Itt volt az esély a halhatatlansághoz

A 66 kilós dzsúdós, Ungvári Miklós a grúz Savdatuasvilit kapta a döntőben, fél perccel a vége előtt az egész magyar tábor talpra ugrott, de nem tudta a levegőben az oldalára fordítani teljesen, így nem kapott a támadásért jukót.

A grúznak viszont egy perc sem kellett, hogy ugyanilyen értékű dobást hajtson végre. A döntőig vezető út öt meccsén egyetlen pontot sem tudtak a magyaron csinálni, ez volt az első olyan akció, amikor szabályosan földre vitték. A grúz utána taktikusan őrizte az előnyét, a földharcra esély sem volt, ebben Ungvári jobb lett volna.

A magyar egész nap nagyon feszült volt, érezte, hogy valószínűleg élete utolsó lehetősége, hogy olimpiai bajnok legyen. Edzője, Bíró Tamás ezt meg is erősítette, visszautalt arra, hogy versenyzője négy éve volt bombaformában, akkor azonban egy vitatott bírói ítélet – vitatott ruhafogás - miatt nem menetelhetett el a döntőig.

„Fantasztikusan dolgozott egész nap, a döntőben a jó napot kifogó, húszéves grúz csikó megverte. Nem vagyok elégedetlen, Miki persze egy kicsit elkenődött, elkeseredett. Az előző két olimpián nem szegődött mellé a szerencse, most igen. Most eltakarították a nagy neveket, de így sem volt könnyű az ága, de azt csinálta, amit megbeszéltünk, kizökkenthetetlen volt. Amilyen lelkiállapotban mi az elmúlt másfél évben voltunk, ez egy nagy eredmény. A testvére, Attila doppingügyére gondolok, ő nem jöhetett ki ide. A bíróság nem állapította meg, hogy doppingolt, csak a gondatlanság igazolódott. Magánéletbeli gondjai is akadtak, de nem adta fel, nem adhatta fel, talán sikerült jól feltüzelni erre az eseményre. Neki 2008-ban kellett volna olimpiát nyernie, akkor volt a topon."

Bíró is feszült volt szombaton, mert tanítványa ruháját nem fogadták el elsőre. Ezzel azonban nem is idegesítette, eltitkolta előle. Nem örült neki, hogy egy meccsel többet kellett vívnia, még ha egy outsider afgán került is az útjába elsőre. „A puskanyél is elsülhet, ez a fiú pedig ismeretlen volt nekünk. Egy felvételt sem találtam róla a neten.”

„Felfogni még nem tudom, mi történt. Mindenkinek köszönöm, hogy idáig eljutottam, kemény hónapok vannak mögöttem. Ha arra gondolok, hogy Hajtós Bertalan még mindig könnyes szemekkel, fájó szívvel beszél az elveszített olimpiai döntőről, és ha arra gondolok, hogy milyen rágódó típus vagyok, nekem sem lesz könnyű szembesülni azzal, hogy nem tudtam belépni Kovács Anti mellé. Pedig nagyon szerettem volna. Sajnálom, az esély itt volt a halhatatlansághoz, és nem sikerült. A grúznak az volt az egyetlen sansza, hogy az elején csinál egy akciót. Neki sikerült, nekem nem. Életem végéig kísérteni fog. Elnézést, ha csalódást okoztam, nem így terveztem a nap végét” - ezek már a győztes szavai voltak, mielőtt elment átvenni ezüstjét.

„Szeretném megköszönni az edzőmnek, Bíró Tamásnak, akivel az elmúlt fél évben gyakorlatilag együtt éltünk, azt a két évtizedes munkát, amelynek ez az olimpiai ezüstérem az eredménye. Nem volt könnyű vele, az utolsó napokban sokszor összezördültünk, de ha bízik bennem, talán még nekifutok Riónak. A családomnak, édesanyámnak, testvéreimnek is szeretném megköszönni." (Ungváriék tízen testvérek, nagy vágya, hogy Attilával, vagy valamelyik másik öccsével együtt lehessen olimpián.)

A ceglédi születésű, de tatabányai színeket képviselő versenyző a döntőről elmondta, számított rá, hogy az elején a grúz azonnal támadóan lép fel. „Az előző meccsekről tudtuk, hogy az utolsó másfél percre el fog fáradni, de vadul kezd. Bevallom, nekem sem volt könnyű, én is elfáradtam".

Ungvári olimpiai ezüstérmével megkoronázta pályafutását, és - a szintén dzsúdós Csernoviczki Éva szombati bronza után - a magyar küldöttség második érmét szerezte a XXX. nyári játékokon. London előtt legutóbb magyar dzsúdós 20 éve, az 1992-es barcelonai játékokon állhatott dobogóra, akkor egy arany-, két ezüst- és egy bronzérem volt a mérleg.