Ez a mesebeli sportágak olimpiája

Ezekben a napokban is zajlik Kolumbiában a világjátékok, amit némi képzavarral élve a nem olimpiai sportágak olimpiájának is nevezhetünk. A játékok programjában találni közismert, már olimpián is megfordult, világszerte elterjed sportágat, mint a ritmikus gimnasztikát, vagy a görkorcsolyát, de olyanokat, is amiről csak a legelvakultabb sportrajongók hallottak, és valószínűleg még ők sem tudják, hogy mire is megy ki bennük a játék.

A fistball nevéből megfejthető, hogy ököllel kell ütni a labdát, de arról még nem árulkodik, hogy hogyan. A fistballt nagyjából a röplabda és a tenisz keverékeként lehet leírni. A labdát itt is egy háló fölött kell átjuttatni három érintésből egy ötfős csapatnak, de nemcsak bokszolni lehet, hanem alkarral is lehet érinteni. A röplabdával szemben azonban akkor sincs vész, ha földet ér a labda. Az egy pattanás megengedett, mint a teniszben vagy lábteniszben, sőt taktikai elem is lehet. Kiszámíthatatlan, hogy a levegőben egyből, vagy csak pattintás után támadják meg a labdát a játékosok, akik csúsznak-másznak a 20x50 méteres,  két térfélre osztott játéktéren. A meccsek öt nyert játszmáig tartanak, egy győztes szetthez 11 pont kell.

A fistball, ahogy sok mást már a rómaiak is játszották, majd Goethe is tesz említést róla. A német vonal azóta is erős, 1893 óta rendeznek versenyeket, és 1968, az első világbajnokság óta, sorra gyűjtik a világbajnoki címeket. Rajtuk kívül Svájc, Ausztria és Brazília tartozik az élvonalhoz.

A világjátékok programjában az életmentés is külön sportágként szerepel. Itt persze nem arról van szó, hogy ki tudja szebben bemutatni a Heimlich-féle műfogást ahhoz, hogy minél előbb B-kategóriás jogosítványt szerezzen, és még autóroncsokból erővágóval sem kell kiszedni baleseteseket, hanem fuldoklókat helyettesítő bábukat mozgatnak úszva egy medencében vagy a tengerben. De vannak szörfdeszkán evezős számok is, és ha akaratlanul is, de az akadályúszással megidézik a korai olimpiákat is.

Azért a Baywatch-hangulat sem maradhat el, mert a tengerparton is futnak az életmentő versenyzők. Van, hogy zászlóért kell sprintelni, de mint a népszerű székes játékban, itt is eggyel kevesebb zászló van, mint ahány résztvevő. Akinek nem jut zászló, kiesik a sprintből. A legkeményebb azonban az összetett szám, az 1200 méteres távon úszás után, egy deszkán kell tempózni, majd tengeri kajakra váltanak, hogy végül egy tengerparti sprinttel érjenek célba.

Caliban természetesen egy ízig-vérig kolumbiai sportnak is helyet kellett adni, az angolul heavyball, spanyolul balon pesado néven futó labdajáték azonban nem egy népi játékból alakult ki, hanem a súlyemelőként hírnevet szerző Roberto Lozano Batalla találta ki tanítványai számára, hogy ne unják halálra magukat a testnevelés órákon. Hogy az érdeklődést kiváltsa saját fejlesztésű játéka iránt, azért ahhoz azt kellett hazudnia, hogy ez egy Egyesült Államokból származó sport.

A nehézlabdát kosárlabda pályán játsszák, itt azonban nem egy gyűrűbe, hanem egy, a pályára felfestett, 1,5 méteres átmérőjű körbe kell bejuttatni. Akkor van bent, ha a labda vagy az azt fogó játékos ezen a körön belül áll. A labda egyébként maga nem olyan nehéz, egy lapos röplabdába nyomnak némi habot, vagy tömik ki ruhával, ezt dobálják, illetve kezükben fogva próbálják átcselezni magukat a védőkön.

A frontlabda (frontball) is szerepel bemutatkozó sportágként a játékokon, ez a sport igazából a fallabda olyan változata, amelyikben a labdát nem ütővel hanem tenyérrel küldik falra a játékosok, és a testközeli élményt fokozza az is, hogy a meccseket nem elzárt ketrecben játsszák. Az 1930-as években feltűnő frontlabda elemei már a spanyol pelotában is megtalálhatók, csak itt egyetlen egy falra játszanak.

A magyarok nem állnak rosszul, sőt már több aranyérmet is szereztek, persze a legtöbbet a hagyományos sportágban, kajak-kenuban.