Kitör-e a Szovjetunióból az Európa Játékok?

Azerbajdzsán ünnepel, hogy a több mint két hétig tartó, hatezer sportolót megmozgató eseményt letudták, és ezzel úgy érzik, politikailag is jelentős lépéseket tettek az igazi Európa felé. Eléggé elgondolkodtató az is, hogy az eddigi eredményei alapján nem éppen a sportnemzetek között számon tartott Azerbajdzsán, hogy jött be a második helyre 21 arannyal.

Az már most is jól érzékelhető, hogy az Európai Játékok ilyen formában nem igazán működőképes.

Az olajmilliárdokból gazdálkodó és autokrata irányítás alatt működő Azerbajdzsánnak nagyjából mindegy volt, milyen áron rendezik meg az Európa Játékokat, amelyre csak ők jelentkeztek, és a fő céljuk az volt, hogy elkápráztassák a világot. Az már csak másodlagos kérdés, hogy mi lesz a sportlétesítmények sorsa. Az egyes becslések szerint tízmilliárd dollárba kerülő rendezés más országok számára nem járható út. Legfeljebb olyanoknak, ahol nagy a demokráciadeficit, lásd még a 2022-es téli olimpia két pályázóját (Kazahsztán és Kína).

Inkább vissza, mint előre

A bakui megnyitón még nem lehetett tudni, 2019-ben melyik ország lesz rendező. A korábbi befutó Hollandia éppen a nagy költségekre hivatkozva - hetekkel azelőtt - lépett vissza. Most sem sokkal tisztább a kép, bár Patrick Hickey az EJ egyik legnagyobb lobbistája, az Európai Olimpiai Bizottság elnöke azt mondta, három országgal is tárgyalnak a jövőbeni rendezésről. Nem lenne meglepő, ha ezek közül kettő, Oroszország és Fehéroroszország lenne.

Ezekben az országokban ugyanis gond nélkül beleállnak olyasmibe, mint az azeriek: sem, jogi, sem pénzügyi, sem bürokratikus akadály nem állhat a Terv útjába. Tudjuk, a sport náluk is stratégiai ágazat. Hogy Bakuhoz hasonló EJ-t nehéz rendezni, azt Hickey is belátta, szerinte minden rendezőnek a saját lehetőségeihez kell szabnia az eseményt.

Bakuban ötven országot képviselve körülbelül hatezer sportoló indult. Ez nagyon sok, ahogy a 293 kiosztott aranyérem is. Összehasonlításul: egy olimpián kb tízezer induló van, és a már bejáratott Nemzetközösségi Játékok (a britek versenye) legutóbbi versenyén 71 országból 4947 sportoló indulhatott, akik 261 aranyért küzdöttek.

Az EJ 16 napra húzta szét programját, ami szintén nem tett jót neki. Semmi baj nincs a tollaslabdával, de valószínűleg magyar tévé még soha ennyit nem közvetített a sportágról, mint most a Digi Sport. Valószínűleg azért, mert mást nem nagyon tudtak mutatni. Bő két hét elteltével igazán nagy, retinába égő hősies pillanatokat, nagy győzelmeket is nehéz felidézni.

Tavaly azt a kérdést tettük fel, hogy sikertörténet vagy kiherélt olimpia lesz az Európa Játékok, egyelőre ez utóbbira hajlanánk. Az EJ padlóra küldte magát azzal, hogy a sztársportolókat távol tartotta. Ezt többek között azzal érte el, hogy atlétikában csak gyenge országok indulhattak, úszásban pedig csak 18 év alattiak. Emellett hiányoztak olyan labdajátékok, mint a futball vagy a kézilabda, a hagyományos kosárlabda (nem meglepő, a női kosárlabda Eb éppen egyidőben zajlott a bakui játékokkal), vagy olyan tradícionális sportágak, mint a súlyemelés vagy az evezés.

A nézőket sem lehet becsapni, az atlétika versenyek elég kevés szurkolót vonzottak, a 68 ezres stadionban volt, amikor csak pár ezren lézengtek, és a paradzsúdó is csak addig volt telt házas, míg a helyi kedvenc miatt tömegeket nem vezényeltek ki.

Itt az Indexen is jól érzékelhető volt, hogy az olvasók még a magyar sikerektől sem hatódtak meg, az aranyérmek esetén sem volt kiugró olvasottsága a cikkeinknek. A közvetítéseket nézve valahogy végig az volt az ember érzése, hogy valami bágyadt másodosztályú eseményt néz.

Az Európa Játékok fontosságáról egyelőre maguk a sportági szereplők sincsenek meggyőzödve, még ha sokan a körítés miatt valódi olimpiai hangulatról is beszélnek. Erre jó példa egy három olimpiát is megjárt brit vívók nyilatkozata, amit az Insidethegames közölt:

Ez csak edzés nekünk. Három hét múlva kezdődő moszkvai vb-re készülünk. Tudtuk, hogy rosszul vívhatunk. Csak azért jöttünk, mert jobb edzés másokkal vívni, mint a londoni társakkal.

Hát igen, mi magyarok sem a legjobb csapattal mentünk vívásban. Szilágyi Áronék éppen hogy befejezték az Eb-t az EJ előtt, az lett volna a furcsa, ha egyből beleállnak a következő versenybe.

Az EJ presztízse pont emiatt is megkérdőjelezhető, a sportágak nem mindegyikéről mondható el, hogy Európa-bajnoki szintű mezőny indulna el rajta. Sokatmondó adat, hogy a közel hatezer sportoló között csak 59 volt olyan, aki olimpiai aranyérmet nyert korábban.

Ha az éremtáblázatot megnézzük, akkor az látszik, hogy az oroszok fontosnak tartották az eseményt, 79 aranyat nyertek, csak úszásban 31-et, és mint említettük, az azeriek bejöttek 2.-nak. 

Amiatt viszont lelkendezhetünk, hogy igazi népfrontos esemény az EJ, az ötven országból negyvenkettő szerzett valamilyen érmet, jellemzően csak mini államok (Albánia, Andorra, Bosznia-Hercegovina, Izland, Liechtenstein, Luxemburg, Málta, Monaco) maradtak dobogó nélkül. Egy olimpián ilyen arány elképzelhetetlen, legutóbb a 204 tagállamból 85-öt szerzett valamilyen érmet.