" - mondta a szövetségi kapitány.

Mocsai arról is beszélt, hogy meg kellett találni Nagy László és Mocsai Tamás közötti egyensúlyt, mivel mindketten azonos poszton játszanak. „Azt kellett elérni, hogy  egymás szükségét érezve erősítsék egymást.  A norvégiai vb-selejtező előtt nem volt elég időnk megtalálni az egyensúlyt, de most megvolt az áttörés."

„Átszakadt egy gát, ebben bíztunk. Valami az súgta nekem, hogy Tamás ma jól fog játszani, jó napja lesz. Fantasztikus plusz, ha egy apa és fia egy olimpián küzdhet magyar sikerekért. De nemcsak ő volt kiemelkedő, az egész csapat, erről sem szabad elfeledkezni. Hogy belül mit érzek, apaként, azt nem mondom el” - így beszélt a kapitány a kilencgólos Mocsai Tamásról, akinek egy rontott lövése volt.

„Egy fontos meccs volt” - reagált a balkezes átlövő arra a kérdésre, hogy élete meccse volt-e. „Jól játszottam, ezért végig a pályán maradhattam, logikus választás volt. Tudtuk az elején, hogy a koreai és a szerb csapat a megoldható feladat. És meg is oldottuk. Ismerte egymást a két csapat, játszottunk a felkészülés során is, és úgy tűnik, mi jobban felkészültünk belőlük

„Uraim, visszatért a küzdő csapat” - ezek már Ilyés Ferenc szavai voltak az öltözőbe menet.

Nagy László onnan indított, hogy a folytatásban erre a második félidőre lehet építeni. „Mocsai Tomi lendületet adott, megérdemelten nyertünk, mert a második félidőben keményen és erősen, pattogósan védekeztünk, és a támadásaink is összeálltak. Az első félidőben inkább követtünk el magunk felé, a szakmai stáb felé olyan hibákat, amiket nem szabadott volna .

„A kapusteljesítmény se volt még a legjobb, nem olyan, mint ami egy világversenyhez méltó. De most, amikor lelkierő kellett, akkor tudtam hozzáadni valamit a csapathoz, és ettől mindenki önbizalma nőtt. Az utolsó két meccsen padlón voltunk, de megmutattuk, hogy erősek vagyunk, és fel tudunk állni" - mondta a kapus Fazekas Nándor. 

Császár Gábor: „A tornán voltunk gödörben, de tudtuk, ma nyernünk kell. Amit megbeszéltünk és elterveztünk, azt sikerült végrehajtani. Köszönjük a szurkolóknak, hogy bíztak bennünk, kitartottak mellettünk és erőt adtak nekünk."