Önmagam vállát hadd ne veregessem már

Az öt olimpiai bajnokot felkészítő Széchy Tamás azt mondta egyszer, hogy egy mellúszó 25 évesen van a legjobb korban. Széchy azt is megjósolta több mint tíz éve, hogy önből olimpiai bajnok lesz. Mire számítsunk az augusztus eleji világbajnokságon most, hogy már elmúlt 25?

Arra, hogy szeretném az eddigi legjobb időmet úszni. Épp azért van a statisztika, hogy egy kicsit lehessen finomítani rajta. 25 vagy 26 év, alig van különbség, a mai úszásban pedig egyre inkább kitolódnak a határok, hiszen 30 évesek is ott vannak és lesznek a döntőkben, míg ez tíz éve nem volt megszokott.

Hiszem, hogy nekem majd a jövő év lesz a csúcs.

2007 óta valamennyi nagy versenyen döntős voltam 200 mellen, most is szeretnék bejutni oda. Fantasztikus érzés feljutni a csúcsra, de hasonlóan fantasztikus ott maradni. Minden edzésemet ennek rendelem alá. Számít, hogy megfelelően tudjak felkészülni a versenyekre, hiszen most mindenki engem akar legyőzni. Jó érzés nem hagyni magam. Éppen ezért fontos, hogy megfelelően tudjak felkészülni.

Mikor van kész egy úszó?

Ilyet nem lehet mondani. Szerintem soha. Egy versenyre még talán lehet azt mondani, hogy tökéletesen felkészültél, készen vagy. De folyamatosan meg kell újulni, ezért hosszú távon nincs ilyen. Mindig jönnek a fiatalok, tele becsvággyal és éhesen, szeretnének beugrani a világ élmezőnyébe. Résen kell lenni, keresni az újdonságokat, az új módszereket, és figyelni. Elsősorban azonban magamra, a saját határaimat feszegetni, és mindent megtenni azért, hogy augusztusban majd abban a kicsivel több mint két percben a legjobb állapotban legyek. Ismét a legjobb szeretnék lenni. A kicsit konzervatívabb versenyzői felfogásomban az szerepel, hogy az év fő versenyén kell jól teljesíteni, ezért is nem versenyeztem sokat előtte. Széchy is így gondolta, bár én azért többször is versenyzek, mint az ő tanítványai régebben, nem ragaszkodom mindenben az általa megálmodott módszerhez.

Ha jól tudom, még most is korosztályos csúcsokat tart vegyesen. A Széchy-műhelynek egyébként is a jó vegyes úszás volt az alaptézise.

Így van. 2003-ban például 200 gyorson indultam a vb-n, bár 14 évesen inkább csak szerettem volna ismerkedni a légkörrel, milyen egy nagy világverseny, hogy néz ki egy akkora uszoda, milyen sok ember előtt a vízben lenni.

Mennyit úszik most mellen az edzéseken?

A programomnak a felét teszi ki a mellúszás. A másik fele pedig értelemszerűen minden más.

Az úszásnak, a versenyzésnek az egyik legfontosabb része, hogy az első ötvenet körülbelül 29,4 másodpercre kell elkezdeni. Nem többre, nem kevesebbre, pontosan annyira. Csakhogy eközben tombol az adrenalin, tombolnak a nézők, ott vannak a riválisok, akik közül páran erősebben, páran gyengébben kezdenek. Ön pedig mégis tartja magát ehhez a tempóhoz, nem halad azokkal, akik belekezdtek, az önben lévő belső óra szinte tizedre pontosan odavezeti a falhoz, a fordulóhoz. Hogy lehet ezt megtenni?

Sok gyakorlással, és biztos van egy érzékünk, ami a gyakorlástól kialakul. Minden adódó versenyhelyzetet vizualizálunk az edzésen, hogy ne érhessen semmilyen meglepetés.  Szerintem az is rengeteget számít, hogy kivel készülök együtt. Csontos Kristóf rengeteget segít ebben, ő az edzőpartnerem. Tőle kérhetem, az edzői stábbal együtt, hogy most kezdjen bele becsületesen, és mégsem megyek vele, vagy éppen a harmadik ötvenen hagyjon le, nekem pedig arra is legyen válaszom.

Lehagyni? De hát ön a világ legjobbja?

Kristóf gyorson úszik. Az érzet azonban ugyanaz. Ha elhúznak mellettem, akkor arra nekem válaszokat kell adni, miután érzékeltem.

Akkor is olyan hihetetlen, hogy minden körülményt kizárva 29,4-re oda kell érni a fordulóhoz, és ön ezt hibátlanul meg is teszi.

Nem igazán tudok titkokat mondani, csak hogy sok gyakorlással fejleszthető ez az érzék. És persze minden egyes tempóra figyelni kell. Minden egyes mozdulat számít. Amikor azt mondom, mennyire ott kell lenni fejben egy versenyen, akkor arra gondolok, hogy az összes tempóra, minden mozdulatra fokozottan kell figyelni.

17 tempóval végig kell menni mondjuk a harmadik ötvenen, hogy minden optimális legyen. Hajlamosak azt gondolni, hogy ők csak úsznak. Nem így van. A mozgás és a taktika is részletesen kidolgozott.

Beszéljünk egy kicsit a kisugárzásról. Igaz az, hogy már a melegítőmedencében eldőlnek a versenyek, hogy akkor lehet nyomatékosítani: a többiek kizárólag az ezüstért harcolhatnak?

Számít a jó fellépés, a kisugárzás. Volt egy jó példa előttem. Koszuke Kitadzsima. Négyszeres olimpiai bajnok. Ahogy bejött a várószobába, minden egyes mozdulatán érződött, hogy ő a verhetetlen úszó.

Akit épp 2011-ben legyőzött, a japánnak az volt az első veresége. Nem is viselte könnyen.

Az volt a második világbajnoki címem, és épp ezért a legkedvesebb, mert ott volt a japán is, aki mindaddig mindig nyert. Nagy verseny volt, és szerencsére én voltam a jobb, jobban bírtam a végét.

Ha a győzelmeimet rangsorolni kell, amit nem könnyű megtenni, de rendre megkérdezik tőlem, akkor azt mondom, az volt a nagybetűs győzelem.

Többfokozatú fergeteges hajrá, ezt kérte az egyik edzője, Széles Sándor. Vele szokott beszélni utolsóként egy verseny előtt?

Nem. A hármas stábból inkább Kovácshegyi Ferenccel. A nyugalma rengeteget számít, amit szavakkal érzékeltetni nem is tudok. A már említett 2011-es verseny előtt egyébként azt mondta, hogy neki nagyon jó előérzete van. Nem csaltam meg. A stáb tagja még Virth Balázs, neki is megvan a feladata,

ez egy győztes csapat. Ezért nem is kell változtatni rajta.

Ehhez hozzátartozik még Hódmezővásárhely. A városra is mindig számíthatunk, mintha a város is csapattag lenne. Közel van az uszoda és a szálloda, lesik minden kívánságunkat, barátságosak az emberek, tudják, valami nagy verseny közeleg, ha itt vagyunk. És ők ezt akaratlanul is segíteni szeretnék.

Mostanában egy negyedik edző is segíti. A pár éve hazatérő Tőrös Károly, aki Kecskeméten van. Miben tud ő hasznos tanácsokat adni?

Ismert példa, hányszor mondják egy gyereknek, mennyire megnőtt, hogy megerősödött. A szülőnek mindez fel sem tűnik, mert sokszor látja a gyerkőcöt, mindennapi a kapcsolat. Karcsi engem nem lát mindennap. De amikor kéthetente találkozom vele, rögtön beleérez, min kellene egy picit csiszolni, finomítani.

Nem nagy dolgokról van szó, de ha szétcsúszik ez az összetett mozgás, ami a mellúszáshoz kell, akkor azonnal észleli. Odafigyelek az észrevételeire, mert jól dolgozott Dél-Afrikában, Algériában, mindenhol. Megvan a tapasztalata és a szeme, kiszúrja, ha a technikám csak egy picit is nincs rendben. Apró műhelytitkok ezek, de az összkép szempontjából ez is számít.

Tizedeket találni az apró részletekben lehet, a tizedekkel, és századokkal versenyeket lehet nyerni. Éppen ezért számít, milyen észrevételeket tesz Karcsi.   

Hiszen az első vb-aranyát 2009-ben egy századdal nyerte.

Pontosan. Öten voltunk két tizeden belül. Hát persze, hogy mindent megteszünk azért, hogy ha csak nagyon kevéssel is, de gyorsabbak legyünk. Ebben pedig Tőrös mester képes segíteni nekem. Számítok is rá.

Három vb-aranyat nyert zsinórban ugyanazon a távon. Sem Egerszegi, sem Darnyi nem volt erre képes. Ön pedig már a negyedikért száll harcba, az is csak az amerikai Lochte-nak és a brazil Cielónak sikerült. Amikor a Gyurta-korszakot szóba hoztam két éve, a harmadik siker után, óvatosan elhárította.

Igen, mert amit mások gondolnak, az legyen a sajátjuk.

Jólesik, ha dicsérnek, de önmagam vállát hadd ne veregessem már meg.

Nekem nem ezzel kell foglalkoznom, hanem azzal a két perccel, amikor meg kell mutatni, ki a leggyorsabb. Minden ellenfél is arra a két percre hegyezi a formáját. A győzelmeimet én is megélem egy módon, a riporterek is, a szurkolók is. Ez így természetes. Szeretem az úszást, szeretek öt órán át a vízben lenni, edzeni. Nekem csak ez számít. Ha megvan egy cél, örömteli, de ezt nem kell kiterjeszteni évekre, mert úgyis jön a következő állomás. Tavaly nem versenyeztem kétszázon a berlini Európa-bajnokságon, elfogadták a döntésemet. Úgy éreztem, egy kis szusszanásra van szükségem. Megértőek voltak velem, ezt szeretném viszonozni. Az én gondolkodásom így épül fel, nem pedig korszakokról szól.

Nem kis fejtörést okozhat az ellenfeleknek, amióta nem csak a hajrájában bízhat. Barcelonában 1:05-ös második százat úszott, ami egyedülálló teljesítmény az egész világon. Ez is megnyugvást ad?

Részben. Amikor a folyamatos fejlődésről beszélek, akkor erre is gondolok, a többszínűség, a variációs lehetőség csak előnyömre válik. De ennél fontosabb, amikor még csak a hajrámban bízhattam, akkor nem tudtam elkezdeni a százat csak lassabban. Mivel most már 2 másodperccel gyorsabb vagyok az első százon, lehet variálni, formálgatni egy versenyt.

Az országos bajnokságon odament Kenderesi Tamáshoz, a jövő nagy ígéretéhez, aki 200 pillangón az idejével a világranglista második helyére ugrott. Mit mondott neki?

Gratuláltam neki, igen tehetséges versenyzőnek tartom, akár már Kazanyban érmes lehetett volna, ha nem betegszik meg. Innen gyógyulást kívánok neki. Nem volt egy előre eltervezett kézfogás, spontán jött. Emlékszem arra, mit jelentett nekem, amikor Darnyi Tamást a bálványomat láttam, és autogramot kértem tőle.

Az ilyen élmények rengeteget számítanak. Azt sem tudta, ki vagyok, de nagy türelemmel és kedvesen odajött hozzám, és váltott pár szót velem.

Nálam belülről jönnek ezek a helyzetek. Ha pedig tudok neki segíteni csak egy nagyon kicsit is, ha belőlem erőt merít, én leszek a legboldogabb. Nem akarok én terhet tenni rá. Ha tudok segíteni egy közös fényképpel bárkinek, örömmel teszem. 

Ő is olimpiai bajnok akar lenni?

Igen. Megfogadta, hogy az lesz.

Mit gondol, az olimpiai bajnoki címben mekkora a tehetség és mekkora a szorgalom szerepe?

Pontos számokat nemigen van értelme mondani, a szorgalom jobban számít. Rengeteg tehetséges gyereket látok itthon is, külföldön is. A tehetséggel élni kell, a maximumot kihozni, fáradságos munkával lehet. Egy olimpiai döntőben sok tehetséges ember van, hiszen mind a nyolcan tehetségesek. De csak egy nyerhet, aki nemcsak fizikálisan, hanem mentálisan is a legjobb. Nálam egy hosszú tanulási folyamat volt a mentális felkészülés.

Pekingben, amikor nem nyertem érmet, akkor kapcsolták fel a villanyt, és sok minden megvilágosodott előttem.

Mi minden kell még a tehetségen, a szorgalmon kívül is. Amikor láttam, hogy az amerikaiak jégkádba mennek, így gyorsítják fel a regenerációt. Nálunk ez a módszer ismeretlen volt. Hogy tejsavat mértek rögtön a verseny után. Lehetne még sorolni, milyen sokat számítanak az apróságok is. Ehhez feltételek kellenek. A feltételeket szponzorok teremtik meg. Nekem ilyen a Mol. Nyugalmat ad. Sokat számít a támogatásuk. Régebben leegyszerűsítették a sikerességet a versenyző és az edző kapcsolatára. Ez ma már egyáltalán nem így van. Dietetikus, pszichológus, sorolhatnám, hogy hány lábon nyugszik egy aranyérem. Erre pedig áldozni kell. Nem mindegy, mekkora energiát szánunk rá. 

Nagy József, a kanadai válogatott edzője azt mondta, senkiben nincs olyan motor, mint önben. És persze tehetséggel könnyű nyerni, ez pedig egy másik nagy edzőtől, a magyar származású Jon Urbanchektől származik.

Nagyon megtisztelő ilyesmit hallani, örülök is neki. Remélem most is találkozunk Kazanyban, és váltunk pár szót. Adok a véleményére, felnézek rá, a guruló mellúszás nélküle talán nem is lenne.

Önbizalmat adnak a szavak?

Inkább csak az óra. Nincs nagyobb megnyugvás, mint látni, hogy az előző évhez képest jobban állok.

Tudom, hogy nem szokta olvasni, mi jelenik meg önről, de volt az Indexen egy cikk három éve, az olimpiai sikere után, aminek igen jelentős utóélete lett, mert nem értették a glossza stílusát.

Valóban, nem szoktam olvasni, miket írnak rólam, de ez a cikk hozzám is eljutott, csak mosolyogtam rajta. Humoros volt. Én értettem, és nem sértődtem meg, hiszen nem is volt miért.

Norvégiában pedig nincs önnél jobb országimázs. Az ötlet, hogy a londoni aranyérem másolatát adja a váratlanul elhunyt Dale Oen családjának, könnybe borította az országot. És természetesen itthon is óriási rokonszenvet váltott ki.

Bár ne kellett volna megtennem, hanem ő is ott lehetett volna az olimpián. Alexander egy kivételes egyénisége volt az úszásnak. Szczeczinben voltunk, egy rövid pályás Eb-n. Hideg volt, vaskos mínuszokkal küzdöttünk. A buszon is fáztunk. Alexander pedig rövid nadrágban gyalogolt 20 percig, amíg a szállodától az uszodába ért, és nyert. Mi, akik végig arra figyeltünk, nehogy kizökkenjünk, ő lazán odament, és megnyerte. 25 méteres medencében kezdte az úszást, szinte még bukófordulózni sem tudott rendesen, hegyekre futott fel és le, ha edzeni akart. Egy óriási sportembert veszítettünk el. Ez volt a legkevesebb, amit én adhattam a családnak. Nem szeretek erről beszélni, mert még azt hiszik, hogy így akarok szerepelni, pedig nem szerettem volna ebből marketingfogást, visszautasítottam, hogy show-műsorokba meghívjanak emiatt.

Hát nekem rendre belefájdul a szívem, ha Norvégiába megyek, mert minden rá emlékeztet, például a bergeni uszoda falán a képek. Ehhez képest én csak egyszerűen, a magam szerény eszközeivel megemlékeztem a barátomról.

Látom a hálát az emberek szemében, de én mennyire hálás lennék, ha sohasem kellett volna ezt megtennem. Alexander megtestesítette mindazt, amit a norvég emberekről gondolnak. Nem szeretek általánosítani, de most kivételt tehetek. 

Milyen, amikor fáj az úszás? Hogy lehet azt érzékeltetni?

Nem egy jó érzés, amit bárkinek kívánnék [nevet]. Oxigénhiányos állapotban, szúró bordákkal kell tartani a tempószámot, betartani, hogy pontosan mennyit szabad a víz alatt maradni. Embert próbáló. De ingyen nem adnak semmit. Erre azért van szükség, mert pontosan tudjuk, versenyen is ugyanez vár ránk.

Van olyan, hogy fontosnak gondolja egy vasárnapját beáldozni, mert érzi, hogy egy kis mozgásra van szüksége?

Igen, a csillaghegyi strandon fel szoktam tűnni. Nem gyakran, de megesik, hogy csak egy kis levezetésre vágyom. Nem elégedetlen vagyok ilyenkor, mert maximálisan megbízom az edzőimben, és az elvégzett munkában, de egy hatodik érzék azt súgja, visz előre, hogy még jobb legyek. Nem ritka egyébként, hogy az öcsém is velem tart ilyenkor. Ilyenkor sem árt egy kis verseny.

Milyen, amikor kikapcsolódik?

Van egy baráti társaság, nem én vagyok a középpontban, megteszi ezt helyettem valaki más.

És milyen volt a BL-döntő?

Elégedett voltam a látottakkal, mert az egyik kedvenc csapatom nyert. Barcelonában volt az első vb-m, ott nyertem legutóbb, nyilván szeretem a várost is. A City elleni meccsükön egyébként személyesen is ott voltam. A Romát is kedvelem még, a Lazio elleni meccsüket is megnéztem már a helyszínen. Ha nem adják a tévében, streamen is követni szoktam. Az Újpestet is követem,

hiszen a kórus, hogy Kovács Zoli lőjön egy gólt, ott szólt mellettem a lelátón.

Milyen, amikor focimeccset néz?

Többnyire ülve teszem, de ha valami izgalmas történik, akkor természetesen nem bírom ki ülve. Akkor másként versenyzek, mint a medencében. Ettől még a medence az én világom.

Augusztus 7-én figyelni is fogjuk, akkor van a 200 mell döntője.

Nem szoktam a dátumokat figyelni, de előtte százon is úszni fogok, és döntőbe szeretnék jutni. A száz méter egyre fontosabb nekem, mert felgyorsultam rajta, és ezért is tudom variálni a stílusomat.

Régebben csettintésre kipihentem magam, most már azért nem, mivel ezt az edzőim is látják, másként foglalkoznak velem.

Onnan indultunk, hogy 26 éves vagyok. Épp ezért erőm teljében, ezzel is számolnunk kell.