Sziszifuszi munka, de lehet alkotni

„A magyar viszonyokat egy az egyben ide nem hozhattam át, de úgy építhettem fel a pólót, ahogyan elképzeltem. Mindig azt gondoltam, a klubok nem jók a nőknek, csak a központosítás. Szabad kezet kaptam. Érvényesült a felfogásom: a játékosokat mindenre meg kell tanítani, mondta Fekete Szilveszter, aki 2007-ben kapta meg az angol női vízilabda-válogatott felkészítését.

Előtte pályázott magyar női kapitánynak, de az elnökség Szilágyi Péterre szavazott, így újra elhagyta az országot. Szilágyi ugyan pár hónap után lemondott, de akkorra már Fekete elfogadta a britek ajánlatát.

Az 56 éves szakember négy évig védett, és tizenegy évig edzősködött Olaszországban. Amikor Kemény Dénes hazatért 1996 végén, felmerült: ő lesz a segítője.

„Dénessel barátok lettünk kint, azok is maradtunk, ha Manchesterben jár, mindig találkozunk. Beszéltünk a feladatról, de tovább nem jutottunk.”

A 78-as világbajnokságon ezüstérmes Fekete végül a BEAC-nál vállalt munkát 1999-ben, de pár szezon után elfogyott a pénz, majd Egyiptomba került.

Hat éve kezdte a sziszifuszi munkát Manchesterben. Nem volt komolyan vehető válogatott – hat állandó játékos mellett mások csak alkalomadtán csatlakoztak –, a sportág abszolút amatőr alapokon szerveződött. Jelenleg négy osztály van, de az amatőrizmus nem változott.

„Rögtön az elején feltették nekem a kérdést, hányadik lesz a válogatott az olimpián. Nem azért értetlenkedtem, mert nem ismertem a viszonyokat, hanem egy amatőr csapattól lehetetlen elvárni bármit is. Arról nem beszélve, pillanatnyilag sem tudjuk megmondani, kik lesznek az ellenfelek, hiszen az olimpiai mezőny májusban alakul ki. Visszakérdeztem, mit gondolnak jó eredménynek? Erre azt válaszolták: súlyos vereség ne legyen, és nyerjünk egy-két meccset. Ekkor megnyugodtam magamban, és iróniára váltottam: ha két meccset megnyerünk, akkor megnyerhetjük az olimpiát is. A csapatok ugyanis egyformán erősek, egyik sem emelkedik ki. Ha kettőt nyerünk, bárkit megverhetünk.”

Az olimpiai lebonyolítás kissé furcsa: a csoportmeccsek lényegében nem számítanak, a csoport negyedik helyezettje is továbbjut. Az egyenes kiesésben tehát két győzelemmel döntőbe lehet kerülni.

„Mi most ott tartunk, hogy az ellenfeleknek jól kell játszaniuk ellenünk, különben már nem tudnak legyőzni. Egy biztos, ciki vereségünk nem valószínű, hogy lesz. Mi alanyi jogon ott vagyunk, de kiharcoltuk, hogy a januári Európa-bajnokság nyolc csapata közt is ott legyünk. És annál nagyobb elismerést talán nem is kaphattam volna, mint hogy azt mondja egy kolléga, jobban örült volna a németeknek az Eb-csoportban, mint nekünk. Ha csak ebből a megállapításból indulok ki: a földrész hetedik legjobbja vagyunk.”

„Mivel az olimpián hazai pályán leszünk, még több kijöhet a csapatból, de nem szabad áltatnunk magunkat: racionálisan mindenki erősebb nálunk, de már nem annyival, hogy ne legyen esélyünk jól játszani bárki ellen. Úgy érzem, mindent megtanultak a játékosaim, ami tanulható. Minden más csapatban van 2-3 extra tudású játékos. Idáig nálunk nem emelkedett ki ilyen kaliber. Nincs klasszisunk pillanatnyilag, aki, ha kell, eldönti a meccset. Szerintem több játékosban is benne van ez a kivételes képesség, csak rutin és hit kell hozzá, hogy kijöjjön belőle.”

A brit válogatott körülbelül nyolc helyet javított öt év alatt, mert a B-csoportos Eb hatodikja is volt.

„El kellett hitetni a játékosokkal, hogy van kifutása és jövője ennek az egésznek, hogy áldozzák fel a családot, karriert, mert egyszer megéri. És most már megéri, már kapnak ösztöndíjat a legjobbak mellett mások is. Most már nem kell elmenniük négy órában dolgozni, éjjel szupermarketben pultokat feltölteni. A reggeli edzésre többen onnan estek be, fáradtak voltak, mondanom sem kell. Az uszoda viszont csak hajnalban volt szabad, mert itt, aki fizet érte, az megkapja. Most már jobban tudnak figyelni a sportra. Ahhoz képest, hogy hat játékossal indultam, később, mikor kialakult a 20 fős keret, egy 25-ös keskeny medencében edzettem, ahol alig fértünk el egymás hátán. Látva a kézzel fogható fejlődést, a nagyok elleni egyre jobb eredményeket, egyre jobb körülményeket kaptunk. Változott az edzésidő, az uszodabeosztás, most már ötvenes medencét kaptunk. Korábban nem tudtunk meghívni csapatokat, mert szabályos körülmények között nem volt hol játszani velük.”

„Most már harc van a kerettagságért, és két klubcsapatunk van a női Bajnokok Ligájában a legjobb 8 között, és azért a legjobbaknak is össze kell kapniuk magukat, hogy megverjenek minket. Ahogy válogatott szinten is. Az elején nem akart senki edzőtáborozni velünk, már meghívnak a legjobbak is, mert a legjobbak is tudnak fejlődni ellenünk. Hálás köszönet elsősorban a magyar kollégáknak és a szövetségnek, nélkülük elképzelhetetlen lett volna, hogy erős ellenfelekkel edzhessünk és tanulhassunk."

A brit válogatottat 2010-ben a magyar bajnokságba is benevezték, hogy jobban tudjon fejlődni. „A magyar bajnokságban kikaptunk minden klubcsapattól, de mivel többfordulós a bajnokság, le is győztük őket. Megvertük a bajnok Dunaújvárost, az Egert, a BVSC-t többször is. Magyarországon magyar játékvezetőkkel nem kis teljesítmény.”

Fekete eközben nem hagyta, hogy beleszóljanak a munkájába, mert az volt az elve: a módszerek megteremtéséért hívták az országba. Így ha jó szándékkal valaki szeretett is volna tanácsot adni neki, általában figyelmen kívül hagyta. „A menedzsmentszemlélet itt érződik, hatott rám is. Mivel azonban a pólóhoz nem értettek, elfogadták, hogy jobb lesz, ha rám hallgatnak. A tanácsok elfogadásával nincs problémám, ha értelmesek. A probléma akkor van, ha az akarja irányítani a programot, akinek semmi ismerete nincs a nemzetközi szintű vízilabdázásról. Lehet, hogy egyébként jó menedzser egy vállalatnál, de a sport kicsit más.”

Vannak országok, ahol a bőség miatt sokakról lemondanak, mert rosszul lőnek, nem elég izmosak, vagy rossz a lábtempójuk. Otthon több gondot kellene fordítani az egyéni képzésre. Ezt én is itt láttam, tanultam meg igazán. Ahol van lehetőség a válogatásra, ott sokszor elhanyagolják a kisebb tehetségeket, később érőket. Aki Manchesterbe jön dolgozni, itt azokból lehet válogatni.”

„A menedzselés fontosabbnak látszik, mint a tényleges munka a játékosokkal. Ettől nehéz az itteni közeg. Megtalálni az egyensúlyt, és csak annyit megengedni, amennyi valóban használ. A játékosokkal is sok a megbeszélés. Egyénileg is, csapattal is. Ez is más, mint az otthoni tapasztalat. Ott mindenki rohan edzés után, pedig sokat segít, különösen a női csapatnál, a beszélgetés. Az edzésprogramok, videózás és a napi 2-3 edzés kitölti a napot. Van, amikor még bokszolnak is lányok.”

Fekete úgy véli, Oroszországban sincs sok igazolt játékos, nincs nagy merítési lehetőség, de azt a keveset nagyon jól képzik és felkészítik. Ott sincs sok csapat és erős bajnokság, de a válogatottak együtt vannak, ettől erősebbek lesznek, együtt többet képesek kihozni egymásból. Sokat kell dolgoznia – reggeltől estig az uszodában van -, de ezért nem panaszkodik. A családja nem kísérte el, de gyakran látogatják.

„A család nehéz ügy. Sokévi távollét után hazamenni, újra kezdeni mindent, kialakítani valamit nem volt könnyű. Másodszor szinte lehetetlen.  A mostani döntésünk, hogy így oldjuk meg az életünket."

A két válogatott január 18-án egymással játszik az Európa-bajnokságon, a magyar csapatnak létfontosságú a győzelem, különben az olimpiai részvétel is elúszik.