Etelka, Aletta
1 °C
5 °C

Vas sarkú cipőben nincs hanyattesés

2013.09.18. 16:38
A kötélhúzás nemcsak majálisok és egyetemek közötti versenyek félrészegen űzhető szórakozása, hanem komoly erőnlétet és kitartást is igénylő versenysport, ami még olimpián is szerepelt.

Kedden hajnalban a Szabadság hídon a Műszaki Egyetem és a Corvinus Egyetem hallgatói feszültek egymásnak egy hagyományos kötélhúzó versenyen. A kötél elszakadt, tízen megsérültek. Hogy milyen lenne egy igazi kötélhúzás, mikre kell figyelni, annak jártunk utána.

Nehéz meghatározni, hol is kezdődött a kötélhúzás története, de az biztos, hogy már az ókorban is kedvelt erőpróba volt, de akkor még a mitologikus tartalom is számított, a Nap és Hold, a fény és a sötétség harcát képezték le vele. A vikingek is jó mókának tartották, állatbőröket húzgálva erősítették fel magukat a fosztogató hadjáratok előtt. Később már királyi udvarokban is űzték lovagi tornákon, de alighanem a kikötők gyalogos hajóvontatói fejleszthették legmagasabb szintre kötélhúzó képességüket.

A kikötőkből aztán az egyetemekre, sőt még az olimpiára is eljutott a sportág. 1900 és 1920 között ötször volt programon. Az 1900-as párizsi játékokon a svéd-dán vegyes csapat győzött. A korszakra jellemző, hogy egy sérülés miatt egy újságíró ugrott be hatodik tagnak, így olimpiai bajnokká válva. A döntő amúgy is sporttörténelmi jelentőségű volt, a vesztes franciáknál szerepelt Constantin Henriquez de Zubiera is, aki az olimpiák első színes bőrű érmese lett.

A 1904-es Sant Louis-i olimpián nem volt meglepetés, hogy amerikai győztes lett, lévén a hat induló csapat közül négy az USA-ból került ki. Négy évvel később, Londonban is a vendéglátók taroltak, három érmet nyertek, és már meg is volt a botrány, az amerikaiak kiakadtak azon, hogy a liverpooli rendőrökből verbuvált csapat a szolgálati bakancsot használva jogosulatlan előnyhöz jutott. Olyan sokat azért nem segíthetett, mert a döntőben a liverpooliakat is elhúzták a londoni rendőrök.

Négy év múlva is látszott, ez a rendőrök sportja, de Stockholmban már a helyi csapat verte a londoniakat, a többi benevezett csapat, ki sem mert állni. Az 1920-as olimpián már volt öt induló is, de újra brit siker született.

A kötélhúzás azóta olimpia közelében sincs, de 1985 óta a világjátékokon szerepel, és kétévente világbajnokságot is rendeznek belőle. Bár a kötélhúzás, világban ismert nevén Tug of War, senki előtt nem ismeretlen Magyarországon, a versenysportnak még nincs nagy hagyománya. Székesfehérváron működik az egyetlen egyesület.

Az alapító Pipó Péter Írországban dolgozva ismerkedett meg a sportággal, az ottani bajnokságokon sok munkával érmet nyert. Hazatérve is folytatni akarta a kötélhúzást. Most egy 10-15 fős társaság élén vezeti a Maroshegyi Kötélhúzó Sport Egyesületet. Közülük többnek van sportmúltja, de nem feltétel a kigyúrt testalkat, korábbi öttusázó is van a csapatban, és már női csapatot is edzenek.

Maroshegyi Kötélhúzó Sport Egyesület(edzőpálya)
Fotó: Maroshegyi Kötélhúzó Sport Egyesület

Azt gondolják, hogy kötélhúzás erősport, pedig sokkal inkább szól a technikáról és a taktikáról, itt az ellenfél kifárasztása a cél. Kell az erő, de nem feltétlen a nagyon kigyúrt emberek kellenek ide, ők kötöttek és hamar besavasodnak, inkább a szikár, kitartók sportja ez

– mondta Pipó.

A húzók azért sokat erősítenek, a versenykörülményeket egy a kötelet tartó speciális géppel szimulálják.

A kötélhúzás szabályai röviden

Két nyolcfős csapat áll szemben a 33 méteres kötél két végén. A cél az, hogy egy fix középpontból négy méterre elhúzzák a másik csapatot. Minden meccs három húzásból áll, az a győztes, aki ebből kettőt megnyer. A nyolcfős csapatból a kötél végén állónak, az úgynevezett horgonynak különleges szerepe van. Ő nemcsak fogja, de a dereka körül és a vállán is átmegy a kötél, ezáltal ad stabilitást a csapatnak. A horgony afféle kormányos is, mivel nem dőlve húz, mint a többiek, jobban átlátja a versenyt. Az ő feladata, hogy ne legyen törésben a kötél, tehát mindenki egy irányba húzzon.

Az is nagyon fontos, hogy valaki hogyan fogja meg a kötelet, a testtartásnak kulcsszerepe van, húzni is kell, de ugyanakkor talpon is kell maradni. A kötélhúzók 45 fokos szöget zárnak be a talajjal. Mint Pipó elmondta, hogy ez igazán jól menjen, évekig kell tanulni a derék- és lábmunkát, már csak azért is, mert aki rosszul csinálja, súlyos sérülést szerezhet. Pipó is látott már derékszakadást verseny közben.

A kötélhúzás azonban nem számít veszélyes sportnak, mindennél fontosabb a biztonság. Már csak azért sem mennek aszfaltra, mint a Közgáz és a BME hallgatói kedden hajnalban. A hivatalos versenyeket gyepes területen rendezik, hogy a húzók ne csússzanak el, fixtalpú, vas sarokkal ellátott cipőt viselnek, a ruházatuk pedig szivaccsal van kibélelve, hogy a súrlódó kötél ne sértse fel a bőrüket. Pipó még nem látott versenyen kötélszakadást, szerinte egy jól tárolt és kezelt kenderkötél nem pattanhat el. Ők Írországból hozatják a kenderből készült 36 milliméter átmérőjű és 33 méter hosszú versenyköteleket. Az sérüléseket az is csökkenti, hogy a szabály szerint tilos elengedni hirtelen a kötelet, így minimalizálják a hanyatt eséseket.

Nem mindig szakad

A japánok a kötélhúzásban sem kispályáznak, a nahai kötélhúzó bajnokságon 200 méter hosszú, 40 tonnás kötélnél feszül egymásnak a város keleti és nyugati csapata. Olykor 30 percig is izmoznak, mire eldől a verseny. Hasonló versenyre Magyarországon is volt már példa, Dunaszekcső és Dunafalva lakosai a folyó felett húztak 400 méteres kötelet. Az 1997-es párharcban azonban el is pattant kötél.

A magyar csapatnak egyelőre nem sikerült világversenyre kijutnia, mivel itthon nincs konkurenciájuk a környező országokba járnak gyakorolni a székesfehérváriak. A világon 50-60 ország foglalkozik versenyszerűen a kötélhúzással. Körülöttünk szinte mindenhol van csapat, a szerbeket könnyen elhúzzák már Pipóék, de Európában meghatározó szerepet játszó hollandokkal, belgákkal és skótokkal még nem veszik fel a versenyt.