Itt vagyok boldog, mert meghallgatnak

Jóllehet a pekingi után a londoni olimpiára nem jutott Arraceli Navarro spanyol kardvívónő, edzője, Navarrete József ötéves szerződést kapott, mert elégedettek voltak a munkájával.

A csapatban olimpiai ezüstérmes, egyéniben olimpiai negyedik szakember azonban nem hosszabbított, és visszatért Magyarországra.

„Álmomban nem gondoltam, hogy én még valaha szerepet fogok kapni az általam oly nagyra tartott magyar vívásban. Így viszont kicsomagoltam a régi melegítőm, a hazámét. Újra magamra vettem, mert a mostani szériából eddig még nem kaptam, de ez nem is érdekelt. Szerencsére könnyen belefértem, és nagy lelkesedéssel vágtam bele a hazai munkába. Sokan mondhatják, hülye vagyok, bolondságot csináltam, nyugis állást hagytam ott, de engem nem érdekel, mert boldog vagyok, hogy szükség van rám, és mert meghallgatnak itthon. Újra fontosnak érzem magam, ez pedig egy fantasztikus érzés” – kezdte az Indexnek a tatai edzőtáborban Navarrete, aki Somlai Béla kapitány másodedzője.

Somlai Szilágyi Áronnal a csúcsra ért Londonban, és más feladata nem is lehet, minthogy újra egy eredményes kardcsapatot hozzon létre, ha már a 2012-es olimpiáról, történetében először hiányzott a legeredményesebb magyar csapat.

„Bemutatkozni szerencsére senkinek sem kellett, mert az edzőtáborokból ismertek már, csak akkor a másik oldalon álltam. A bemelegítés, a gimnasztika, a kondicionális és taktikai felkészítés is a feladatom lesz a válogatottnál, emellett visszakaptam gödöllői tanítványaimat, például Benkó Rékát, aki szintén éppen csak lemaradt az olimpiáról” – mondta sugárzó büszkeséggel a korábbi világbajnok, akivel a keret tagjai a napokban épp a londoni csapatcsörtéket elemezték.

„Szép a feladat, hogy újra a világ legjobbjai között legyünk, ehhez tehetséges versenyzőink vannak, elég csak Szilágyi Áronra gondolni, aki kizökkenthetetlenül, ellenállhatatlanul lett olimpiai bajnok. Az egymás közötti asszókban is olyan lelkesedéssel vív, hogy fantasztikus nézni. Szinte infúziót kapnak tőle a többiek. Áhítat, jól emlékszem a szóra, ugye? Na, az sugárzik róla. A többieket is magával ragadja, ami csak jót jelenthet az augusztusi, budapesti világbajnokság előtt” – jelentette ki.

Kifejtette, mindig is csapatembernek tartotta magát, pedig tíz éven át volt a világranglista legjobb nyolc kardozója közt. Csapatban szeret ezúttal is dolgozni.

„Lehet, hogy általam csak jobban elgondolkodnak a fiúk, mit kell másként csinálni. Lehet, ugyanazt fogjuk gondolni egy meccs előtt, milyen stílusban, hogyan kell vívni. De az is lehet, hogy a hatásomra kezdenek el másként vívni. Ez egy nagyon sok összetevős játék pillanatnyilag, a nyitottság, egymás véleményének tisztelete viszont nagyon fontos. Mivel vívó voltam, ezt is megtanultam. És mivel vívó voltam, akár meccs közben is tudok segíteni, mert egy tekintetből is meg tudom esetleg állapítani, mikor veszítette el a fonalat valaki. Velem is megtörtént, olimpiai egyéni érmem múlt rajta. Kifolyt a víz a kezem közül” – állította.

Navarrete új külsővel tért haza, kopasz lett. Azt sem titkolta, nem véletlenül. „Istenem, ha nem fog hullni a hajam, újra olyan mikrofonfrizurám lesz, mint régebben volt" - viccelődött széles mosollyal.

„Azt mondják az orvosok, szerencsés vagyok, mert a stressz nem a szívemre ment, így nem infarktust okozott, egyszerűen csak hajhullást. Aztán miután foltokban hullott, nekiestem a géppel. De egyébként jól vagyok, az életvitelem a régi, a félig kubai, nyughatatlan habitusom is, igazából kint sem változtam semmit. Annál pedig nagyobb örömöm nem lehet, minthogy a hazámért dolgozzak” – összegzett.