1976 - Montreal: Afrikai bojkott

2012.04.17. 14:02 Módosítva: 2012.04.17. 15:20
Először fordult elő a játékok történetében, hogy országok, melyek meghívást kaptak, együttesen bojkottálják az olimpiát. Hiába nevezett 119 ország a montreali olimpiászra, a megnyitóünnepségen csak 94-en vonultak fel, míg a záróeseményeken már csak 84 ország sportolói vettek részt. Az afrikai államok ugyanis követelték a NOB-tól, hogy zárja ki Új-Zélandot, miután egy kivi rögbicsapat elfogadott egy Dél-Afrikába szóló meghívást. Az apartheid miatt embargós ország amúgy nem vett részt az olimpián, de az afrikaiak nem tudták megbocsátani az új-zélandiaknak, hogy elmentek a túrára. Mivel a NOB nem engedett a zsarolásnak, az afrikai országok nagy része visszaléptette csapatát.

A magyar érmesek

Aranyérem: (4)

atlétika - Németh Miklós (gerelyhajítás), torna - Magyar Zoltán (lólengés), vívás - Tordasi Ildikó (női tőr), vízilabda - Csapó Gábor, Cservenyák Tibor, Faragó Tamás, Gerendás György, Horkai György, Kenéz György, Konrád Ferenc, Molnár Endre, Sárosi László, Sudár Attila, ifj. Szívós István

Ezüstérem: (5)

birkózás - Balla József (szf., 130 kg), súlyemelés - Kőszegi György (lepkesúly), k-k - Sztanity Zoltán (K-I 500m), Csapó Géza (K-I 1000m), Női K-II 500m (Pfeffer Anna, Rajnai Klára)

Bronzérem: (13)

torna - Egervári Márta (női talaj), vívás - Kulcsár Győző (párbajtőr), Női tőr csapat (Bóbis Ildikó, Kovács Edit, Maros Magda, Rejtő Ildikó, Tordasi Ildikó), birkózás - Réczi László (kf., 62 kg), cselgáncs - Tuncsik József (pehelysúly), súlyemelés - Baczakó Péter (középsúly), öttusa - Csapat (Kancsal Tamás, Maracskó Tibor, Sasics Szvetiszláv), k-k - K-II 1000m (Bakó Zoltán, Szabó István), Wichmann Tamás (C-I 1000m), C-II 500m (Buday Tamás, Frey Oszkár), C-II 1000m (Buday Tamás, Frey Oszkár), Rajnai Klára (női K-I 500m), kézilabda - Női csapat (Angyal Éva, Berzsenyi Mária, Bujdosó Ágota, Horváth Klára, Nagy Ilona, Nagy Mariann, Németh Erzsébet, Pacsai Márta, Pethő Zsuzsanna, Sterbinszky Amália, Toman Rozália, Tóth Harsányi Borbála, Tóth Harsányi Katalin, Vanya Mária)

Ennek ellenére remek hangulatban telt el a XXI. Olimpia, még az sem okozott gondot, hogy a nagy kanadai tél miatt nem készült el az olimpiai stadion tornya - helyén egy óriási munkagödör éktelenkedett. Az atlétákat azonban ez nem zavarta. Először fordult elő, hogy a férfi sprintszámokban nem nyertek érmet az amerikaiak. Százon a trinidadi Hasley Crawford, kétszázon pedig a jamaicai Donald Quarrie diadalmaskodott. Az Egyesült Államok a 4x100-as arannyal vigasztalódott. Szintén történelmi tettet hajtott végre a kubai Alberto Juantorena, aki elsőként nyert ugyanazon az olimpián négyszázon és nyolcszázon. Duplázni tudott a finn Lasse Viren is, aki megismételte müncheni 5000-es és 10000-es sikerét. Négyszáz gáton pedig egy bizonyos Edwin Moses győzött, aki aztán a nyolcvanas évek közepéig egyeduralkodóvá vált ezen a számon. Még nála is tovább tartott a kalapácsvető aranyérmes Jurij Szedih uralkodása, aki még Gécsek Tiborral is nagy harcot folytatott a kilencvenes években. A mieinknek is volt miért örülniük, Németh Miklós első kísérletére világcsúcsot dobott gerelyhajításban, s ezzel meg is nyerte a versenyt. A '48-as londoni olimpia kalapácsvető bajnokának, Németh Imre fiának eredményét szinte kívülről ismerte az ország, ugyanis sokáig 94-58 volt autójának rendszáma.

Úszásban a férfiaknál tovább folytatódott a Münchenben megkezdődött amerikai hegemónia. John Naber négy aranyat nyert (100 és 200 hát, valamint két váltó), s ebből a kétszáz hátat fantasztikus, két percen belüli idővel hozta. James Montgomery három bajnoki címmel (köztük két váltó) gazdagodott, méghozzá úgy, hogy ő úszott először 50 másodpercen belül száz gyorson. Nem sokkal maradt el tőlük Brian Goodell sem, aki a 400 és az 1500 méteres gyorsot abszolválta sikerrel. A nőknél az NDK-sok szinte lekopírozták az amerikai fiúk teljesítményét, sikerük értékét erőteljesen csökkenti, hogy azóta bevallották: mindenki doppingolt közülük.

Egyedi gyakorlatával nyert lólengésben Magyar Zoltán. Az általa kitalált (rajta kívül csak a magyar Donáth Ferenc tudta megcsinálni) kápa közti átfogásokkal ("Magyar-vándor") senki sem tudott versenyre kelni. A női torna eközben szinte gyermekversennyé avanzsált. A legnagyobb sztár, a román Nadia Comaneci mindössze tizennégy éves volt - ennek ellenére három arannyal gazdagodott (Egyéni összetett, gerenda, felemás korlát), s a sportág történetében egyedülálló módon hétszer kapott maximális - tízes - pontszámot. Az aranyak tekintetében nem maradt el tőle a szovjet Nelli Kim sem, aki ugrásban, talajon és csapatban diadalmaskodott.

Hatalmas botránnyal ért véget az öttusa-viadal. A szovjet Borisz Onyiscsenko - Balczó mögött második lett Münchenben - kissé átalakította párbajtőrét, s egy gombnyomással akkor ért el találatot, amikor akart. A turpisságra akkor derült fény, amikor a britek több asszót megóvtak, nem érzékelvén Onyiscsenko találatait. A szovjetek örülhettek viszont a súlyemelő számok után, az ólomsúlyú Alekszejev például már kétszeres bajnoknak vallhatta magát.

Nem maradt viszont vívóarany nélkül a magyar csapat: a férfiak gyengélkedését Tordasi (Schwarzenberger) Ildikó feledtette tőr aranyával. Ismét a dobogó tetejére állhattak vízilabdázóink: a Faragó Tamás vezérelte együttes magabiztosan nyerte a tornát. Először szerepelt a játékokon a női kézilabda, ahol a magyar válogatott - a szovjetek és az NDK mögött - bronzérmet szerzett.

Harminchárom éremből csak kettőt engedett ki a kezéből a "keleti blokk" kajak-kenuban, míg az ökölvívó versenyek amerikai-kubai háziversennyé váltak. Mivel az amerikaiaknál olyan sztárok öklöztek, mint "Sugar" Ray Leonard, Michael és Leon Spinks, ezért nem meglepő, hogy a különversenyt 5:3-ra ők nyerték.

Éremtábla
     arany  ezüst  bronz  összes
 1.  Szovjetunió 47 43 35 125
 2.  NDK 40 24 26 90
 3.  Egyesült Államok 34 35 35 104
 4.  NSZK 10 12 17 39
 5.  Japán 9 6 10 25
 6.  Lengyelország 8 6 11 25
 7.  Bulgária 7 8 8 23
 8.  Kuba 6 4 3 13
 9.  Románia 4 9 14 27
 10.  Magyarország 4 5 13 22