Nem eleve esélytelen egy budapesti olimpia

Három olimpia (Sydney, Athén és Peking) szervező bizottságában dolgozott Vajda László, majd az olimpiai pályázatokban vállalt szerepet az elmúlt években. Tokióval (2016) és Madriddal (2020) nem nyert, de a legutóbbi, 2018-as pjoncsangi kandidálással sikeres volt, és jelenleg a 2022-es téli olimpiára is jók az esélyei Pekinggel.

„Visszafogott, csendes optimizmussal várjuk a jövő nyári döntést, ahol a NOB a kazah Almati és köztünk dönt” - mondta a tíz éve a kínai fővárosban élő Vajda.

Nem sokan élnek abból, amit ő csinál, maximum tízen-tizenketten lehetnek a világban, ezért is keresett szakember, és veszik figyelembe a tudását. Emellett inkább jelentős multicégek képeznek ki a pályázatokra néhány szakembert.

Szerinte a tapasztalat Peking mellett szól, nem utolsósorban, hogy nem fordult elő még soha: egy város nyári és téli olimpiát is rendez, ennek is szimbolikus jelentősége lenne.

Tizenkét év telne el a nyári és a téli játékok között, sok létesítmény megépült már a nyárira – a Vízkockát most nem az úszásra, hanem a curlingre használnák -, csak néhány új létesítményt kellene felhúzniuk.

„A gyorskorcsolyára építenének egy csarnokot, a hegyekben megrendezendő létesítmények sem készültek még el természetesen, de Kínában az idő és a pénz nem akadály, ezért gyorsan haladnának kedvező döntés esetén. Emellett megvan a szükséges rutin, hiszen a nyári olimpiánál jobb ajánlólevél nemigen van. Pláne, mert többnyire érzelmi alapú döntés születik.”

Vajda szerint a NOB-ot meglepte a páratlan visszalépési hullám, hiszen Ukrajna - Lviv (érthető okok miatt), Svédország - Stockholm és Lengyelország - Krakkó után Norvégia - Oslo is kihátrált a 2022-es téli rendezés mögül, ezért mindössze csak két kandidáló maradt.

„A Szocsi-rendezés 51 milliárd dollárja nyilván elrettentőleg hatott, és nem véletlen, hogy a NOB változtatni szeretne a játékokon. Nemcsak a télin, a nyárin is. Igaz Szocsi még egyszer nem fog megismétlődni, mert presztízsberuházások voltak és a számos irracionális döntést és infrastrukturális megoldást sem lehetett figyelmen kívül hagyni a finoman szólva is speciális orosz viszonyok között. De még idén nyilvánosságra hoz számos újítást a NOB vezetése, a reformok ugyanis megkerülhetetlenek, ebben a rendezési költségek lefaragása is szerepelhet. Ami Budapestnek is esélyt teremthet.”

Vajda szerint olyan olimpiát soha nem fog tudni senki rendezni, mint Peking, Londonnal sem igazán érdemes összevetni egyetlen későbbit sem. Olyat viszont, amilyet Athén rendezett, akár Budapest is képes lehet, mert a város neve jól cseng a nemzetközi sportéletben, nem utolsósorban szimbolikus jelentősége is lehetne a hagyományok miatt. 

Ha kézhez kapna egy névtelen pályázatot, amiben Budapest paramétereit ismertetnék, lenne pár alapvető hibapontja – kétmilliós városnál nagyobb szokott rendezni -, de nem lenne eleve esélytelen. Épp azért, mert emberléptékűbbé szeretné tenni a NOB az olimpiát.

„A szállodai kapacitás sem szólna Budapest mellett, de most azt gondolom, hogy összességében Budapest esélyesebb lenne, mint a 2012-es rendezéskor. Hamarosan épül egy komoly uszoda, és úgy hallom egy 68 ezres stadion is. Tudom, hogy elsősorban a futballt szeretnék ezzel kiszolgálni, de reménykedem benne, hogy egy futópályát is valahogy csak bele tudnak rakni, így nem feledkeznek meg egy esetleges olimpiai tervről sem. Olvastam persze, hogy a főpolgármester szerint nem időszerű egy olimpiai projekt. De 12 vagy 18 éves városfejlesztési távlatban már nem biztos, hogy nem időszerű. A politika miatt megosztott lehet egy pályázat, a görögöknél kormányokat váltottak, de akkor is szent ügy volt. Ausztráliában is változott a politikai elit, de az előkészítést nem befolyásolta. Úgy gondolom, nem kidobott pénz a pályázat több százmillió forintja, mert egy város brandjébe, az országimázshoz kiválóan illene. Csak úgy pályázgatni ugyanakkor nem érdemes, ahogy Isztambul tette. Konkrét céllal viszont igen.”

Vajda Athénban már igazgatóként dolgozott – belső információkkal is rendelkezik -, szerinte jelentéktelen mértékben járult hozzá az olimpiarendezés az ország későbbi gazdasági válságához.

Rengeteg rossz és nem kellően átgondolt stratégiai döntést hoztak ellenben meg, amiért pillanatnyilag pusztuló és nem prosperáló csarnokokat, pályákat lehet látni.

„Kis odafigyeléssel, körültekintőbb egyeztetésekkel ezeket könnyen el lehetett volna kerülni. Az utóhasznosításra, a létesítmények visszabontására a világban ma már tökéletes megoldások vannak, a görögöket akkor mindez nem igazán foglalkoztatta. A Duna szigeteinek koncepciója, ami már megfogant régebben, egy sokkal jobban felépített terv volt. Akkor lennék a legboldogabb, ha egyszer belevágna Budapest, hiszen közel tizenöt éve, magyarként és budapestiként, mindig más nemzetek és más városok sikerén dolgoztam. Minden tudásom átadnám.”