Amikor a magyar edző elhiszi, hogy ő is a Bundesligában folytathatja

A magyar futballedző soha semmiből nem tanul, magabiztosságából soha nem lehet kibillenteni, hiszen sziklaszilárd világképpel rendelkezik. Ez olyan törvényszerűség, hogy Dárdai herthás kinevezése után már csak az volt a kérdés, mikor hallatja a hangját valamelyikük. Nem is kellett sokáig várni. Íme.

„Azt szokták mondani, kétféle edző van, aki már megbukott, és aki meg fog bukni” - kedveskedett Várhidi Péter korábbi szövetségi kapitány Dárdai megbízatása után, majd így folytatta:

„Viccet félretéve: óriási dolog, ami történt. Várható volt, hogy előbb-utóbb meg fogja kapni ezt a lehetőséget, de nem hiszem, hogy most várta. Viszont azt az esélyt kell megragadni, amit ad a sors. Pozitív dolog azért is, mert ha egy magyar edző tud dolgozni a Bundesligában, az a többi magyar felé is irányítja a figyelmet” - mondta Várhidi a Sporttévében.

A magyar kapitányi posztra októberben beugró Dárdai csütörtökön kapta meg az esélyt a korábbi klubjánál. Hogy ebből a magyar edzők mégis, hogyan profitálhatnak, sajnos nem világos, mert Várhidi nem fejtette ki bővebben.

Kikre gondol, kikre ráirányíthatja a figyelmet Dárdai?

Magunkban elképzeltük, milyen lenne Kondás Elemér, amikor birkózik a némettel a ZDF-en, vagy Csertői Aurél, aki ugyebár a Barcelonának is tudna edzést tartani, amikor a Dortmunddal tárgyalna, hiszen Klopp ideje hamarosan lejárhat.

Milyen lenne, amikor a Hannover tolódását Pintér Attila elemezné, Bognár György pedig ezzel egy időben a német szakma szembeköpéséről beszélne a Kickernek, hiszen mégiscsak egy papírokkal még nem rendelkező szakvezető kapott lehetőséget?

Bognárnak a karakán nyilatkozattal szinte egy időben felajánlanák az Erzgebirge Aue vezetését, de mivel ő még nem hallott olyan városról, amelyiknek a nevében csak magánhangzó van, azt hitte: hülyítik.

Ha komolyan gondolta Várhidi, amit mondott, megint helyben vagyunk, a reális önértékelésnek és a magyar szakmának nincs közös halmaza.

A 17 éve Németországban profiskodó Dárdaival sohasem fogják azonosítani a magyar szakmát. Ha Lőw Zsolt (salzburgi másodedző), Szabics Imre (válogatott, másodedző) vagy Bódog Tamás (lipcsei másodedző) munkát kap majd a Bundesligában, azt sem a magyarságuk, hanem korábbi életvitelük, alkalmazkodó képességük, nyitottságuk, hitelességük, tanulási vágyuk, nem utolsósorban nyelvismeretük miatt fogják kiérdemelni. Hogy akkor a referenciáról már ne is beszéljünk.

És most nem a mágnestábla és a projektor közötti különbségre gondolunk. Dárdai kisugárzásához és hitelességéhez utóbbi is hozzátartozik.