Etelka, Aletta
3 °C
4 °C

Nem billent át a kocka, Szlovákiának nyert

DSC 6083
2015.07.12. 12:00
A traplövészetben egy rontott korong húsz helyezést is jelenthet lefelé. Varga Erik a vb-aranyánál az első nap hibázott, és a 40. helyről indult el felfelé. Fejben hihetetlenül megerősödött. Sarlóspusztán szokott edzeni, Magyarországon jobbak a körülmények. Magyar családból származik, de szlovák marad, pedig trapban gyengék vagyunk.

A tavalyi világbajnoki címével élete legnagyobb sikerét érte el a traplövő Varga Erik, és azóta is folyamatosan kiemelkedően teljesít. Márciusban, Katarban nemzetközi versenyt nyert, az Európa Játékokon második lett, emellett ő a világranglista vezetője. Már nincs olyan verseny, ahol ne a favoritok között említenék.

Az első szlovák, aki magyar

A világbajnoki aranyéremmel egyúttal megszerezte az olimpia kvótát is, ő volt az első szlovák sportoló, akinek ez sikerült. Húsz éve a juniorok között már világbajnok volt, de ebben a sportágban az áttörés nem könnyű, hiszen vannak ötvenhez közeli ellenfelek is, a rutin pedig az idősebbeket segíti.

A 39 éves Varga 2014-ben a hetedik lett Szlovákia legjobb sportolójának a választásán, ami azért nagy eredmény, mert például Marek Hamsikot, a Napoli futballsztárját is megelőzte.

Mi is a trap?

A traplövészetnél egy árokban, egymás mellett található 15 darab korongdobó gép, 5x3-as csoportban. A gépek állásonként véletlenszerűen balra, jobbra és egyenesen dobják a korongot, előre meghatározott sémák alapján, ahol a különböző dobási szögeket, magasságot, távolságot (75 méter) nemzetközi előírások szabályozzák. A lövők az ároktól 10 méterre, egymástól nagyjából 2 méterre, egy vonalban sorakoznak fel, és a korongot vállba vett, célra tartott fegyverrel várják, egyszerre mindig csak egy lövő. A kérésre induló korongra 2 lövést tehetnek. Lövés után egy pozícióval jobbra lépnek, és a következő lövést onnan teszik. Minden kör 5 lövésből áll, és minden menet - rotte - 5 körből, tehát összesen 25 korongból. Egy versenyen 75+50 korongot lehet lőni, és a döntő újabb 15 (elődöntő) + 15 (döntő) korong. Tiszta lappal indulnak, nem viszik az eredményeket a korábbi megszerzett előny nem számít. 

A döntőben csak egy lőszert tehetnek a fegyverbe, így nehezítik a versenyt. 

Írogattak rólunk is párt sort. Ami több a semminél, de a mi népszerűségünket össze sem lehet vetni a hokisokéval, a focistákkal. A csapatjátékok szabályait mindenki ismeri, a trapot már csak elvétve.

Varga Diószegen (Sladkovicovo), a magyar határtól 45 kilométerre nőtt fel, nagyapja és édesapja is elismert lövő volt. Édesapja, Varga Béla világbajnoki ötödik hellyel büszkélkedhet 1993-ból.

„A mi családunkban a lövészet apáról fiúra szállt. Még az öregapám kezdte, és ő adta át az apámnak a szenvedélyt. Nemcsak a vadászaton durrogtak a fegyverek. Mint kisgyerek, nekem nagyon megtetszett, természetes, hogy a közelükben maradtam. Puskacsővel futkároztam az udvarunkon. Nem ijedtem meg a hangtól, a puska visszarúgásától, amikor először lőttem, pedig még nagyon kicsi voltam. 12 éves koromtól pedig versenyzek is, már azzal teljesült az első álmom. Előbb csak járási, kisebb versenyeken indultam, aztán jöttek a nagyobbak, olimpián is voltam már kétszer, Rio lesz a harmadik” - mondta a 38 éves sportoló Sarlóspusztán, amikor a bakui verseny előtt ott edzőtáborozott.

Varga Szlovákiában nem profi sportoló, a nagyszombati rendőrség állományában van.
 

Ha razziákat tartanak a közutakon, akkor ő tervezi, ő jelöli ki a körzeteket. Évek alatt jutott idáig a ranglétrán, ő is volt az utcán, igazoltatott, mint pályakezdő, aztán a rendőr-akadémia elvégzése után lépett előre. 

Hálás a kollégáinak, mert ha ő távol van egy verseny vagy épp egy edzőtábor miatt, akkor mások helyettesítik, fel tudják osztani a heteket egymás között. Amikor szolgálatban van, nem nyolc órát, hanem általában többet dolgozik, így viszonozza kollégái önzetlenségét. 

„Hátrányban vagyok az ellenfelekkel, akiknek nincs más dolguk, csak a versenyekre készülés. El sem hinnék nekem, hogy ők mennyivel többet és jobb körülmények között edzhetnek, hiszen Szlovákiában nincs szabványos pálya, és nekem helyt kell állnom a civil életben is.

És mert én a saját pénzem is áldozom a lövészetre.

A lőállásban viszont, amikor jön a verseny, az előélet nem számít, ki, hogyan jutott el oda. Senki nem kérdezi meg, nekem mennyi időm volt, és a másik mennyi időt fordított a felkészülésre.”

Uyanakkor szerinte előnyös is, hogy van állása, mert nincs mindig benne a muszáj, nincs örökösen gombóc a torkában a teljesítménykényszer miatt, hogy csak a sportra támaszkodik.

Magyarországon jobb a helyzet

Varga szerint kissé paradox a helyzet, hogy Szlovákiában több kvalifikált lövő van, létesítményekben azonban rosszabb a helyzet, mint a magyar oldalon. Szlovákiában például nincs egy olyan pálya sem, ami a nemzetközi szabványoknak megfelel, sem Nagyszombatban, sem Zólyomban. Magyarországon ellenben kettő is van. Az edzéslehetőségeit nem könnyíti meg ez a helyzet.

Volt Szlovákiában a kiemelt sportolók között, de akkor épp nem volt eléggé eredményes, ezért az elitből kikerült. 

„Nem gatyáztak velem. Bántott, hogy éppen akkor nem voltam sikeres, ezért mondom, nem olyan nagy baj, hogy most van munkám mellette, mert így a lövészeten kívül más is kitölti a gondolataimat. Mint mindennek, ennek is két oldala van, ugyi.”

Volt benne kétely, hogy tud-e a felnőttek közt is érvényesülni, hiszen van, aki már 25 évesen szintet ugrik, míg neki 35 felett sikerült. A feladásra a legrosszabb periódusban sem gondolt, bízott a rengeteg munkában, bízott a kezében és a fejében, igaz lelkileg nem volt könnyű neki, amikor elmaradtak az eredmények. De kitartott és rátalált a helyes ösvényre.

Úgy gondolja, a sikeresség legfontosabb titka: a psziché

A világbajnoki arany hitelesített jegyzőkönyve 

És talán ebben is fejlődött a legtöbbet, ezért sikerült a pár gyengébb év után a világ legjobbjai közé kerülnie, és ott állandósítani a helyét. Az előző években a tanulópénzt fizette meg.

„Ez egy nagyon jó kifejezés. A szlovákban nemigen van megfelelője. Túlizgultam. Rá kell érezni az egyensúlyra, és onnantól minden egyszerűbb. Legyen bennem feszültség, ami élessé tesz, fokozza a harci vágyat. De ez a feszültség ne uralkodjon az idegeimen, ne telepedjen rám, ne kapkodjak. Mert ha uralkodik rajtam, baj van. Ha nincs kellő feszültség, és nagyobb a nyugalom, az is baj, dettó. Aranyközép út. Ez is egy kitűnő magyar szó.

Technikailag a legjobb 20 lövő között nincs különbség, a tudás mindenki kezében megvan. Mentálisan van különbség. Mint egy vizsgán az iskolában. Van, akiből minden kijön, van, akit gátol a téthelyzet.

Hogy fejben mennyit fejlődött, kitűnően érzékelteti a vb-aranya. Varga ugyanis az első nap, vagyis két sorozat után csak a 40. helyen állt. Ehhez csak annyi kellett, hogy egy korongot elhibázzon, még az első 25-ös sorozatban.

Ilyen nüanszokon múló sportág az övék.

Nem maradt más hátra a rossz kezdés után, mint a koncentráció fokozása, és hosszú távú állandósítása. Olyan jól sikerült, hogy a másnapi 75 korongból mindet lelőtte, ezzel 124-es összteljesítménnyel - holtversenyes - első helyen került a hatos elődöntőbe. (Ez már a harmadik volt.) 

Mondani könnyű, hogy csak a saját eredményére kell és szabad figyelnie, semmi és senki másra nem, de sokkal nehezebb megvalósítani. Elmesélte, hogyan zárta ki a külvilágot, miért nem zökkenthette ki semmi.

Pályaív

Egy gyermek édesapja, felesége is sportlövő volt.

  • 1976. június 9-én született Vágsellyén
  • 1994: junior világbajnok
  • 1995: junior Európa-bajnok
  • 2008: olimpiai 9., Peking
  • 2011: Európa-bajnok
  • 2012: olimpiai 12., London
  • 2013: Megnyeri a Világkupa döntőt
  • 2014: felnőtt világbajnok

„Hibátlanul iszonyú nehéz lőni. Mindenki hibázik. Egy hiba akár tíz helyezést is jelenthet, természetesen lefelé. Arra kell figyelni, hogy mindig a 100 százalékot adjam. Ne legyen olyan nap, amikor csak 99-et, mert akkor vége, mehetek is haza. Nem számítanak a többiek, mert ahogy mondtam, mindenki hibázik. Még csak egy sanda pillantást sem vetettem az állásra az első nap után, ezért nem is volt nehéz az éjszakám, amikor még rosszul álltam, egyáltalán nem tépelődtem. Mert ha azon rágódtam volna, könnyen jöttek volna az újabb hibák, és akkor megint vége. A világbajnokság egy hosszú maraton, a kevésbé jó lövők miatt 3 napos, hiszen jóval több mint százan indulunk, a fényviszonyok miatt viszont nem lehet hátrányban senki. Az olimpia rövidebb verseny, mert kevesebben vagyunk, csak harmincan. Annyiból nehezebb, hogy ott viszont csak a legjobbak vannak. Legalább húszan megnyerhetik. Azon a napon mindennek stimmelnie kell. A nyugalomnak, a feszültségnek, az időjárásnak, a szerencsének, az agynak, mindennek.”

Egyelőre még ne rohanjunk Rióig, maradjunk még a vb-nél, mert igazán drámai, és hihetetlen feszültséggel teli volt a finálé, ahol mindenki a nulláról indult. Mivel hibátlanul lőtt az elődöntőben, és mind a 15 kísérlete talált, magabiztosan került a legjobb kettő közé. Az angol Ling egy hibával követte oda. De a döntő is egy új verseny, nem vitte oda a korábbi előnyt, pedig - ahogy már céloztunk rá - egy korongon mennyi minden múlik.

A döntőben aztán a tizenötből a negyedik és az ötödik lövést is elhibázta – az egyiknél igen dühös volt önmagára, mert egy könnyű lövést rontott –, de az angol Ling nem tudta megtartani az előnyét. Mivel döntetlen (12-12) lett a csatájuk, jöhetett a szétlövés.

Úgy gondolja, a szétlövésben mindegy, hogy valaki üldöző vagy üldözött. Mert igazán nehéz mindkét szerep. De legalább most már egyenlőség van, és nem fordulhat elő, hogy nem ugyanabból az irányból, ugyanolyan szögből kapják a korongokat.

„Régebben volt olyan, hogy az egyik egy fél kézzel lelőhető korongot kapott, míg a másik egy nehezet, és mivel nem volt egyenlőség, könnyen el is dőlt a verseny.”

A szétlövésben angol kezdett, vagyis Varga volt az üldöző, és amikor az ötödik sorozatban Ling mellé célzott, azonnal kihasználta az esélyt.

„Ha már a szétlövésig eljutsz, nagyon nem mindegy, első leszel vagy második. Az első nevét mindenhol megjegyzik, ugyi? Ha második vagy, 25 év kemény munkával a hátad mögött nincs meg a győzelem íze. Szép a második hely, mi tudjuk, mennyit kell melózni érte, de mások csak azt látják, nem sikerült elsőnek lenned. Volt bennem stressz, és tudtam, csak arra szabad törekednem, minél gyorsabban vége legyen, mert minél hosszabb egy verseny, annál nagyobb az esély a hibára.

Lüktettek bennem az erek, és találtam ötödikre is. Ami utána jött, felülmúlhatatlan érzés. Akkor is lüktetnek az erek, de már másként. 

A magyarok is nagyon örültek a sikerének, nemcsak a szlovákok. Természetesen a legboldogabb telefonja az édesapjától jött, aki Diószegen, a neten keresztül figyelte, mennyire erős lelkileg a fia.

„Megható volt a beszélgetés. Könnyekkel teli. A többi hadd maradjon az én titkom. Ő tudta leginkább, min mentem át, mit kellett tenni ezért az aranyért, mennyi áldozat volt benne, és milyen kicsi volt a hézag, hogy első lettem. Azt mondta amúgy nekem, hogy megálmodta előző nap. Én azt mondtam neki, szólhatott volna korábban is, mert akkor nem izgulok annyira” - emlékezett nevetve.

Varga nyugodtan készülhet az olimpiára, számtalan olyan nagy nemzet kiváló lövője van, amelyiknek még nincs kvótája Rióra.

Magyarország ebben a számban nem erős, 1996-ban volt utoljára olimpikonja, de akkor még messze nem volt annyira szigorú a kvalifikáció, mint jelenleg.

Jövőre is szlovák színekben fog versenyezni, nincs esély a magyarra.

Volt szó róla, hogy magyar legyek. Annál inkább, mert az én korosztályos aranyam, még 20 éve, Fűzfőn készült, oda jártam edzőtáborba. Ezt tudták a szlovákok, és tudták a magyarok is.

Vagy 15 éve, de lehet több is, akkor merült fel komolyan a váltás. Akkor éppen a szlovákok piszkálódtak, majdnem félretettek, jöttem is volna. Akkor 80 százalék esély volt, a kocka majdnem átbillent. Kialakult csapat volt itt, nem lett volna könnyű azt megbontani. Ismertem mindenkit, a beilleszkedés ment volna. Ez a helyzet azonban elmúlt, már nem lehet visszacsinálni, mert két évet kellene kihagynom, automatikusan eltiltanának. Nagyon sok ennyi idő verseny és stressz nélkül. Felfoghatatlanul sok. Talán már nem is lennék ugyanaz a sportoló, ha kihagyok.

Ha itt születtem volna, minden más. Így a szlovák zászlóval, szlovák himnusszal állok a dobogóra. A történelem így alakította, nem tehetek róla.

Az olimpiai érmen kívül minden mást megnyert, ezért nem lehet más a célja, mint hogy teljes legyen a kollekciója. 

„A mindennapjaimat még szerencsére nem tölti ki a riói gondolat. Nem ismerek sportolót, aki ne olimpiáról álmodna. Keményen dolgozom majd érte, csak nem szabad, hogy görcsös legyek emiatt. És jó lenne egy kis szerencse is. Édesapám meg, hát ha megálmodja megint előre, mi lesz.”