Őszi olimpiai játékok

London, Hyde Park. Tizenhét fok, szakadó eső. A hajam nem igazán tart a viharos szélben. Őszi olimpiai játékok. A város legnagyobb szurkolói klubja, ami - ha az ember átjut a reptereket, vagy inkább magas biztonsági fokozatú börtönöket idéző beléptető rendszeren - leginkább egy hatalmas szabadtéri fesztiválra hasonlít a sok szponzorált hamburgeressel és fagylatoskocsival. Bónusz: az egyik sarokban egy ipari robot farag olimpiai kisplasztikákat a szponzorcég csokoládéjából, a gyerekek meg csak nézik, ahogy az édességből előtűnik az olimpiai félelmetes, egyszemű kabalafigurája. Ahol nagy a munka, hullik a csokoládéforgács.

Tényleg olyan az egész, mint a Sziget, csak itt a nagyszínpadon teniszadogatás megy, a kisszínpadon meg díjugratók lépnek fel szélesvásznon, HD-minőségben. Az ég pont olyan, mint naív festők képein az villámtól ágaskodó ló mögött: vészjósló és szürke. Időnként elered az eső, csak hogy tényleg úgy tűnjön, hogy október vége van. Budapesten ez már narancs riasztás lenne, sőt, a köztévé az adást megszakítva jelentené be a tornádóveszélyt, de itt csak mindenki felemeli az esernyőt, és közelebb húzza magához a nyolcfontos fish and chipset. Meg az ötfontos sört, nehogy tovább vizezze a szemerkélő eső.

Azért az olimpia nem szállta meg egész Londont, sőt, alig merészkedik a hivatalos helyszíneken túlra. A főbb csomópontokon ugyan diákok hirdetik nagy táblán, hogy ők aztán ismerik Londont, de azért az olimpia leglátványosabb jele, hogy felmárkázott mellénybe bújt munkások nyomkodják a gyalogosok helyett a lámpákat irányító gombokat a belváros zebráinál. Hátha valaki olyan messziről jött, ahol se gomb, se lámpa, de még zebra se. Ja, és van olimpiai sáv, amit a buszmegállóban várakozó hindu hipszter szerint csak a rendőrök, meg az aranyérmesek használhatnak. A haverja szerint ezüstéremmel is rá lehet hajtnai, olyan komolyan bólogatnak, hogy egy pillanatra majdnem el is hiszem.

A Hyde park bejáratnál a Korán tanításait magyarázzák lelkes pakisztáni fiatalok pár vihogó, szeplős tinilánynak, tőlük pár méterre pedig imaklubot tart a közeli anglikán templom ifjúsági tagozata. Minden olyan, mint egy átlagos, szürke nyári napon. Csak időnként random felüvölt lelkesen pár eltévedt dél-koreai szurkoló.