Az a jó, ha szurkolók belelátnak valamit

2014.08.01. 19:57
Csütörtökön bemutatták a tervek szerint 2018-ra felépülő, multifunkcionális Puskás Stadion látványterveit. Skardelli György vezető tervező néhány karakterelemet meghagy a régiből is, de alapjában új, 68 ezer nézőt befogadó épületet álmodott. A stadion történetében egyes mozzanatok újra és újra ismétlődnek. Skardelliék eredeti tervét elutasították, mégis az lett a befutó.

A látványtervek bemutatóján említette, hogy hatévesen kezdődött a szerelme az akkori Népstadionnal, de mikor járt kint utoljára meccsen?

Voltam kint a finn–magyar világbajnoki selejtezőn, de megnéztem egy Fradi–Újpestetet is. Örök szerelem ez, bár nagyon sok stadionban jártam még az országban. Emlékszem, volt olyan időszak, mikor hajnal kettőkör ki kellett már menni a Népstadionhoz jegyet venni válogatott meccsre, mert vagy ötvenezer jegyet lefoglalt a párt meg a szakszervezetek, és csak úgy volt esélyünk szerezni, ha már akkor beálltunk a sorba.

Sok építész szinte egész életében egy problémán, épületen gondolkodik, Ön hogyan kezdett bele a stadiontervezésbe?

A Puskás Stadionba nagyon sokáig csak szurkolóként jártam, az események érdekeltek, nem úgy mentem ki, hogy mit lehetne ebből csinálni. 2010-ben kezdtem el először gondolkodni rajta. Éppen munkahiányos időszak volt, engem meg nagyon izgatott a téma. Ezt ketten is indukálták, a Budapest Aréna egykori kormánybiztosával, Fürjes Balázzsal közös munkánk után is sokat beszélgettünk, mindig gondolkodott a fővárosban, és főnököm, Smaraglay László is úgy vélte, hogy ha most nem csinálnak a stadionnal valamit, akkor összedől. Az is érv volt, hogy a KÖZTI nélkül nem nagyon lehetett dolgozni rajta, mert 2023-ig nálunk vannak a szerzői jogok. De nekem nem ez számított, megbízás nélkül kezdtem el tervezgetni. Elég szabadon, mivel nem volt semmiféle irányelv, nem volt fogódzóm. Elkezdtem beleásni magam a történetébe, elég tanulságos, talán a Nemzeti Színházéhoz lehet hasonlítani. Nagyon sok tipródás volt körülötte, sokan nekifutottak, állandóan ment a vita, hogy legyen-e egyáltalán Nemzeti Stadion, és ha igen, hol. Kiváló építészek nyújtottak be kérés nélkül is terveket, többek között Hajós Alfréd, Borbiró Virgil és Árkay Aladár is terveztek. A törekvéseket az is erősítette, hogy egy darabig úgy nézett ki, hogy az 1896-os vagy az 1920-as olimpia is Budapestre kerülhet. A sok tervezgetésből sokáig nem lett semmi, és végül egy diktatúra valósította meg. Azt gondolom, hogy az 1948-as olimpia sikerén ismerték fel, hogy mekkora jelentősége van az emberek hangulatára. Ekkor dönthették el: itt Nemzeti Stadion kell, tűzön-vizen át. Azért a megvalósítás még így is hihetetlenül küzdelmes volt, de ez is tanulság volt, minden korszakban ugyanúgy mennek a dolgok. Véletlen egybeesés, hogy most megint egy londoni olimpia után indult be a stadion ügye.

Skardelli György névjegye

Építész, a Középület Tervező Intézet stúdióvezetője, vezető tervezője, már Ybl- és Prima Primissima-díjat is kapott. Néhány főbb munkája: szentesi városi sportcsarnok (1997), a Magyar Köztársaság phenjani nagykövetsége (1998), a pannonhalmi főapátság bejárati épülete (Lázár Ferenccel közösen, 2003), Budapest Sportaréna (Pottyondy Péterrel, Lázár Ferenccel és Gáspár Lászlóval közösen, 2003), soproni innovációs központ (2005).

A Népstadion mennyire számított értékesnek építészetileg?

Amikor 1953-ban megépült, az egyik legmodernebb stadion volt Európában, még most is látszik, hogy minőségi épületről van szó. Nem véletlen, hogy szinte minden Budapestről szóló kiadványba és képeslapokra is rákerült a fotója, jelentős városképi elemmé vált. A tervezője, Dávid Károly a modern építészet egyik jeles képviselője volt, nagy szó, de még Le Corbusier irodájában is tanult. A toronyépület, amit végül nem az eredeti magasságáig építettek meg, építészettörténeti jelentőségű. 1949-ben kezdtek hozzá, de aztán 1951-ben beütött a szocreál, a zsdanovi eszméket kellett az építészeben is érvényesíteni. A stadionnál ezt már nem nagyon tudták érvényesíteni, gondolták, a toronyba adjunk bele apait-anyait. A tervezők Rimanóczi Jenő vezetésével azonban a szocreálon belül egy minőségi vonalat érvényesítettek. A belső kialakítás még ma is szinte eredeti, irodák kialakítására már alkalmatlan ez az épület, de egy sportmúzeumnak, ahol az Aranycsapatnak és Puskásnak lehetne külön részlege, kiváló, és még a régi hangulatot is vissza lehetne hozni.

Az új Puskásról több verzió is született, végül a stadion a stadionban terv lett a befutó. A kezdetektől fogva ebben a gondolkodott?

Már az első vázlatok is mind erről szóltak. Később aztán láttam, hogy egy német stadionnál is hasonló módon jártak el, de az rémisztő volt, tudtam, hogy nem ilyen módon akarom megvalósítani. Az ötlettervpályázatot is még úgy írták ki, hogy a Puskás megmarad a helyén atlétikai stadionnak, ez egyenlő lett volna a pusztulásával, és a szoborkertben jelölték ki egy új stadion helyét. Mi azonban a hagyományőrzés mellett vagyunk, és nagyon fontos tengelynek gondolom, az Aréna-szoborkert-Stadion vonalat. Amikor külső tervezőket vontunk be, mindenkinek elmondtam, hogy magában hordozza a kizárás esélyét az, hogy ha nem a Szoborkertbe helyezzük el a stadiont, a kollégákat azonban ilyen feltételekkel is érdekelte a munka. Aztán ki is zártak minket, de így talán még nagyobb nyilvánosságot kapott a tervünk, egy hullámot indítottunk be, mikor nyilvánosságra hoztuk, és később megtudtam, több külföldi szakértő is a stadion a stadionban megoldást javasolta. Végül tavaly nyáron kértek fel a közös munkára.

A új Puskás a stadion a stadionban elv alapján készül, de mi marad az eredeti épületből?

Nem áltatok senkit, ez egy másik épület lesz, de a cél az volt, hogy megtaláljuk a folytonosságot, a régi stadion tovább tud élni az újban. Néhány karakterelemet átmentünk, de azt akartuk, hogy ezek ne halott fragmentumok, hanem élő elemei legyenek az épületnek. A nyugati lépcsőtornyok megmaradnak, ahogy a toronyépület is. Dávid Károly valamiért a Colosseumot tartotta mintának, és minden lelátót felülről töltött meg, mi ezen változtatnunk, és a tribünöket középen is meg lehet közelíteni.

A világon szinte minden stadion egyedi, önre hatott valamelyik a tervezés során?

Nagyon sok stadiont megnéztem, jó példának tartom többek között a müncheni Allianz Arénát, a manausi vagy brazíliavárosi stadiont is. Ezek egygesztusú, nagyon jól befogadható épületek. Bár nagyon sok része van, a müncheni aréna is egy anyagúnak tűnik, mint egy buborék, vagy egy háló, amin rajta van az egész épületegyüttes. Az általunk tervezett stadiont már sokan az Emirateshez hasonlították, de el lennék keseredve, ha olyan lenne. Az kétségtelen, hogy a hullámzó lelátóvonal hasonló, de ez a FIFA előírásokból következik, 190 méternél nem lehet messzebb senki a szögletzászlótól.

Ön vállalkozna arra, hogy megmondja, milyen gesztust érezzen a stadionjából egy laikus?

Nem tenném meg, az építészek biztos jól elvitatkoznának ezen, de az a jó, ha a több millió szurkoló lát bele valamit. A Budapest Aréna is gondolatébresztővé vált, nevezték Kavicsnak és Diszknek is. Ha ilyen van, az jó, szeretem, mert látszik, hogy mond valamit az épület.

A tervbemutatón is elhangzott, hogy változhat még az ülőhelyek száma, min múlik ez?

A stadionban minden ülőhely megfelel az UEFA előírásainak, minden szurkolónak megvan a 90 centiméternyi látótere, ezzel tényleg egyedülálló a világon, ezt még az Allianz Aréna sem tudja. Az ülőhelyszám két dolog miatt változhat, az egyik a tévékamerák száma, a másik pedig az, hogy mennyi helyet biztosítunk a mozgássérült nézőknek. Nekik nagyobb területre van szükségük, emiatt csökkenhet a székek száma.

A Nemzeti Sportközpontok nemcsak új Puskással tervez, hanem az egész Olimpiai Központot fejlesztené, új csarnokok épülnek, nekikezdenek a Millenárisnak is. Mennyire lehet egységesen kezelni a területet?

Az eredeti tervünkben az egész területre adtunk javaslatokat, akkor lennék a legboldogabb, ha ezek érvényesülnének is. Folyamatos kapcsolatban vagyunk a területrendezési terv készítőivel, a társtervezőkkel, így az új stadion jó eséllyel szervesen bele fog illeszkedni a környezetébe.

Az új, multifunkciós Puskásban 21 sportág kap helyet, de további csarnokok építését is ígérik. Nem lesznek duplikálódások, kihasználják majd a lehetőséget?

Az új stadion elbírja a sok funkciót, több sportágnak, mint például a dzsúdónak, nem is volt igazi otthona, itt helyet kaphatnak. Mi megteremtjük a peremfeltétléket, és bízunk a bölcs tervezésben, hogy nem lesznek átfedések.

Egy stadionnál mindig az a legnagyobb kérdés, hogy fenntarható-e. Milyen esélyeket lát a Puskásnál?

Nem hinném, hogy egyetlen Nemzeti Stadion is nyereséges tudna lenni. Ha az állam fontosnak tart valamit, akkor nyereség nélkül is költ rá. Azt is látni kell, hogy olyan sportágak fogják belakni az épületet, amelyek állami támogatásból is élnek. Egyetlen stadionban sem lehet az év mind a 365 napján eseményeket tartani, de a multifunkciós Puskásnak megvan az előnye, hogy állandóan használatban van és teljesen lefedett. Ez növeli az élettartamot, mert látjuk, amelyik épületet használják, az tovább bírja. Az új stadion külső forgalmat is bonyolít majd, ebből is lehetnek bevételei, fitneszközpont és szállodák is üzemelnek majd benne, de jegybevételekből és reklámjogokból is folyhat be pénz.