Angéla, Petronella
10 °C
14 °C
Index - In English In English Eng

Ügynökként ölsz, vagy téged ölnek meg

Öt topsportág legbefolyásosabb ügynökeit szedtük össze, akiknek már-már akkora hatalmuk van, hogy egyenesen sportági szabályokat módosítanak a megfékezésükre. Persze csak a csapatok és a rivális ügynökök fújnak rájuk, a játékosok viszont legbizalmasabb felebarátaiknak tekintik őket.

Amikor az ember egy sportügynököt képzel maga elé, alighanem egy folyamatosan rohanó, hadaró, üvöltöző, éjjel-nappal a telefonján lógó fickót képzel el, akinek egyetlen vágya hogy vagy ő, vagy a kliense minél többet töltsön a képernyőn. Nagyjából mint a Jerry Maguire filmben Tom Cruise.

Aki nélkül megállna az NFL

Nos, ez a leírás tökéletesen illik Drew Rosenhausra, az NFL egyik legismertebb ügynökére, aki egymaga nagyjából 150-170 játékost képvisel a 2000 fős ligában. Nem is csoda, hogy azt állítja magáról, nélküle megállna az élet az NFL-ben. Cruise karakterét egyébként nem Rosenhausról, hanem állítólag Leigh Steinbergről mintázták, de Rosenhaus alakja is feltűnik a filmben Bob Sugarként. (A valóságban vélhetően egyébként Rosenhaus, Steinberg és Gary Wichard hármasából gyúrták Maguire-t, még ha a középsőn is volt a hangsúly.)

Rosenhaus három dolog miatt lett az egyik legjobb ügynök:

  • kőkemény tárgyalópartner a csapatokkal
  • amit akar, azt eléri (köztük azt, hogy bár ügyfeleinek 80 százaléka más ügynökkel szerződik először, valahogy mégis nála köt ki pár év múlva)
  • elképesztően képes manipulálni és megtéveszteni

Részben ezek miatt az NFL legutáltabb emberének is szokták nevezni, a Sports Illustrated címlapján is ezzel a szalagcímmel szerepelt, bár szerinte ez inkább csak a kollégái oldaláról igaz, a csapatokkal és a játékosokkal remek a viszonya.

A mottója is ennyi:

Ebben a szakmában vagy ölsz, vagy téged ölnek meg. Én inkább az előbbit csinálom.

A két talán legnagyobb húzása az volt, amikor a Philadelphia Eaglesszel meglehetősen csúnyán szakító Terell Owensnek 25 millió dolláros szerződést hozott össze a nagy rivális Dallas Cowboysnál, illetve amikor a három térdszalagját is elszakító, a draft idején járni is képtelen Willis McGahee-t addig nyomta a csapatoknál, hogy mégis kiválasztották az első körben. Utóbbiban annyira biztos volt, hogy lemondott volna a saját részesedéséről, ha McGahee nem kel el az első 32 választáson.

Saját állítása szerint 8-9 éves kora óta ügynök akart lenni, és sokat nem is kellett rá várnia, hogy ez bekövetkezzen, mert 1989-ben, még egyetemi hallgatóként, 22 évesen hivatásos ügynök lett – az NFL történetében a legfiatalabbként. Először a Miami Egyetemre járt, első kliensei is onnan kerültek ki, majd jogi végzettséget szerzett.

A rengeteg játékos persze rengeteg pénzt is jelent. 25 év alatt lassan 3 miliárd dollárnyi szerződést alkudott ki a csapatoknál, aminek a három százaléka mindig őt illeti. Márciusban a The Richest becslése szerint ügyfelei aktuálisan 1,08 milliárd dollárért játszottak, de ez a nyáron biztos, hogy tovább nőtt. (KG)

A páros, aki összehozta a sportot Hollywooddal

Amíg Rosenhaus a kőkemény, sőt inkább arrogáns stílusáról ismert, addig a Ben Dogra-Tom Condon páros legalább annyira rámenős és hatékony, de sokkal kevésbé vitatottak a módszereik. Ez nagyban összefügghet azzal, hogy Condon a 11 éves NFL-karrierje után a játékos-szakszervezet elnöke lett, majd kis kihagyással végleg ügynök lett.

Az ő nevéhez kötődik az elmúlt évtized egyik legfontosabb lépése a sportügynökök világában. Miután bő egy évtizedet az IMG-nél (International Management Group) töltött el, 2006-ban a Creative Artists Agencyhez (CAA) igazolt, mert az IMG nem támogatta abban, hogy a sportolók mellett más hírességeket is képviseljen.

A CAA-val színészek, rendezők, zenészek és tévés személyiségek százai szerződtek már akkor is, Condon pedig Dográval társulva repülőrajtot vett, miután a CAA megvette Dogra cégét, az SFX Sports Groupot annak 60 ügyfelével együtt.

Mára az NFL-ből többek között Peyton és Eli Manning, Drew Brees, Tony Romo, Adrian Peterson, a nemrég 99 millió dolláros szerződést kapott JJ Watt, a korábbi 96 milliós Mario Williams, és számos más sportoló tartozik a CAA-hez. Igaz, nem mind közvetlenül Condon és Dogra ügyfele, de nekik köszönhető az is, hogy csak a CAA amerikaifoci-részlege egymaga többet ér, mint a világ bármely más ügynökségének teljes portfóliója.

Dogra és Condon nem rabolnak ügyfeleket, mint Rosenhaus, hanem az alapoktól építik fel a játékost. Dogra 2001 és 2013 között 54, a draft első körében kiválasztott játékost szerződtetett, miután végeztek az egyetemen, és ezzel messze a legjobb volt az ügynökök között. Ráadásul pont partnerét, Condont előzte, de a negyedik helyen is egy CAA-s ügynök, Jimmy Sexton áll. Rosenhaus csak a 9., 12 játékossal (a harmadik Joel Segal a Lagardère Unlimitedtől).

Kettejük közül Condon a keményebb, olyannyira, hogy egyes csapatok a korábbi nézeteltérések miatt állítólag később is elkerülik az általa képviselt játékosokat, míg Dogra sokkal barátságosabban tárgyal. Csak Condonnak nagyjából 80 játékos az ügyfele, és hogy mennyire bíznak a képességeiben, jól mutatja, hogy miután a Denver Broncosnál egy banális hiba miatt elszúrták Elvis Dumervil szerződését, ő egyből felbontotta korábbi ügynökével a szerződést és Condonhoz ment, aki napok alatt kialkudott neki egy 35 milliós szerződést a Baltimore Ravensnél.  (KG)

A sok játékos már nem volt elég, csapatot akart

Az NBA-játékosokkal dolgozó Arn Tellemről egyrészt elmondhatjuk, hogy NBA-ügynököket nézve szinte minden mutatóban vezetett az előző szezon elején, hiszen 43-mal övé volt a legtöbb játékos, 9-cel a legtöbb All-Star és 6-tal a legtöbb maximális szerződés, ügyfelei pedig közel 1 milliárd dollárt kaszáltak. Másrészről pedig kulcsszerepe volt abban, hogy 2013-ban leváltották a játékos-szakszervezet éléről Billy Huntert, akit többek között Tellem levele buktatott meg, melyben a korábbi elnök megbízhatatlanságát és inkompetenciáját részletezte – később ezekre hivatkozva is rúgták ki Huntert.

2012-ben Steve Cohen oldalán meg akarta vásárolni a Los Angeles Dodgers baseballcsapatot, de abban is hatalmas szerepe volt, hogy Jason Collins fel merje vállalni homoszexualitását a nyilvánosság előtt.

Tellem alelnöke a Wasserman Media Group nevű ügynökségnek is, ami a Forbes szerint a világ harmadik legnagyobb sportügynöksége. Joe Johnson, Derrick Rose, Marc Gasol, Russell Westbrook, Al Horford és Anthony Davis mind rábízza a tárgyalást, de pár baseballjátékos is az ő gondjaira bízta magát.

A megasztár Kobe Bryantet is ő képviselte, amikor első szerződését kötötte a Los Angeles Lakersszel.

Tellem mellett csak amatőrnek tűnik

Ha valaki szupersztár az NBA-ben, és nem Tellem ügyfele, akkor jó eséllyel Jeff Schwartz képviseli. Blake Griffin, Paul Pierce, Kevin Love, Brandon Jenning és további 30 játékos neki is köszönhetően keres milliókat, de még az IMG-nél olyan sportolókat képviselt, mint Pete Sampras vagy Martina Hingis.

(KG)

Egy ügynök mind felett

Amíg az NFL-ből három, az NBA-ből pedig egy ügynököt emeltünk ki, addig az MLB, vagyis a baseball csak egyetlen emberről szól: Scott Borasról. Bár jelenleg már nem hozzá kötődik az MLB legnagyobb szerződése (Miguel Cabrera 292 millióját nem ő alkudta ki), de korábban Alex Rodriguez mindkét 200 millió fölötti szerződését ő érte el a játékosnak. Sőt ő kötötte az MLB első 50, 100, 200 és 250 millió fölötti fizetést jelentő megállapodását is.

Amíg Rosenhaus a tökéletes Maguire-típus, addig Boras pont az ellentéte. Tulajdonképpen nem is ügynök ő már, sokkal inkább a játékosok mindenes ügyvédje. Illetve inkább az egész liga mindenese, amit az is jelez, hogy 2006-ban a Baseball America az előző 25 év legbefolyásosabb nem játékosává választotta – fontosabbnak, mint az MLB bármelyik főtitkárát.

Boras a 2004 és 2011 közötti időszak 959 szerződése közül ugyan csak annak 6 százalékát kötötte meg, de a pénz 21 százaléka mégis az ő ügyfeleinél kötött ki – szerződésenként átlagosan 25,8 millió dollárral több, mint a nem általa képviselt játékosoké.

A Columbia egyetem professzora, Vince Gennaro számítása szerint ennek a majdnem 26 millió dolláros többletnek a 39 százalékát pusztán az jelentette, hogy Boras és nem más tárgyalt, a játékos eredményeitől, életkorától és képességeitől függetlenül.

A számoknál viszont talán beszédesebb valamivel az, hogy az MLB kénytelen volt szabályok sorát hozni azért, hogy kordában tartsa Boras ténykedését, aki az újoncoktól kezdve a bizonyított veteránokon át mindenkinek a lehető legtöbb pénzt préseli ki a csapatokból. Miatta alakították át az újoncok fizetési rendszerét is.

Cége, a Boras Corporation úgy lett a második legnagyobb sportügynökség, hogy kizárólag baseballjátékosokkal dolgoznak, de ez annak fényében kevésbé meglepő, hogy csak maga Boras 1,66 milliárd dollárnyi aktív szerződésért felelt az idén tavasszal, amiben már nincs benne Alex Rodriguez egykor rekordot jelentő, 275 milliós fizetése.

Boras cége több mint 80 embert alkalmaz, akiknek a nagy része statisztikus és elemző – ők állítják össze azokat a több száz oldalas mappákat, amikkel Boras rettegésben tartja a tulajdonosokat, hiszen másodpercek alatt tényekkel tudja igazolni, hogy ügyfele hány mutatóban jobb az átlagnál vagy akár a legendás játékosoknál, és ezért súlyos milliókkal kér többet, mint a csapatok szeretnének fizetni.

Jay-Z háborúba indult ellene

Az amerikai rapper Roc Nation Sports néven ügynökségi céget indított, az első nagy szerzeménye pedig a baseballozó Robinson Cano volt, akit pont Borastól csábított át. Cano 10 éves, 240 millió dolláros szerződést kötött, tehát nem járt rosszul az üzlettel. Boras és Jay-Z viszont azóta is fújnak egymásra, sőt a szuperügynök két sor erejéig még Jay-Z Crown című számába is bekerült.

A másik nagy titka a széleskörű szolgáltatás, amit cége nyújt: az elemzők mellett személyi edzői állítják össze a játékosok éves edzéstervét, pszichológusok készítik fel a 162 meccs jelentette szezon átvészelésére, játékosmegfigyelői pedig a jövő tehetségeit keresik Észak-, Dél-Amerikában és Ázsiában is.

Az ügyvéd végzettségű Boras annyi és akkora kiskapukat talált korábban a szerződések maximalizálása kapcsán, hogy az MLB-nek többször is szabályt kellett módosítania, hogy ne, vagy csak jóval nehezebben tudja kizsákmányolni a csapatokat a játékosai javára. Főleg abban volt profi, hogy a draftra jelentkező játékosokat független ligákba szervezte ki, hogy ne legyen érvényesek rájuk az addigi szabályozások.

(KG)

A Real elnöke is lehetne

Az idei futballátigazolási piac legnagyobb nyertese Jorge Mendes lett. A portugál ügynök a hét legnagyobb transzferből négyet bonyolított le, összesen 195 millió fontot fizettek sztárjaiért, Angel di Mariáért, Diego Costáért, James Rodriguezért és az eddig nem igazán ismert Eliaquim Mangaláért, de ő segítségével kötött ki Radamel Falcao is a Manchester Unitedben.

Mendes nem a semmiből tűnt fel, olyan ügyfelei vannak még, mint Cristiano Ronaldo vagy José Mourinho. A portugállal régóta jó kapcsolatban van, és az edzőnek nagy szerepe volt abban, hogy az egykori dj-ből és bártulajdonosból olyan nagy befolyású figura váljék, hogy a Real Madrid elnöke is riválisaként tekintsen rá.

Florentino Pérez epésen azt mondta, hogy ha Falcaót sikerült volna a Realra rátukmálnia, akkor már klubelnök is lehetett volna. Tény, Mendes remek kapcsolatban van a Reallal, ahogy számos Premier League-klubbal illetve orosz és francia csapattal is. Ügynöksége, Gestifute már a legtöbb valamirevaló portugál és dél-amerikai játékost képviseli a piacon.

Mourinho 2004-ben az ő közreműködésével került a Chelsea-hez, és ezek után nem is volt meglepő, hogy a keretben egyre több Mendes-játékost igazoltak a londoniak, főleg portugálokat.

Az üzletekből Mendes általában tíz százalékot kér, de van, amikor ennél nagyobb pénzeket is eltesz. Bevételét nemcsak az egyszerű adásvételekből szerzi: általában ügyfeleinek üzleti jogából is részt vásárol, így a játékosok minden tovább transzfereiből is részesül.

Mendes Mourinho távozása után is nagy befolyással bírt a Chelsea-nél, Roman Abramovics tulajdonossal is jóban van, nem véletlenül tudta meggyőzni, hogy érdemes Luiz Felipe Scolarit edzőként alkalmaznia.

Mourinhóval megmaradt a jó kapcsolata, a Real Madriddal való szerződését is ő készítette elő, de még sikeresebbnek bizonyult az az üzlete, amikor a másik portugál sztárt, Cristiano Ronaldót vitte a madridiakhoz: a 94 millió eurós átigazolás díj fele a Gestifutéhoz került.

(FJ)

Egy boldog NHL-ügynök van

Ami majorsportok közül az NHL-t illeti, jó, ha egy ügynök befér az amerikai toplista legjobb tízébe. J. P. Barrynak hívják és a Forbes szerint 547,85 millió dolláros szerződésállománnyal, valamint 21,91 millió dolláros megbízási díjjal rendelkezik. Egyszerű a magyarázat: a hokisok keresik a legkevesebb pénzt a négy legismertebb amerikai bajnokságban. Arról nem is beszélve, hogy az NHL-re a legjellemzőbbek a hosszú távú szerződések. A hokiban négy százalékot érik el a megbízási szerződések. Barry is csak úgy tudott a legjobbak közé bekerülni, hogy a liga legismertebb játékosai tartoznak az ügyfelei közé, így Sidney Crosby, Daniel Briere, Anze Kopitar, Dany Heatley, Jevgenyij Malkin is. (CSZ)