Előd
8 °C
17 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Szó nincs itt vízi dzsúdóról

2013.04.26. 15:03 Módosítva: 2015-05-11 04:11:05
A magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya, Benedek Tibor nem csak a keretet és a játékstílust formálja át, de a felkészülésben is új utakat keres. A játékosok erőnléti edzéseit Horváth Tamás, háromdanos dzsúdómester vezeti. Szívós Mártonék nem verekedni tanulnak, de néhány hasznos mozdulatot azért elsajátíthatnak, amivel könnyebben küzdhetnek a vízben is.

A Testnevelési Egyetemen is oktató Horváth Tamást még az ősszel, a kapitányi feladatára készülve kereste meg Benedek Tibor, aki új típusú erőfejlesztő módszerek után kutatott. „Le akartam számolni a súlyzós szemlélettel, át akartam állni a test-test elleni képzésre. Olyan szakemberre volt szükségem, aki ért ehhez. Azt sejtettem, hogy a birkózás vagy dzsúdó lehet az a műfaj, ahol megtalálom azokat a páros gyakorlatokat, amelyek hatékonyak lehetnek, így került képbe Horváth Tamás, akit egy ismerősöm ajánlott” – mondta Benedek.

A kapitány Horváth több edzésvezetését megnézte, tetszett neki, így a dzsúdóedző összeállított egy olyan programot, ami szerinte jól szolgálja a vízilabdások felkészítését. „Labdajátékosokkal dolgoztam már korábban, de pólósokkal még nem. Nem jártam vízilabdameccsekre, mindig drukkoltam nekik, de szakmai szemmel sohasem figyeltem a játékukat” – mondta Horváth.

Horváth Tamás névjegye

43 éves, 3 danos dzsúdómester, személyi edző. A Testnevelési Egyetem Küzdősportok Tanszékén oktat nyolc éve, az óvodáskorúaktól a felnőttekig vannak tanítványai. Ma is aktív versenyző, masters kategóriában, a -100 kilós súlycsoportban világbajnoki második és harmadik volt, az Eb-ken két bronzot szerzett.

A felkérés elfogadása után Benedekkel közösen elemezgették a meccseket, és Horváth ezek alapján találta ki, mely fogások, szabadulások, fogásbontások lehetnek hasznosak a vízben is. A pólósokkal januárban kezdett el dolgozni, már több mint tíz közös edzésük volt. Azt azonban ő és Benedek is leszögezte, nem a dzsúdó van a tréningek középpontjában, nem az a cél, hogy esetleg sportszerűtlenül szerezzenek előnyt a meccs hevében. „Szó nincs itt vízi dzsúdóról, nem verekedni vagy ketrecharcolni tanulunk. Minden a vízilabdának van alárendelve, nem kezdeményezünk olyan fogást, ami sérülést okozhat” – mondta Horváth.

Az edzések 60-90 percesek, amit négy részre bontanak, a bemelegítés után tartják a küzdőgyakorlatokat, amit a súlyzó nélküli erősítő program, majd a lazítás követ.

„Először egy kicsit idegenkedve fogadtak a játékosok, tartottam egy rövid tájékoztatót, elmondtam, mit szeretnék., majd ráhangolódtunk a gyakorlatokra és olyanok lettek, mint a nagy gyerekek.”

A küzdőgyakorlatokban is a játékosság dominál, jó taktikai és cselezőkészség kell hozzájuk, egyik alapfeladat az, hogy az egyik játékosnak meg kell próbálni megérinteni a másik feje tetejét, miközben az elhajlással próbál menekülni, de gyakorolják az álló helyzetű szkanderozást is. Kibillentő, az egyensúlyvesztésre irányuló feladatuk is van, és hogy közelebb kerüljenek meccsszituációkhoz is, átölelő, bebújó fogásokat is tanulnak.

Horváth azt is oktatja, hogy ha ráfognak valaki csuklójára, azt melyik irányba forgatva tudja leggyorsabban kiszabadítani, de a fojtás ellen is tanított már védekezést. Ahogy vízben is folyton lóg valaki a másik nyakán, az edzéseket is párban, vagy hármasban végzik a játékosok. „A lényeg az, hogy minél többet legyenek kontaktusban, így folyamatosan kontrollálniuk kell minden mozdulatukat. Az volna a cél, hogy ezek a vízben is rutinszerűvé váljanak. Néhány meccsen már kipróbálhatták, de nagyképűség lenne azt állítanom, hogy valaki miattam szabadította volna ki jobban a kezét, és emiatt lett eredményesebb. Amit láttam, az a közeg érdeme, a válogatottba behívott 25-27 játékos mindegyikében óriási a bizonyítási vágy, sokkal jobban küzdenek, azért is, hogy stabil emberekké váljanak.”

A párosgyakorlatok az erőfejlesztésben is szerepet kapnak, gyakran kell cipelniük egymást különböző testhelyzetekben. „A súlyzózás szerepe túlértékelt volt, az volt a szemlélet, hogy aki fekve nyom 120 kilóval, az terhelhető. Ez nem egészen így van, a hasznos erő sokszor nem is látszik valakin. Jómozgású sportolókról van szó, de a súlyzózással szemben objektíven nem lehet mérni a fejlődést a küzdelmi játékokban, azt azért látom, hogy ki az, aki ügyesebb ”. A pólósok elsősorban alkar-, felkar-, váll-, és ujjerősítést végeznek egymást toló, húzó gyakorlatokkal. Saját testükön kívül csak egy eszközt használnak, a medicinlabdát. Ahogy a gyerekek tornaóráin, a pólósoknak is kötelezőek a földön kúszó-mászó gyakorlatok, röviden a „pók, rák, nyuszi, fóka”.

Egyelőre mindenki ugyanazt az edzésmunkát végzi Horváthnál, – néhányan járnak hozzá különórára is – , de látja, nincsenek egy szinten a pólósok. Nyáron már többet tudnak együtt készülni, akkor posztok szerinti speciális képzést is tart, és a tornaterem mellett már a vízben is gyakorolnak, ahogy Benedek maximalizmusát ismeri, abból a szempontból is videózni fogják az ellenfelet, hogy ki mennyire verekedős.

Ahogy a hazai meccseken Horváth is ott ül a medenceparton, hogy elmondja, mit csinált volna ő egy-egy szituációban, úgy az ő edzésein is részt vesz a teljes edzői stáb, a kapusedzőtől a gyúróig. „Nem azért jönnek, hogy zsűrizzenek, gyűjtik a tapasztalatokat, mindannyian kíváncsiak, hogyan reagálnak a játékosok a különböző helyzetekre” – mondta a dzsúdóedző.