Tánccal ismertebb lettem, mint az arannyal

2014.06.09. 09:57
Czene Attila a Magyar Szabadidősport Szövetség elnöke lett, április végén pedig ezzel a poszttal a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke. Úgy gondolja, most megtalálta a számításait. Az olimpiai bajnok úszó már 2010-ben tagja lett az Orbán-kormánynak a sportért felelős államtitkárként, de a nyolc arannyal záruló olimpia után egy politikust tettek a helyére.

„Álszent vagy álságos lenne, ha ezeket a sikereket kis százalékban is a magaménak tudnám be, de így volt sorsszerű, hogy sikerekkel hagytam abba. Megtettem, amit kértek tőlem, hogy a sportot szakmailag alakítsuk át, ebben részt vállaltam, utána viszont egy politikusé lett az irányítás, aki értelemszerűen a politikusi vonalat viszi tovább. Én pedig így közelebb kerülhettem ismét a sporthoz, ebben jobban is érzem magam, ha sportpálya vagy sportolók közelében lehetek, bár a közigazgatásban is fontos tapasztalatokat szereztem. Jól érzem magam a bőrömben, a helyemen vagyok, jobban tetszik a mostani megbízatásom” - mondta Czene Attila olimpiai bajnok úszó, aki jelenleg a Nemzeti Sport Központok (NSK) hazai sport információs rendszerének fejlesztéséért felelős igazgatója. 

De mi is ennek a rendszerezésnek a lényege? A kormány hétéves stratégiában gondolkodik a sportról. „A rendszerezéssel egy minőségi szolgáltatást lehet nyújtani, hiszen már tudjuk, melyik régióban mi a hiánycikk. Van-e megfelelő létesítmény, ha pedig épül, akkor megvan-e a megfelelő szakmai háttér az üzemeltetéshez, vagy hol hiányzik a rendszerből egy szakember. A problématérkép megvan, a megoldás ránk vár. Azt is lehet majd látni az információs rendszer segítségével, hol, mennyi sportoló van, milyen minőséget kell melléjük rendelni, hogy a sport továbbra is sikeresen működhessen.”

Szeretné elérni, hogy a szabadidősportban a jelenlegi 16 százaléknál is többen vegyenek részt. Legalább tíz százalékkal szeretné megemelni a mozogni vágyók arányát, és ezt a versenyszellem fokozásával érné el.

„Még egy videójáték előtt is megvan az emberben a versenyszellem, a mozgásnál sincs máshogy. Meggyőződésem, azonos korú emberek sokkal szívesebben mennek futni, mozogni, ha összemérhetik az erejüket. Ez a feladat, ilyen versenyeket kell szervezni. Tudom a magam példáján, mennyire nehéz akár csak egy vagy két órára is elszakadni a munkából egy héten, de önmagában nem lenne sok, ha megcéloznánk 100-120 órát évente, ami nem tűnik soknak, hiszen háromnaponta kellene sportolni egy kicsit.”

Úgy gondolja, félünk a sport szótól, ezért használjuk gyakrabban: futni vagy úszni megyek, mert az élsport kisajátította a sport szót. „Még én sem merem feltétlen használni a sportolni szót minden fórumon, amikor a szabadidősport területén dolgozom.” Helyette inkább a fizikai aktivitás növelése, ami az EU-ban is inkább elfogadott szóössszetétel.

Czene 1996-ban nyert olimpiát, 22 évesen, az egyes pályáról indulva. Az egyes pálya nemcsak ekkor játszott kulcsfontosságú szerepet az életében, hanem kilenc évvel korábban is.

Ez nem igaz

Amikor célba ütött és felnézett Atlantában, nem futott át az agyán, hogy ő nyert, mert azt hitte, azért írták őt elsőnek, mert az egyes pályán van. Azonnal kereste Sievinen eredményét a négyesnél, de mindjárt el is bizonytalanította, hogy őt meg másodiknak írják.

„Akkor tudatosult bennem, hogy megnyertem, amikor azt láttam, hogy az én időm kezdődik egyedül egyessel, mert csak én úsztam két percen belül. Akkor mondhattam azt: ez nem igaz.”
A részidőkre nem emlékszik pontosan, de azt eltalálta, hogy körülbelül 26,5 másodperccel kezdett. Pontosabban ennél is három századdal kevesebbel, de ezzel nem vezetett.
„Mintha 30 másodperc alatt lett volna a hát egy kicsivel, de 34 másodpercnél is több sajnos mellen. És talán 30 másodpercen belül volt a gyors is, ami nem volt túl gyors.”
Telibe találta.

Az egykori úszópápa, olimpiai bajnokok kinevelője, Széchy Tamás annak idején arra volt kíváncsi, hogy miért nem fejlődik a megfelelő ütemben, holott a tehetségéről már ő is hallott, Szegeden pedig látta is. A Komjádi uszoda egyes pályáján nézte meg a technikáját, vízfekvését, és úgy döntött: megérdemli, hogy két hét múlva velük tartson a kubai edzőtáborba.

„Villámgyorsan kellett dönteni, az édesanyám önfeláldozóan vállalta, hogy ilyen gyorsan Budapestre költözik, én pedig két hét múlva 13 évesen azzal szembesülhettem, milyen is az, ha nyolc kilométert kell úszni, hogy ez már nem szórakozás, hanem kemény, helyenként unalmas munka. Szegeden addig ennek a felét tettem meg egy nap. A saját bőrömön éreztem, milyen ha Széchy elméletének megfelelően az izmokkal együtt fejlődnek az idegpályák.”

Czene a stílus bajnoka is volt, nem véletlenül mondja viccesen, hogy neki technikai sport volt az úszás. Amikor már Amerikában tanult és úszott, filmezték a víz alatti és víz feletti mozgását, Széchyék is dicsérték, milyen szépen megtanította úszni Banka Péter.

„Darnyi mindent kibírt, én nem, mert lustább voltam, lelkileg máshogy voltam kódolva. De itt most nem arra kell gondolni, hogy kihátráltam volna az adagokból. Azt az Öregnél egyébként sem lehetett volna megtenni. Ha egyszer is hazaküldött volna – amit a legnagyobb terhelés közben nem bántam volna -, akkor nincs visszaút, nem tartozom hozzájuk, nem vagyok érdemes arra, hogy a világ legjobb műhelyében töltsem az időmet. Klasszikus edzésmenü volt például a következő. Száz pillangó, kis pihenővel száz hát, kis pihenővel száz mell, majd száz gyors és utána egy 400 vegyes. Aztán száz gyors négyszer, szintén nagyon kis pihenőkkel komoly iramban, majd 400 gyors. És ezt mondjuk nyolcszor le kellett nyomni. Három óra alatt ezt már nagyon utáltuk, de többnyire sikerült szintet úszni.”

És mi történt, ha mégsem sikerült a megfelelő idő? Akkor jött a sárga műanyag bot, amelyikkel a fejére csapott Széchy az érintettnek.

„Ez nem volt egy fájdalmas ütés, mert sokkal fájdalmasabb volt fizikailag teljesíteni ezt a penzumot. Meg sem éreztük. Más fenyítés pedig nem volt, pofont egyszer kaptam tőle, azt inkább atyainak fogtam fel, mert Ausztráliában később értünk vissza az edzőtáborba, mint ahogy ígértük. Mivel a szüleink a gondjaira bíztak, féltett bennünket.”

Czene 96-os nagy úszása előtti hetekben már nem tudott hatni rá Széchy, akkor Hargitay András lökte át a holtponton. Már Phoenixben tartózkodtak, de még sokat úsztak. Egyik napról a másikra belefáradt mindenbe, lehangolt volt, túl sokszor mondogatta magának, hogy nem fog sikerülni. A mester azt érezte, hogy kifolyt a víz a kezei közül, nem tudja motiválni, mert nem találja meg vele a hangot, ahogy korábban Darnyival mindig. Ő más lelki beállítottságú volt.

„Hargitayt kihozta magával, őt még fekete-fehér felvételekről ismertem, láttam a világbajnoki címeit, de keveset tudtam róla. A korosztályomnak nem is lehetett igazi példaképe, csak azt tudtam, mit ért el. Ő hatott rám úgy, hogy egyik napról a másikra megváltoztam, elkezdtem magamban hinni. Mert félő volt, hogy egy önbeteljesítő jóslattá válik a nem fog sikerülni hangulat. Hares azt mondta: engedd el a félelmet, dobd el magadtól. Mindent megtettél, mindent elvégeztél, kész vagy a legnagyobb sikerre is. Szerinted Sievinen apja többet tud az úszásról, mint az Öreg? Ezzel igencsak elgondolkodtatott. Bennem elindult a folyamat: ha ennyi idő után is hisz az Öregben, akkor miért nem teszem ezt én is? Azt nagyjából már sejtettem, hogy vele azért nem nyert olimpiát 76-ban, mert az Öreg akkor még nem volt szakmailag teljesen kész, bár már azt hitte. De mivel utána javította a hibákat, az a gondolat lett úrrá rajtam, hogy magamnak mégsem okozhatok rosszat, ha valóban alkalmas vagyok, nehogy már rajtam múljon a győzelem. Széchy hitelesebb lett előttem a hátralévő napokban, a döntő előtt is nagyon pozitívan beszélt az egyes pályáról, milyen jó ott úszni. Nincs hullámzás, kiesek a látószögből.”

Elmúlt a keserűsége, hitt magában, épp egy ilyen beszélgetésre egy félig-meddig kívülállóval - ugyanakkor egy ikonnal, egy példaképpel -  volt szüksége, hogy a beszűkültsége múljon. Széchyre már csak azért sem figyelt, mert úgy volt vele, hogy mindig becsapdázza, ahogy addig is tette. Ő úgyis azt mondja, amit a versenyző hallani akar.

Czene nem tudja, hogy tudatosan – Széchy hatására - vette-e rá a beszélgetésre Hargitay, vagy a puszta véletlen szülte, hogy épp neki öntötte ki a lelkét.

  • A szakember 1:58.99-et várt tőle, de ettől elmaradt, 1:59,91-et úszott a 200 vegyes döntőjében. Az 1:58.99-et egyébként Czene 200 pillangón teljesítette, 2 nappal a vegyesúszás előtt.

„Az Öreg azért kalibrált engem erre az időre, mert arra talán ő sem számított, hogy Sievinen már túl van a csúcspontján. 95-ben nagyon tudatosan mutatta nekem, miután az apjától kapott egy pofont a verseny után, hogy nézzem csak meg, veszekednek. Nem volt ezzel azonnali célja, de ezek a finom utalások, sugallatok nekem is nagyon hasznosak voltak. Mert, azt mutatta talán már nem bíztak annyira egymásban, ők is hibáztak. Mert talán már nincs több a finnben, már nem annyira félelmetes. És mert verhető lesz. Az atlantai verseny azt igazolta, hogy ő már korábban 20-21 évesen hozta ki magából a maximumot, én pedig mivel egyébként is később érő típus voltam, 22 évesen, épp az olimpia napján. Csak édesapám és én tudtam, hogy akkor nekem ez elég is volt. Ezért is voltam annyira felszabadultan boldog. Amikor felhívtam, ő látott belém, és mondta: gratulál, nagyon szép volt, de ennyi volt. Így éreztem én is. Mások már látták maguk előtt, hogy vb-t meg Eb-t nyerek, de ők nem tudják, mekkora munka volt ebben az aranyban. Azt csak apám tudta, hogy a csillogás mögött mi van pontosan, és azt, hogy bennem ennyi volt és nem több. Széchynek is igaza volt, amikor azt mondta, ebben az aranyban 10 százalék a versenyzőé.”

A versenysport után

Czene 1998-ban Amerikába ment egyetemre, döntését Széchy először ellenezte, később támogatta. Neki nem esett jól, hogy itthon eldobták, és nem hagytak neki pihenőidőt. Phoenixben – szociológia szakon végzett – új impulzusok érték, és egyszer még megpróbálta, és kevés híján egy újabb érmet tudott szerezni 2000-ben.

„Ha nincs egy költözés, és nem sérül meg a mellizmom, talán még meg is lehetett volna a bronz. Széchynek el sem mertem mondani, hogy azt az edzéstervet, amit ő megírt a kis kockás papírján, és amit gondosan eljuttatott hozzám, nem tudtam végrehajtani emiatt. De nekem azért nem járt Sydneyben a bronz, mert Atlantában járt az arany.”

Czene az utolsó Széchy-tanítvány

Mivel Széchy már 65 éves volt Atlantában, sejtette, hogy több olimpiája nem lesz, kivált, mert 2000-re egy igen hosszú repülőutat kellett megtennie. Benne volt a félelem, hogy úgy zárja keretbe a pályáját, hogy 76 után 96-ban sem tud nyerni Észak-Amerikában. Aztán Rózsa mellett Czene is nyert. Czene az úszópápa az utolsó olimpiát nyert tanítványa. Összesen öt olimpiai bajnokot nevelt fel. Úgy volt, hogy Czene kaphatja meg az örökségét, de nem így lett.

Czene egy évet Svédországban is eltöltött edzősködéssel, de egyetértett azzal, hogy egy olimpiai arannyal a legfőbb érvényesülés itthon van. Lehetett volna ott is edző, de ha olimpiai bajnok is, mégiscsak külföldi, és az előmenetele nem garantált egy idegen közegben.

Aztán már egy másik ívű karriert úgy futott be, mint Bánhidi Petra férje. A versenytáncosnővel a Szombat Esti láz című műsorban tűnt fel.

„Nem szégyellem ezt a műsort, mert nagyon kemény meló volt hétről hétre felkészülni rá. Gyorsan le is adtam a pluszkilókat, mert újra meghatározott mederben volt az életem. A sportolói vérem persze ott is kijött belőlem, szerettem volna nyerni, ami sikerült is. Tudom, sokan negatív tartalmakkal illették ezt az egészet, pedig ezzel ismertebb lettem, mint az arannyal. Az oka nagyon egyszerű: amikor Atlantában enyém volt a dicsőség, két percig tartott a verseny, az ünneplés sem sokáig, jó esetben hetekig. Ez a műsor pedig hónapokig tartó szereplést adott főműsoridőben. Celeb nem lettem tőle, bár igaz, a szó eredeti jelentése, ünnepelt sztár. De egyelőre most más feladataim vannak, amik a szememben magasztosak, ennek szeretnék megfelelni. Tenni a gyerekekért, tenni a felnőttekért, az egészségükért.”