Ha valaki férfinak született, az is marad

Azt gondolhatnánk, hogy semmitől sem áll távoltabb a tolerancia bajnokának szerepe, mint a Ultimate Fighting Championshiptől. A világ legnagyobb ketrecharcos-szervezete ugyanis leginkább a konzervatívabb beállítottságú férfiak körében népszerű – még akkor is, ha ez a rengeteg fekete és latino rajongó miatt egyáltalán nem jelent republikánuspártiságot. Ráadásul a szervezet az Egyesült Államokon kívül leginkább olyan macsóbeállítottságú országokban népszerű, mint Brazília, ezért azután tisztán piaci alapokon nehéz megmagyarázni, mitől is vált a UFC úttörővé a küzdősportok toleranciaküszöbének emelésében.

A főnök biztat a coming outra

A küzdősportok talán az edzőtermi intimitás, a sűrű testi kontaktus miatt sem annyira elfogadók a homoszexuálisokkal – Thaiföld kivételével, ahol például a filmben is megörökített történet szerint Parinya Charoenphol thai-boksz harcosként verekedte össze az átoperálásához szükséges pénzt, majd már nőként boxiskolát nyitott. Tavaly azonban a profi bokszban megtört a jég, amikor a jónevű pehelysúlyú, Orlando Cruz az AP hírügynökségnek adott interjújában elárulta, hogy már belefáradt a titkolózásba, ezért inkább bevallja, hogy ő évtizedek óta a férfiakhoz vonzódik, és ezt nem is szégyelli. Cruz coming outja mögé felsorakozott a családja, edzője és menedzsere is.

A melegtéma idén már a ketrecharcban is napirendre került. Az eddig csak férfiakat felvonultató UFC ugyanis 2011-ben a Strikeforce felvásárlásával a rivális szervezettel szerződésben lévő női versenyzőket is megkapta. Ez alkalmat adott arra, hogy a harmatsúly fotogén bajnokára, Rhonda Rouseyra építve felfuttassák a női ágat is – igaz, a férfiak nyolc súlycsoportja helyett csak egy kategóriában. Rousey idén februárban már az egyik UFC-gála főmeccsét vívta Liz Carmouche-sal, akiről már régóta lehetett tudni, hogy leszbikus, de ez csak a nagy felhajtással övezett esemény idején vált széles körben tárgyalt témává.

Ronda Rousey (felül) és Liz Carmouche

Fotó: Jeff Gross

A tolerancia terjedését jellemzi, hogy a UFC Carmouche szexuális preferenciáját nem söpörte a szőnyeg alá, hanem honlapján kifejezetten pártoló, támogató módon írt róla, miszerint a harcos, bár nem veri nagydobra másságát – a küzdőtéren azért szivárványszín fogvédőt visel -, „mindenképpen példaként állítható a melegközösség elé”. A UFC befolyásos promótere, Dana White pedig Carmouche-sal példálózva egyenesen coming outra bíztatta a ketrecharcosok között másságukat rejtegető homoszexuálisokat.

Bár korábban már volt olyan sztárbunyós, aki kijelentette, hogy nem szívesen birkózna melegekkel, Carmouche UFC-debütálása egyértelműen pozitív visszhangot váltott ki. De az első transznemű ketrecharcos felbukkanása – még ha nem is a UFC-ben, hanem sokkal kisebb Championship Fighting Aliiance-ban – már többeknek megfeküdte a gyomrát.

Olyan volt, mint amikor Cris Brown verte Rihannát

A most 37 éves Fallon Fox már 5-6 éves korától fogva érzett „valami tudat alatti sürgetést", és gyerekkorában titokban rendszeresen az anyja és a nővére ruháiban parádézott a tükör előtt. De csak akkor döbbent rá, hogy valójában nő akar lenni, amikor 17 évesen a népszerű Phil Donahue Show-t nézve találkozott a „transznemű” kifejezéssel. A felismerés ellenére az Ohio állambeli Fox 20 évesen gyereket nemzett – lánya ma is vele él –, és tengerészként szolgált az Enterprise repülőgép-hordozón. Leszerelése után főiskolai tanulmányokba fogott, de ott állítása szerint a nemiségével kapcsolatos problémák miatt képtelen volt beilleszkedni, ezért végül teherautó-sofőrként kezett el dolgozni. Így gyűjtötte össze az átoperálásához szükséges pénzt 2006-ra. A mellnagyobbításra és a genitális transzplantációra Thaiföldre utazott, ahol hat hétig feküdt a bangkoki kórházban, de az arcplasztikát már odahaza csináltatta.

Fox 2011-ben vívta első hivatalos mérkőzését, és márciusban - három amatőr és egy profi győzelem után - Floridában is simán győzni tudott. Azonban egészen addig sem ellenfelei, sem a versenyeket ellenőrző hatóságok nem tudták, hogy transznemű. Csak a floridai meccs után kezdtek el szivárogni a hírek arról, hogy a licencével valami nem stimmel, de Fox elébe ment a találgatásoknak, és bejelentette, hogy férfiből operáltatta át magát nővé. Az engedélyével kapcsolaltos ügy azóta sem tisztázódott, de akkor már nem ettől volt hangos a sportsajtó, hanem magától Foxtól - akinek amúgy 37 évesen már vajmi kevés esélye lenne, hogy a csúcsra érjen.

A reakciók ellentmondásosak voltak, de mivel nem a sport egyik nagy csillagáról volt szó, ezért igazán csak Matt Mitrione nyilatkozatánál borult ki a bili. Történt ugyanis, hogy az MMA Hour nevű népszerű műsor hétfői adásában a nehézsúlyú, de középszerű harcos teljesen kikelt magából Fox ellen. Mitrione hazug, beteg, szociopata, gusztustalan kreténnek minősítette Foxot –akire egyébként következetesen csak hímnemű névmásokkal utalt -, mivel „kromoszómái szerint” férfi, amit nem lehet „csak úgy" megváltoztatni. Mitrione a maga szórakoztató stílusában odavetette még, hogy amikor Fox győztes meccseit nézte, nem bírta kiverni a fejéből a gondolatot: „Chris Brown és Rihanna óta nem láttam még férfit ennyire megverni egy nőt”.

Bár Mitrione a ketrecharc egyik közismert humorzsákjának számít, tirádáját a UFC vezetése mégsem nem vette viccszámba. A szervezet azonnal reagált, a magyar sportnyilatkozatokhoz képest szokatlan egyértelműséggel leszögezte, hogy „a UFC a melegek barátja és szövetségese, és minden sportolójától megköveteli azt, hogy tisztelettel és elfogadással viszonyuljon sporttársaihoz”, és felfüggesztette Mitrione-t.

A probléma ugyanis az volt, hogy Mitrione nem a transzneműséggel kapcsolatban felmerülő tisztességtelen versenyelőnyt hozta fel Fox-szal szemben, hanem úgy általában a transzneműséget vette célba. Ez pedig a szabadságjogokat még szervezeti szinten is számon tartó Egyesült Államokban elfogadhatatlan.

Mennyi férfiizom marad a transznemű nőn?

Pedig sportetikai szempontból Fox versenyeztetése joggal kifogásolható – ezen az alapon kritizálta a kaliforniai sportbizottság engedélyét például Cain Velasquez nehézsúlyú világbajnok, és ezen az alapon utasította vissza a Fox-szal való küzdelmet Peggy Morgan. Rhonda Rousey, a regnáló női világbajnok pedig a tőle megszokott keresetlenséggel csak annyit mondott: „attól, hogy levágja a pöcsét, még mindig egy férfi csontszerkezetével rendelkezik".

Ez azonban nem ilyen egyszerű.

Elvileg az, hogy egy transznemű mennyit őrzött meg férfias jellemzőiből, és mennyire haladt előre teste a nővé alakulás útján, objektív módon meghatározható. Az illetékes amerikai sportszövetség 2012-ben már ki is dolgozott egy kritériumrendszert a transzneműek versenyeztetésére, melyben többek között az elvégzett műtétek igazolásaira és hormonszint-vizsgálatra van szükség ahhoz, hogy valóban a nők között versenyezhessen az illető. Ennek alkalmazására azonban eddig nem votl szükség.

Az ügyre rámozduló szaksajtó természetesen annak is alaposan utánajárt, hogy a nővé való átoperálás és az azzal együtt járó hormonális kezelés tényleg eltünteti-e a férfi fizikai fölényét. A nemváltó operációk két elismert szakértője, Marci L. Bowers és Sherman Leis egybehangzóan állítják, hogy a hormonkezelések hatására a csontsűrűség és az izomtömeg semmiképpen nem haladja meg a nőkét, ezért Fallon Fox joggal indul az ő kategóriájukban.

Johnny Benjamin amerikai orvosszakértő, MMA-specialista viszont arra figyelmeztetett, hogy a transzneműség hatásainak kutatása még gyerekcipőben jár. Ezért sem a megmaradt fizikai előnyökről, sem pedig a beavatkozások egészségügyi kockázatairól nem tudunk eleget ahhoz, hogy jó lelkiismerettel lehessen engedélyezni a transzneműek indulását az egészen elképesztő fizikai követelményeket támasztó MMA-ban.

Az ügyben tehát az egy percig sem volt kérdéses, hogy egy transzneműnek van-e joga a versenyzéshez - probléma csak azzal van, hogy vajon mennyire számít nőnek a bunyóhoz.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!